A Fővárosi Ítélőtábla Bf.109/2013/9. számú határozata kábítószerrel visszaélés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 282. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 261. §, 348. §, 352. §, 372. §, 381. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Nehrer Péter, Sárecz Szabina Martina

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.109/2013/9. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2013. december hó 19. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A kábítószerrel visszaélés bűntette miatt I. r. vádlott s társai ellen indított büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék 2012. szeptember 26. napján kelt, 24.B.24/2011/79. számú ítéletét II. r., III. r. és IV. r. vádlottakkal szemben megváltoztatja.

A vádlottak cselekményét a 2012. évi C. törvény 178. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő kábítószer birtoklása bűntettének minősíti, melyet II. r. vádlott tettesként, III. r. és IV. r. vádlottak bűnsegédként követtek el.

II. r. vádlott a szabadságvesztés büntetés kétharmadának, III. és IV. r. vádlottak a szabadságvesztés büntetés fele részének kitöltése után bocsáthatók feltételes szabadságra.

A II. r. vádlottal szemben kiszabott pénzmellékbüntetést mellőzi.

A vádlottak által előzetes fogvatartásban, illetve házi őrizetben töltött idő beszámítását akként helyesbíti, hogy

A II. r. vádlott 2005. június 1. napjától 2006. április 28. napjáig előzetes fogva tartásban, és 2006. április 29. napjától 2006. október 26. napjáig volt házi őrizetben;

A III. r. vádlott 2005. december 3. napjától volt házi őrizetben;

A IV. r. vádlott 2006. február 25. napjától került házi őrizetbe.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét II. r., III. r. és IV. r. vádlottakkal szemben helybenhagyja.

A II. r. vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a szabadságvesztés tartamába beszámítja.

Kötelezi II. r. vádlottat, hogy fizessen meg az államnak 12.750 (tizenkétezer-hétszázötven) forint másodfokú bűnügyi költséget.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Budapest Környéki Törvényszék 2012. szeptember 26. napján kelt 24.B.24/2011/79. számú ítéletében II. r, III. r, IV. r. vádlottakat bűnösnek mondta ki a Btk. 282/A. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő kábítószerrel visszaélés bűntettének kísérletében, melyet II. r. vádlott társtettesként, III. r és IV. r. vádlottak bűnsegédként követtek el. Ezért II. r. vádlottat 7 év fegyházbüntetésre, 7 év közügyektől eltiltásra, 500.000 forint pénzmellékbüntetésre; III. r, valamint IV. r. vádlottakat 3-3 év fegyházbüntetésre és 3-3 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A járulékos kérdésekről rendelkezve a bűnjeljegyzékben szereplő tárgyak lefoglalását megszüntette, megállapította azok állami tulajdonba kerülését, illetve megsemmisítésükről, a vádlottaknak történő kiadásukról, valamint az iratoknál kezelésükről határozott. Külön-külön és egyetemlegesen is kötelezte a vádlottakat az eljárás során felmerülő bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlottak és védőik felmentésérért, II. r. vádlott és védője másodlagosan enyhítésért is fellebbezést jelentettek be. Az ügydöntő határozatot az ügyész tudomásul vette.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.597/2011/10. számú átiratában az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállást megalapozottnak, a vádlottak cselekményének minősítését és a velük szemben kiszabott büntetést törvényesnek fogadta el. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének is eleget tett, amikor megjelölte azokat a bizonyítékokat, amelyek cáfolták a vádlottak védekezését. Összességében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.

IV. r. vádlott védője írásban tett észrevételt az elsőfokú bíróság ítéletének egyes megállapításaira. E körben kifejtette azt az álláspontját, hogy az OTP Bank átirata nem cáfolta a vádlott védekezését, mivel vásárlási limit nélküli kártyát tartott magánál a védence. A büntetés kiszabása körében nem fogadható el súlyosító körülményként a büntetőeljárás hatálya alatti elkövetés sem, hiszen IV. r. vádlottal szemben már tizenegy évvel ezelőtti büntetőeljárás volt folyamatban a 2006. évi elítéléséig.

A másodfokú nyilvános ülésen II. r. vádlott védője felhívta a figyelmet arra, hogy nincs olyan objektív bizonyíték, melyből a vádlottak bűnösségére lehetne következtetni. Álláspontja szerint semmi sem cáfolja a vádlottak védekezését, mely szerint nem tudtak arról, hogy a gépjárműben kábítószer lett volna. Kérte ezért védence felmentését; másodlagosan a minősítés megváltoztatását, tartási típusú cselekmény elkövetése miatt az új Btk. alkalmazásával a büntetés enyhítését, melynek következtében a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.

A III. r. vádlott védője bűncselekmény hiányában kérte védence felmentését. Vitatta, hogy egyáltalán törvényes vádat emelt volna az ügyészség az ügyben, mivel nincs körülírva, hogy a III. r. vádlott milyen bűncselekmény törvényi tényállását valósította meg és a későbbi vádmódosítás sem tette törvényessé a vádat. Az elsőfokú bíróság által mérlegeléssel megállapított tényállás iratellenes, mert a megfigyelést végző rendőrök vallomásából nem következnek az elsőfokú ítélet 18. oldalán írtak. E szerint "a két autó 100%-osan együttműködött", arra viszont nem adott választ az elsőfokú bíróság, hogy ezt ..... tanú honnan tudta, hiszen telefonálhattak is volna a vádlottak, mégsem tették, mivel nem volt miért és nem volt kit értesíteni. Elsődlegesen ezért törvényes vád hiányában az eljárás megszüntetésére, másodlagosan védence felmentésére tett indítványt.

A IV. r. vádlott védőjének perbeszéde szerint az elsőfokú bíróság mérlegelése problémás annyiban, hogy az ítélet 17. oldalán alulról a 2. bekezdésben azt írta a vádlott terhére, hogy élt a hallgatás jogával és nem védekezett. A védő megismételte az OTP bankkártya limittel kapcsolatos írásbeli beadványában írtakat. Előadását azzal egészítette ki, hogy a vádlott az édesanyja pénzátutalásával juthatott volna a védekezése szerinti külföldi vásárláshoz szükséges összeghez. A "" fedőnevű akcióban résztvevő személyek az ügy részleteire nem emlékeztek, ehhez képest a védőtársa által említett 100%-os jelző a gépkocsik együttműködésével kapcsolatosan valóban nem fedi a valóságot. Téves a vádlottak 20 perces várakoztatásával kapcsolatos tényből vont következtetés is. Ez idő alatt értesíthették volna társaikat, mert a telefonjukat nem vették el tőlük. A bíróság által felhozott érvek nem magyarázzák azt a körülményt, hogy védence és a vele lévő III. vádlott miért nem értesítette társát.

A védő vitatta az elsőfokú bíróság által alkalmazott minősítés helyességét is, mivel ha a vádlottak el is követték a cselekményt, ez sem kereskedésnek, sem forgalmazásnak, legfeljebb a kábítószer birtoklásának lehet minősíteni. A büntetés kiszabásával kapcsolatosan fenntartotta a beadványában írtakat. Összességében IV. r. vádlott felmentését indítványozta.