A Szolnoki Törvényszék Gf.20744/2009/5. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 296. §, 332. §, 389. §] Bírók: Kun Erzsébet, Rábold Gáborné, Sándorné dr. Nagy Erika

Kapcsolódó határozatok:

Szolnoki Járásbíróság G.21472/2007/44., *Szolnoki Törvényszék Gf.20744/2009/5.*, Kúria Gfv.30047/2010/4. (BH 2011.2.45)

***********

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság

3.Gf.20.744/2009/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság, a dr. Bódis Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek - a dr. Erdei Gyula ügyvéd által képviselt alperes ellen - 4.652.739,- Ft és járulékai megfizetése iránt indított perében - mely perbe az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott a dr. Erdei Gyula ügyvéd által képviselt Kft. - a Szolnoki Városi Bíróság 12.P.21.472/2007/44. számú ítélete ellen a felperes által 45. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és kötelezi az alperest arra, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 4.652.739,- (négymillió-hatszázötvenkettőezer-hétszázharminckilenc) forintot és ennek 2005. október 29. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett minden naptári félévre a naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt összegű késedelmi kamatát.

Mentesíti a felperest az első fokú perköltség megfizetése alól és kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 679.200,- (hatszázhetvenkilencezer-kettőszáz) forint első fokú és 479.500,- (négyszázhetvenkilencezer-ötszáz) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperes azon keresetét, amellyel 4.652.739,- Ft és késedelmi kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

A felperest kötelezte az alperes javára bruttó 300.000,- Ft perköltség megfizetésére.

Az ítélet indokolásában megállapított tényállás szerint a felek szóbeli megállapodása alapján 2005. évben a felperes végezte el az alperes részére az általa termelt kukorica betakarítását, silózását, amelyről 2005. október 28-án állított ki számlát 4.652.739,- Ft-ról.

A számlán a teljesítés időpontjaként és a fizetési időpontjaként is 2005. október 28-át jelölte meg a felperes, a fizetési módjaként pedig az átutalást tüntette fel.

A felek 2005. szeptember 13-án írásban kötöttek szerződést, melyben az alperes vállalta a felperes cukorrépa termésének betakarítását.

A felek úgy állapodtak meg, hogy a felperes úgy teljesíti az ellenértéket, hogy az alperes részére engedményezi a cukorrépa árbevételét, ami az elszámolást lebonyolító az alperesi beavatkozó számol el a felek között.

Pénzügyi teljesítés a felek részéről sem a felperes által végzett silózási munka, sem az alperes által végzett répa-betakarítási munka kapcsán nem történt. A felek között vita alakult ki a teljesítés módja tekintetében.

A felperes 2006. április 13-án kelt levélben hívta fel először az alperest a silózási számla kiegyenlítésére.

Az alperes válaszlevelében arra hivatkozott, hogy a felperes az őt megillető cukorrépa árbevételt az alperesi beavatkozó elszámolásának eredményeként ezen összeggel növelve kapta meg, azt számára az alperesi beavatkozó jóváírta, így a maga részéről a tartozást kiegyenlítettnek tekinti. Utalt arra, hogy ez a rendezési mód a társaság vezetőinek előzetes szóbeli megállapodásának megfelel.

A felek között a perben vitás volt, hogy a felperes által végzett silózási munka ellenértékének megfizetésében a felek hogyan állapodtak meg.

Az elsőfokú bíróság az alperes nyilatkozatát fogadta el a tekintetben, hogy a felek szóban megállapodtak abban, hogy a felperes által végzett munka ellenértékét is a cukorrépa elszámolás keretében számolják el.

Ez ténylegesen meg is történt az alperesi beavatkozó részéről.

Az elsőfokú bíróság főként a felperes számlájának tartalma alapján jutott erre a következtetésre.

Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy miután a felek között mindkét fél számlakövetelése kölcsönösen elszámolásra került, a felperesnek nem lehet követelése az alperessel szemben, ezért a keresetet elutasította.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak a keresete szerinti megváltoztatását.

Álláspontja az volt, hogy az elsőfokú bíróság ítélete jogszabálysértő és megalapozatlan a tekintetben, hogy a felperes által az alperesnek teljesített szolgáltatás ellenértéke elszámolható, kompenzálható volt olyan alperesi, vagy beavatkozói követeléssel szemben, amit a felperes vitatott és amelyre semmilyen bizonyítás nem folyt.

A felperes követelése nem vitásan fennállott az alperessel szemben.

A Pp. 164. § (1) bekezdése szerint az alperest terhelte a bizonyítási kötelezettség, hogy tartozását megfizette.

Az alperes által részére végzett répa-betakarítás ellenértéke megtérült az alperes részére a répa ellenértékéből. Így az alperesnek nem volt olyan követelése, amely beszámítható lett volna a felperes követelésébe.