BH 2018.12.347 I. Joggal való visszaélés akkor állapítható meg, ha egy jog gyakorlása ugyan nem ütközik semmilyen más konkrét tilalomba, azonban a joggyakorlás jogellenessége azért mutatható ki, mert a jog gyakorlásának e módja nem felel meg rendeltetésének.

II. Ha a munkáltató rövid idő alatt több esetben szabálytalanul járt el a kormánytisztviselővel, amely végül e jogviszony megszüntetéséhez vezetett, nem jogszabálysértő az a következtetés, hogy a munkáltató szándéka a jogviszony fenntartásának ellehetetlenítésére irányult és nem okszerűtlen az a következtetés sem, hogy intézkedései a kormánytisztviselői jogviszony fenntartása ellen irányultak [2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 10. § (1) bekezdés].

A tényállás

[1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2011. június 10-étől állt kormányzati szolgálati jogviszonyban az alperessel. 2012. augusztus 9-i hatállyal a főosztályvezetői munkaköréből jogi és információ-menedzsment igazgató munkakörbe helyezte a munkáltató, alapilletményét 148%-os beállási szinten meghatározva. 2014. január 30-án az alperes általános elnökhelyettese az illetményét 2014. január 1-jei hatállyal módosította és alapilletményét 125%-os beállási szinten állapította meg.

[2] Az alperes 2014. március 3-i hatállyal a felperes jogi és információmenedzsment igazgatóként betöltött főosztályvezetői munkakörét főosztályvezető-helyettesi munkakörre módosította.

[3] Az alperes 2014. június 30-án kelt irattal 2014. július 10-i hatállyal ismét módosította a felperes kinevezését, melynek értelmében főosztályvezető-helyettesi munkaköréből referens munkakörbe helyezte át.

[4] A felperes a kinevezésmódosítást a 2014. július 8-án kelt nyilatkozatával nem fogadta el, erre figyelemmel kormányzati szolgálati jogviszonyát az alperes szintén e napon kelt és 2014. július 9-én közölt irattal 2014. szeptember 7-i hatállyal felmentéssel megszüntette. A felperes üres státuszára 2014. szeptember 10-én dr. Sz. Sz. került kinevezésre.

[5] A felperes a felmentést sérelmezve a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 190. § (2) bekezdés a) és e) pontja alapján közszolgálati panaszt terjesztett elő. A Kormánytisztviselői Döntőbizottság (a továbbiakban: KDB) határozatával a panaszt elutasította.

A felperes keresete, az alperes ellenkérelme

[6] A felperes keresetében a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának megváltoztatását, a jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását és az alperes jogkövetkezményekben történő marasztalását kérte. Kifejtette, hogy a munkáltató 2014-ben munkakörét rövid időn belül két alkalommal módosította. Az első alkalommal történő módosításra az illetményeltérítésre vonatkozó kinevezésmódosítással szemben benyújtott közszolgálati panasz előterjesztését követően került sor. Érvelése szerint az alperes eljárása sértette a jóhiszeműség és tisztesség elvét, továbbá a joggal való visszaélés tilalmát. Arra hivatkozott, hogy a kinevezés egyoldalú munkáltatói módosítása nem szolgálhat eszközül arra, hogy a kormánytisztviselőt akadályozza és korlátozza érdekérvényesítésében, véleményének kifejezésében vagy abban, hogy igényét érvényesítse.

[7] Álláspontja szerint az egyoldalú kinevezésmódosítás lehetőségének jogszabályban történő biztosítása nem szolgálhatja azt a célt, hogy a kormánytisztviselői jogviszony megszüntetésére egyéb jogcím helyett ily módon kerüljön sor a jogszerűség látszatát keltve. Kifejtette továbbá, hogy munkáltatója célja 2014. március 3-át követően az eltávolítására irányult, az igazgatói beosztásból való felmentését követően azonnal megérkezett az új elnök új embere a korábban általa betöltött beosztásba. A számára felajánlott újabb munkakör nem felelt meg a Kttv. 48. § (4) bekezdésében foglaltaknak, mivel a szakmailag jelentősen alacsonyabb elvárásokat támasztó munkakörben való továbbfoglalkoztatás ellentétes a törvény rendelkezésével.

