BH 1975.4.190 A tartozatlan fizetés visszatérítésének kötelezettsége független attól, hogy a fizetés melyik fél, milyen magatartásának a következménye [Ptk. 361. § (1) bek., 364. §].

A felek között létrejött szerződés alapján az alperes textilzsákokban keveréktakarmányt és koncentrátumot szállított a felperesnek. A szerződés értelmében a felperes köteles volt a zsákokat az átadás napjától számított 45 napon belül visszaszolgáltatni, ennek késedelme esetén pedig a 46. naptól kezdve naponta és darabonkint az alperesnek 12 fillér kölcsöndíjat megfizetni. A kölcsöndíj felszámítása az alperes által havonta közölt egyenlegek alapján történt. A felperes az 1973. év tavaszán észlelte, hogy túlzott mértékű kölcsöndíjat fizetett. A felek későbbi közös megállapítása szerint ennek az volt az oka, hogy 1971. július 2-án a felperes 342 db zsákot visszaszolgáltatott, amelyről azonban az alperes téves bizonylatot állított ki. Ennek következtében az alperes ezt a tételt harmadik személy javára számolta el, a felperest pedig továbbra is a 342 db zsák kölcsöndíjával terhelte. A felperes 1973. június 19-én - az ügy rendezését célzó tárgyalások során - átutalta az alperesnek a 342 db zsák 8550 forint ellenértékét, később azonban ennek az összegnek, valamint a beszedett kölcsöndíjaknak a visszatérítését kérte, amit az alperes megtagadott annak ellenére, hogy a tényállás közöttük időközben a fenti értelemben tisztázódott.

A felperes 1973. szeptember 25-én indított keresetében a zsákok ellenértékének, valamint a megfizetett kölcsöndíjnak a visszatérítését követelte annak kamatával együtt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezésében egyrészt elévülési kifogással élt, másrészt pedig előadta azt az álláspontját, hogy a felperesnek az említett harmadik személy ellen kellett volna keresetet benyújtania, amely vállalat az 1973. július 13-án kelt, másolatban becsatolt levele szerint vállalta a zsákok neki jóváírt ellenértékének megfizetését.

Az elévülési kifogással szemben a felperes előadta, hogy a zsákok ellenértékét 1973. június 19-én fizette meg az alperesnek, a további részkövetelése pedig az 1972. november 15-én és azt követően kifizetett kölcsöndíjakra vonatkozik. Ezekhez az időpontokhoz képest egy éven belül keresettel érvényesített követelése nem évült el.

Az alperes az említett harmadik személyt perbehívta azzal, hogy pervesztessége esetén ellene a 342 db zsák ellenértékének és kamatának megfizetése iránt keresetet kíván indítani. A perbehívott az alperes pernyertessége érdekében a perbe beavatkozott.

Az első fokú bíróság az alperest a zsákok ellenértékének és kamatának megfizetésére kötelezte, a különbözeti összegnek megfelelő kölcsöndíj visszafizetésére és kamatára irányuló keresetet azonban elutasította.

Az ítélet indokolása szerint a felperes követelését a jogalap nélküli gazdagodás jogcímén terjesztette elő, vagyis azt a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésére alapította. A jogalap nélküli gazdagodásra a Ptk. 364. §-a értelmében a kártérítés szabályait kell alkalmazni, a Ptk. 340. §-a szerint pedig nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult a kárelhárítási kötelezettségének nem tett eleget.

A felperes a zsákoknak 1971. július 2-án történt visszaszolgáltatásakor nyomban kézhezvette az arról kiállított bizonylatot, annak téves tartalmát nyomban felismerhette volna, ennek ellenére azzal szemben nem emelt kifogást 1973. év közepéig. E mulasztás következtében a károsult felperesnek ez a követelése alaptalan.