A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21813/2010/3. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása (ÖRÖKLÉSI szerződés érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 215. §] Bírók: Fermanné dr. Polák Zita, Hegedűs Mária, Kincses Attila

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.22704/2008/12., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21813/2010/3.*, Kúria Pfv.21718/2011/5., 3389/2012. (XII. 30.) AB végzés

***********

Fővárosi Ítélőtábla

1.Pf.21.813/2010/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Nyikos György ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. rendű felpereseknek, a dr. Jován László ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2009. július 9. napján meghozott 6.P.22.704/2008/12. számú ítélete ellen, az I-II. rendű felperesek részéről 13. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és megállapítja, hogy K.M. és az alperes által 2004. augusztus 31. napján kötött életjáradéki szerződés nem jött létre.

Az ítélet egyéb rendelkezéseit hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot az eredeti állapot helyreállítása körében a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja.

A felperesek együttes másodfokú költségét 1.150.000 (Egymillió-százötvenezer) forintban, az alperesét 250.000 (Kétszázötvenezer) forintban állapítja meg.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

K.M. (továbbiakban: örökhagyó) és a kiskorú alperes 2004. augusztus 31. napján életjáradéki szerződést kötöttek. Ebben az örökhagyó a tulajdonában álló, b-i hrsz. alatt nyilvántartott, természetben b-i. M. számú ingatlanát holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten az alperes tulajdonába adta. Az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a szerződés aláírásának napján megfizet az örökhagyónak 1.000.000 forint foglalót, 2004. december 31. napjáig 11.000.000 forint, 2005. január 1. napjától kezdődően havi 200.000 forint életjáradékot. Megállapodásuk szerint amikor a kötelezett az ingatlan tulajdonjoga megszerzéséért a jogosultnak 36.000.000 forint összeget fizetett, a 12.000.000 forint járadék beszámításával, a jogosult életjáradékra való jogosultsága csak 10 év elteltével éled fel 5.000 forint/hó összegben. A felek az ingatlan értékét lakott és haszonélvezeti joggal terhelt voltára figyelemmel 20.000.000 forintban határozták meg. A 9. pontban foglaltak szerint a kötelezett cselekvőképtelen magyar állampolgár, ezért helyette és nevében törvényes képviselője, édesanyja H.F-né írja alá a szerződést és vállalja, hogy a kiskorú kötelezett nagykorúságának eléréséig a szerződéses kötelezettséget teljesíti. A szerződést a kiskorú alperes nevében törvényes képviselőjeként anyja, H.F-né írta alá. A szerződés a gyámhatósághoz annak jóváhagyása végett bemutatásra nem került.

A szerződés alapján az ingatlanra az alperes tulajdonjoga 2004. szeptember 2. napjával került bejegyzésre.

Az örökhagyó 2008. március 3. napján végrendelet hátrahagyásával elhunyt. Leltárba vett hagyatékát a közjegyző a 2002. április 27. napján kelt írásbeli magánvégrendelete alapján két testvérének, az I. rendű felperes jogelődjének S.L.Z-nénak és a II. rendű felperesnek adta át. S.L.Z-né a jelen perben a másodfokú eljárás során, 2010. február 7. napján végintézkedés hátrahagyása nélkül elhunyt, törvényes örököse S.É., akinek jogutódként való perbelépését az ítélőtábla engedélyezte.

A felperesek keresetükben a 2004. augusztus 31. napján kelt életjáradéki szerződés semmisségének megállapítását, továbbá a Ptk. 237. § (1) bekezdése alapján eredeti állapot helyreállításaként az illetékes földhivatal felhívását kérték az alperes tulajdonjoga bejegyzésének törlésére és a felperesek tulajdonjogának bejegyzésére. A 2008. december 2. napján tartott tárgyaláson tett nyilatkozatuk szerint keresetüket vagylagosan terjesztették elő olyképpen, hogy ha a bíróság álláspontja szerint a semmisség vonatkozásában külön megállapítási kereseti kérelmet nem kell előterjeszteni, akkor az eredeti állapot helyreállítását kérik az életjáradéki szerződés semmisségére hivatkozással. Keresetük ténybeli alapjaként utaltak arra, hogy az életjáradéki szerződést törvényes képviselőként csak az alperes édesanyja írta alá. A gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Kormányrendelet (továbbiakban: R.) 10. § (4) bekezdése alapján mindkét szülőnek, tehát az alperes apjának is el kellett volna járnia, illetve érdekellentétek miatt eseti gondnok kirendelésére lett volna szükség (R. 25. § (1) bekezdése). A szerződést az alperes másik törvényes képviselője, apja nem írta alá. Mindezek mellett a R. 25. § (1) bekezdés h) pontja szerint a szülő jognyilatkozatának érvényességi feltétele, hogy azt a gyámhatóság jóváhagyja, a perbeli esetben azonban az életjáradéki szerződést a gyámhatóság nem hagyta jóvá. Hivatkoztak továbbá a Ptk. 215. § rendelkezéseire is, mely szerint, ha a szerződés létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése, vagy hatósági jóváhagyás szükséges, annak megtörténtéig a szerződés nem jön létre és beleegyezés, illetőleg jóváhagyás hiányában a szerződésre az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperesek a kereset szerinti jog érvényesítésére legitimációval nem rendelkeznek. A hagyatékátadó végzés szerint az örökhagyó 2002. április 27-én végrendelkezett, amelyből következően a végrendeletnek, ezáltal a hagyatéki eljárásnak sem volt tárgya a perbeli ingatlan. Az iratok ugyan nem tartalmazzák az örökhagyó végrendeletét, a hagyatéki eljárás adataiból azonban az állapítható meg, hogy végrendeleti akarata kiterjedt a 2004. augusztus 31-én kötött, keresettel támadott életjáradéki szerződés tartalmára is. Tény, hogy a szerződés gyámhatósági jóváhagyása elmaradt, amelynek oka azonban jogértelmezési probléma. A szerződés tartalmából kitűnően az alperes törvényes képviselője teljesítési segédnek minősíthető, ezáltal valamennyi szerződésből eredő kötelezettség őt terheli addig az időpontig, amíg a kiskorú kötelezett nem képes a teljesítésre, azaz nagykorúságáig. A R. 25. § (1) bekezdés h) pontja alapján a szerződés gyámhivatali jóváhagyását a gyermek vagyoni viszonyainak védelme indokolja, a gyermek vagyonával való rendelkezésre, illetve a gyermekre vonatkozó terhekkel kapcsolatos jognyilatkozatok tekintetében. A perbeli esetben azonban nem erről van szó, mert az alperesre nézve a szerződés a kiskorú alperesnek kizárólag előnyt biztosít, a szerződés alapján megszerezte az ingatlan tulajdonjogát, a szerződésből eredő kötelezettség azonban törvényes képviselőjét H.F-nét terheli. Ebből következően H.F-né törvényes képviselő valójában maga is szerződő fél volt azzal, hogy a szerződésből jogot nem szerzett, hanem csak kötelezettség teljesítését vállalta. Téves a felperesek hivatkozása a R. 10. § (4) és (5) bekezdéseire, mivel a tartási- és életjáradéki szerződés nem tekinthető a gyermek személyi ügyének, ebbe az ügykörbe hatósági igazolások, bizonyítványok kiállítása tartozik. Mindazonáltal csatolta az alperes másik törvényes képviselője H.F. 2004. augusztus 18. napján kelt meghatalmazását felesége javára a szerződés aláírása vonatkozásában.