A Kúria Köf.5029/2018/5. számú precedensképes határozata önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 155/C. § (1) bek.] Bírók: Dobó Viola, Horváth Tamás, Patyi András

A határozat elvi tartalma:

Az ingatlan sajátosságainak, illetve az adóalany teherbíró képességének megfelelő adómegállapítás vizsgálata során a helyi adókról szóló törvény tárgyévben hatályos rendelkezései az irányadóak.

***********

A KÚRIA

Önkormányzati Tanácsának

h a t á r o z a t a

Az ügy száma: Köf.5029/2018/5.

A tanács tagja: Dr. Patyi András a tanács elnöke, Dr. Dobó Viola előadó bíró,

Dr. Horváth Tamás bíró

Az indítványozó: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

Az érintett önkormányzat: Budapest XV. kerület Rákospalota, Pestújhely, Újpalota Önkormányzat

(1153 Budapest, Bocskai u. 1-3.)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

- Budapest XV. kerület Rákospalota, Pestújhely, Újpalota Önkormányzatának a helyi adókról és az ahhoz kapcsolódó adózás rendjéről szóló - a 25/2016. (XI. 30.) számú önkormányzati rendelettel módosított - 40/2015. (XI. 30.) számú rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 2017. január. 1. napjától hatályos 10. § a) pontja jogszabály-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói indítványt elutasítja;

- elrendeli, hogy határozatának közzétételére - a kézbesítést követő nyolc napon belül - az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] Az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő 16.K.31.889/2017/10. számú per tárgya a felperes 2017. évi telekadó fizetési-kötelezettsége. Budapest Főváros XV. kerület Önkormányzatának Jegyzője, mint elsőfokú hatóság a felperes telekadó kötelezettségét a 69251/1/2017. iktatószámú határozatával 2017. január 1. napjától 21.492 m2 telekrész, mint adóalap után 7.199.820 forintban állapította meg. Az elsőfokú határozat indokolásában a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 6. § c) pontjára, 22.§ a) pontjára és az Ör. 10. §-ára hivatkozott.

[2] A fellebbezés folytán eljárt alperes a BP/1008/03286/2/2017. számú határozatával az elsőfokú határozatot helyben hagyta. Megállapította, hogy Budapest XV. kerület Rákospalota, Pestújhely, Újpalota Önkormányzatának a helyi adókról és az ahhoz kapcsolódó adózás rendjéről szóló - a 25/2016. (XI. 30.) számú önkormányzati rendelettel módosított - 40/2015. (XI. 30.) számú rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 10. § a) pontjában meghatározott adómérték, belterületi adóköteles telek esetében 2017-ben 335Ft/m2/év nem haladja meg a megállapítható adómaximumot.

[3] A felperes keresetében az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát kérte. Álláspontja szerint az Ör. magasabb szintű jogszabályba, a Htv. 6. § c) pontjába ütközik. Véleménye szerint az adómérték megállapítása során az önkormányzat nem volt figyelemmel a helyi sajátosságokra és az adóalanyok teherviselő képességére. Keresetében kifejtette, hogy a telekadó mértéke 2009-től 2015-ig több mint húszszorosára nőtt, ezzel szemben felperes értékesítésének nettó árbevétele ugyanezen időszakban jelentős csökkenést mutatott. Sérelmezte, hogy a módosított önkormányzati rendeletben a telekadó mértéke - belterületi telkek vonatkozásban - lényegében megegyezik a törvény szerinti adómaximum mértékével, ennek ellenére az Ör. az adózók között nem tesz érdemi különbséget.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

[4] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: bíróság) 2018. június 5. napján kelt, 16.K.31.889/2017/10. számú végzésében a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 155/C. § (1) bekezdése alapján indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsánál az Ör. 10. § a) pontjának törvényességi vizsgálatára irányuló nemperes eljárást. Egyidejűleg az előtte folyó per tárgyalását a nemperes eljárás befejezéséig felfüggesztette.

[5] A bíróság elfogadva a felperesi érvelést arra a következtetésre jutott, hogy az Ör. 10. § a) pontja a Htv. 6. § c) pontjába ütközik, mivel figyelmen kívül hagyta a perbeli ingatlan sajátosságait (elhelyezkedés, rendeltetés, hasznosíthatóság), valamint a felperes szakvéleménnyel alátámasztott teherviselő képességét. A bíróság utalt rá, hogy a felperes által csatolt, az Ör. módosítására vonatkozó hatástanulmányok nem feleltek meg a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 17. § (2) bekezdésében előírtaknak, a hatások tényleges vizsgálata szűk körű, a megállapítások pedig érdemi indokolás nélküliek.

[6] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése alapján a 42.§ (1) bekezdése értelmében hívta fel az érintett önkormányzatot az indítványra vonatkozó nyilatkozata előterjesztésére.

[7] Az önkormányzat védiratában kifejtette, hogy az önkormányzat a jelen ügy alapját képező helyi adókról szóló önkormányzati rendelet 2015. évi megalkotásakor kiemelt figyelmet fordított a Kúria eseti döntéseiben megjelenő mérlegelési szempontokra, így a Htv. 6. § c) pontjához kapcsolódó felsőbírói gyakorlatra is. Az önkormányzat a helyi sajátosságokat és adóalanyok teherviselő képességét szem előtt tartva a Htv.-ben biztosított kedvezményeken túl, további kedvezményeket és mentességeket biztosít az Ör. 8. §-ában.