Az első- és másodfokú bíróság határozata

[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy az alperes 2014. június 30-án kelt intézkedésével jogszerűen módosította a felperes főosztályvezető-helyettes munkakörét ellenőrzési referens munkakörre, figyelemmel arra, hogy mérlegelési jogkörébe tartozott annak eldöntése, hogy az állományában lévő kormánytisztviselőket milyen vezetői vagy nem vezetői munkakörben foglalkoztatja. A jogszabály az intézkedéshez indokolási kötelezettséget nem ír elő és azt sem kellett vizsgálni, hogy a változtatásra milyen okból került sor. Megjegyezte, hogy az alperes az alapilletmény-beállítási szint meghatározásakor a Kttv. 133. § (6) bekezdése szerint járt el.

[9] Nem találta megalapozottnak a bíróság a felperes azon állítását sem, hogy az alperes eljárása alapelveket sértett, a felperes ezzel kapcsolatban érdemi bizonyítékokat nem terjesztett elő. A felkínált munkakör megfelelt a felperes végzettségének, szakképzettségének, szakmai tapasztalatának, így a kinevezés-módosítás során a munkáltató megtartotta a Kttv. 48. § (4) bekezdésében foglaltakat. A felperes a kinevezés-módosítást nem fogadta el, így tudomásul vette, hogy ez alapján a munkáltató felmentését fogja kezdeményezni.

[10] Jogszerűnek találta azt is, hogy az alperes rövid időn belül két ízben egyoldalúan módosította a felperes munkakörét. 2014. március 3-án ezt a felperes elfogadta, a második esetben pedig erre munkaszervezési okból került sor. A per alapjául szolgáló kinevezésmódosítást az alperes a Kttv. előírásainak megfelelően hajtotta végre, lehetőséget biztosítva a felperes számára a megfelelő döntés meghozatalára. A felperes választhatott a munkakör módosítása és a felmentés kezdeményezése között.

[11] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatát megváltoztatva megállapította, hogy az alperes kinevezésmódosítása, valamint felmentése jogellenes, a felmentés jogellenessége következtében a felperes kormányzati szolgálati jogviszonya 2017. július 20-án szűnt meg. Az összegszerűség vonatkozásában az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására utasította.

[12] A másodfokú bíróság kiegészítette az elsőfokú bíróság ítélete szerinti tényállást, megállapítva, hogy a közigazgatási és munkaügyi bíróság a 2015. október 2-án kelt ítéletével a KDB határozatát megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes 2014. január 30-án kelt kinevezésmódosítása jogellenes. Az ítélet ezen rendelkezése 2015. november 14-én jogerőre emelkedett. Az alperes 2014. február 4-én közölte a felperessel a 2013. II. félévére vonatkozó teljesítménykövetelmények értékelését, mellyel szemben előterjesztett közszolgálati panasz alapján a KDB 2014. április 30-án kelt határozatával megsemmisítette a felperesre vonatkozó 2013. évi teljesítményértékelést, mely döntés jogerőre emelkedett. A 2014. február 27-én kelt értesítésében az alperes arról tájékoztatta a felperest, hogy a 2014. évre megállapított alapilletmény eltérítéséről rendelkező munkáltatói intézkedéssel szemben benyújtott közszolgálati panaszára figyelemmel az alapilletmény eltérítésre vonatkozó munkáltatói intézkedés nem kerül végrehajtásra, ezért a felperes főosztályvezetői illetménye 100%-os beállási szinten került folyósításra. Ezt követően az alperes 2014. március 3-án kelt kinevezés-módosítással jogi és információmenedzsment igazgató főosztályvezetői munkakörből főosztályvezető-helyettesi munkakörbe került, illetményét 695 700 forintban határozták meg. A felperes élettársa az alperes alkalmazásában állt, akinek a kinevezését 2014. március 10-én az alperes egyoldalúan módosította.