A Fővárosi Törvényszék K.35886/2006/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IDEGENRENDÉSZETI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [2001. évi XXXIX. törvény (Idtv.) 18. §, 22. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50. §] Bíró: Dudás Dóra Virág

A Fővárosi Bíróság

17.K.35.886/2006/6.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság a dr. Babó József (....) ügyvéd által képviselt ....) felperesnek a Bognárné dr. Szaniszló Brigitta ügyintéző által képviselt Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (....) alperes ellen, idegenrendészeti ügyben hozott határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

Í t é l e t e t

A bíróság az alperes 2006. október 6-án kelt 106-L-11960/3/2006. számú határozatát hatályon kívül helyezi, és az alperest új eljárásra kötelezi.

A per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett 16 500 (Tizenhatezer-ötszáz) Ft illetéket az alperes személyes illetékmentessége miatt az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A hazánkban 2001. március 17. óta tartózkodó magyar nemzetiségű ukrán állampolgár felperes 2005. december 16-án letelepedési engedély iránti kérelmet nyújtott be arra való hivatkozással, hogy 2002. óta folyamatosan Magyarországon dolgozik, és építőipari segédmunkából szerzett nettó 78 407 Ft havi jövedelméből megnyugtatóan tudja biztosítani megélhetését, valamint 950 euró banki megtakarítással is rendelkezik.

Az IRM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Budapesti és Pest Megyei Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: első fokú hatóság) 2006. április 10-én kelt 106-1-9691/3/2006-L számú határozatában a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: Idtv.) 18. § (1) bekezdés b) pontja alapján elutasította a kérelmet nem fogadva el biztosítottnak a felperes megélhetését olyan mértékben, hogy határozatlan időre tartózkodási jogosultságot kapjon Magyarországon.

Döntése során arra volt figyelemmel, hogy a felperes magyarországi ingatlantulajdonnal vagy vagyoni értékű joggal nem rendelkezik, szívességi lakáshasználatának megszűnése esetén nem tud ingatlant vásárolni jövedelméből, vagyis nem teremtett olyan biztos egzisztenciát, mely huzamosan megfelelő mértékben képes biztosítani megélhetését.

A felperes fellebbezést terjesztett elő új, 928 euróról szóló bankszámlakivonatot csatolva megtakarítása tartós rendelkezésre állásának bizonyítására, valamint hangsúlyozva, hogy nem szívességi lakáshasználó, hanem szobabérlő havi 14 000 Ft bérleti díjat és rezsiköltséget is magában foglaló fizetségért. Hangsúlyozta, hogy elegendő jövedelemmel, hosszú távon biztos lakhatással rendelkezik, és tartásra szoruló hozzátartozója nincs.

Az alperes jogelődje, az IRM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (a továbbiakban: alperes) 2006. október 6-án kelt 106-L-11960/3/2006. számú határozatában helybenhagyta az első fokú döntést.

Annak indokait csak annyiban egészítette ki, hogy a felperes megtakarítása nem akkora összegű, hogy kiadásait rendszeres havi jövedelem nélkül fedezné, a havi jövedelme pedig megtakarítás hiányában nem elegendő megélhetésének, tartási kötelezettségének és lakhatási költségeinek fedezésére. Különös tekintettel volt továbbá arra, hogy a felperes házastársa nem tartózkodik az ország területén.

A felperes keresetében az alperes döntésének hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.

Perköltségeire igényt tartott.

Álláspontja szerint hibásan mérlegelt az alperes, mert figyelmen kívül hagyta, hogy öt éve tartózkodik Magyarországon, munkaviszonya folyamatos, életkörülményei nem teszik lehetővé a többmilliós megtakarítást, de még így is többet keres Magyarországon, mintha Ukrajnában dolgozna. Tartási kötelezettség nem terheli, mert felesége Ukrajnában él, gyermeke pedig nagykorú, nem lehet továbbá hátrányára értékelni, hogy nincs magyarországi ingatlanvagyona. Iratellenes a határozat megtakarítás hiányára vonatkozó megállapítása, hiszen bankbetétet igazolt, és az ügyfélazonosság elvét is sérti a határozat, mert szerényebb körülmények között élő honfitársai megkapták a letelepedési engedélyt. Hangsúlyozta, hogy jövedelme meghaladja az egyfős háztartásra meghatározott KSH létminimumértéket. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság két eseti döntésére, melyek megállapították, hogy a külföldi vagyont és a családtag jövedelmét figyelembe kell venni a letelepedési kérelem elbírálásakor. Igazolta, hogy Ukrajnában lakóház és gépjármű tulajdonnal rendelkezik, valamint hivatkozott arra, hogy feleségének is van jövedelme. Magyarországra költözik ő is, ha talál munkát. Álláspontja szerint hiánypótlási felhívást kellett volna kibocsátani a külföldi vagyon és a családtagok jövedelmének tisztázására. Az egyenlő elbánás elvét sértené, ha csak ingatlanvagyon és többmilliós megtakarítás esetén engedélyeznék a letelepedést.

Olyan eseti döntésekre hivatkozott, melyekben az idegenrendészeti hatóság nála szerényebb anyagi helyzetben lévő magyar nemzetiségűek számára is engedélyezte a magyarországi letelepedést.

Kereseti kérelmének jogalapjaként a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-át jelölte meg tekintettel arra, hogy álláspontja szerint az alperes nem tisztázta megfelelően a tényállást és hibás tényállást állapított meg határozatában.

Álláspontja szerint az ügyfélegyenlőség Ket. 2. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott elvét is sérti a határozat, mert az idegenrendészeti hatóság engedélyezte az övénél sokkal rosszabb anyagi körülmények között élő ukrán és román állampolgárok letelepedését.

Az alperes ellenkérelme szerint a kereset elutasítását kérte, perköltségigénye nem volt.

Álláspontja szerint eleget tett tényállás tisztázási kötelezettségének és helyesen értékelte a felperes körülményeit. Nem iratellenes a határozat megtakarítás hiányára vonatkozó megállapítása, hiszen a felperes nem igazolt megélhetést biztosító mértékű megtakarítást. Szívességi lakáshasználatra csak olyan értelemben utal a határozat, hogy könnyített a felperes lakhatása, mert lakhatási költségeinek egy részét átvállalja munkáltatója. Nem iratellenes a tartási kötelezettség megállapítása sem, mert a felperest házastársi tartás terheli felesége vonatkozásában. Nem értékelte a felperes hátrányára házastársa külföldön tartózkodását, csupán azért említette meg a tényállás részeként, hogy érzékeltesse, nem vehető figyelembe külföldön szerzett jövedelme, mert az nem a felperes megélhetésének forrásául szolgál. Nem volt mód értékelni azokat a megélhetési forrásokat, melyekre a felperes nem hivatkozott a letelepedési engedély iránti kérelmében. A külföldi eszközök egyébként sem támasztják alá a felperes magyarországi megélhetését, az egyedi ügyben hozott bírósági határozatok megállapításait nem lehet a felperesre is vonatkoztatni. A felperes által hivatkozott ügyekben nem teljesen azonos tényállás alapján került engedélyezésre a letelepedés, így az ügyfélegyenlőség elve nem sérült.