A Legfelsőbb Bíróság Kfv.39372/2007/5. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IDEGENRENDÉSZETI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [2001. évi XXXIX. törvény (Idtv.) 5. §, 18. §] Bírók: Bauer Jánosné, Kovács Ákos, Kurucz Krisztina

Kfv.II.39.372/2007/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Babó József ügyvéd által képviselt S. O. felperesnek az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal alperes ellen idegenrendészeti ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben a Fővárosi Bíróság 2007. szeptember 19. napján kelt 17.K.35.886/2006/6. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 8. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 17.K.35.886/2006/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000.- /azaz tízezer/ forint felülvizsgálati perköltséget.

A le nem rótt 36.000.- /azaz harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I N D O K O L Á S

Az 1960. január 21. napján Ukrajnában született felperes 2002. év első negyedévétől tartózkodik a Magyarországon, munkavállalási célú tartózkodási engedély birtokában folyamatosan építőipari segédmunkásként dolgozik. A felesége Ukrajnában él, egy nagykorú gyermekük van. A felperes 2005. december 16. napján letelepedési kérelmet nyújtott be.

A Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Megyei Regionális Igazgatóság Engedélyezési Főosztálya /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ a 2006. április 10. napján kelt 106-1-9691/3/2006-L. számú határozatával a felperes letelepedés engedély iránti, valamint első állandó lakóhely bejelentésére vonatkozó kérelmét elutasította. Indokolása szerint a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény /a továbbiakban: Idtv./ 18. §-ának /1/ bekezdése szerint letelepedés céljából engedélyt az a külföldi kaphat, aki - az egyéb törvényi feltételek teljesítése mellett - a beutazásától számítva legalább három éven át megszakítás nélkül jogszerűen és életvitelszerűen Magyarországon tartózkodott, és akinek magyarországi lakhatása és megélhetése biztosított. A felperes felmentést kért a három éves folyamatos magyarországi tartózkodás követelménye alól felmenői magyar állampolgárságára alapítottan. Az elsőfokú hatóság a felmentést a felperes részére igazolt kérelme alapján az Idtv. 18. §-ának /3/ bekezdés c/ pontja alkalmazásával megadta.

A felperes lakhatása igazolására benyújtotta a B., S. utca 6/1. számú ingatlan tulajdonosával és haszonélvezőivel 2005. december 12. napján megkötött lakásbérleti szerződését, amely szerint a lakóházban egy szobát 14.000.- Ft/hó díjért bérel, továbbá az ingatlan tulajdoni lapját. A bérleti szerződés alapján az elsőfokú hatóság a felperes magyarországi lakhatását biztosítottnak fogadta el.

Az elsőfokú hatóság ezt követően idézte határozatában az Idtv.-nek a külföldi megélhetésének biztosítottságát szabályozó 5. §-ának /1/ bekezdését, az Idtv. végrehajtására kiadott 170/2001./IX.26./ Korm. rendeletnek /a továbbiakban: Vhr./ a letelepedési engedély iránti kérelemhez szükséges igazolásokat felsoroló 30. §-ának /1/ bekezdés c/ pontját, és rögzítette, hogy felperes a H. Kft.-vel 2005. december 15. napján kötött munkaszerződése másolatát, a munkáltató kereset-, illetve az adóhatóság jövedelem igazolását, és a Bank Rt. lekötési megbízásról szóló visszaigazolását csatolta. A keresetkimutatás szerint 2005. május-július hónapokban nettó 58.407.- Ft, 2005. augusztus-október hónapokban 78.407.- Ft munkabérben részesült, az 1 hónapra lekötött pénzbetétjének összege pedig: 950 euró. Az elsőfokú hatóság szerint felperes jövedelme a KSH által az egy felnőttet számláló háztartásokra vonatkozóan megállapított létminimum értéket meghaladja, van pénzintézeti megtakarítása, azonban Magyarországon lakástulajdonnal, vagyoni értékű joggal nem rendelkezik, lakásbérletének megszűnése esetén keresete saját ingatlan vásárlását nem tenné lehetővé, azaz nem teremtett még olyan biztos egzisztenciát, amely megélhetését huzamosan megfelelően biztosítani képes, ezért a megélhetése nem minősül biztosítottnak.

A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2006. október 6. napján kelt 106-L-11960/3/2006. számú határozatával az elsőfokú határozatot az indokolás kiegészítésével helybenhagyta. A másodfokú eljárás során az alperes határozatában megállapította, hogy a kérelmező havi jövedelme tartási kötelezettségének, megélhetésének a fedezésére nem elegendő. Döntése meghozatalakor különös tekintettel volt arra, hogy a házastársa nem tartózkodik Magyarországon.

A felperes keresetében a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint a fennálló tényeket a másodfokú hatóság nem megfelelően értékelte, illetve lényeges körülményeket figyelmen kívül hagyott, így többek között azt, hogy 5 éve tartózkodik Magyarországon, a munkaviszonya folyamatos, és életkörülményei nem teszik lehetővé a nagyobb összegű megtakarítást. Kifogásolta, hogy az alperesi határozat iratellenesen hivatkozott a felperes tartási kötelezettségére. A felperes a per során benyújtott egy igazolást arra vonatkozóan, hogy Ukrajnában házasingatlana, továbbá személygépkocsija is van.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra utasította. Indokolása szerint az ügy összes körülményének együttes értékelésével azt állapította meg, hogy a felperes megfelel az Idtv. 18. §-ának /1/ bekezdésében meghatározott feltételeknek, jövedelme és vagyona letelepedését megalapozó mértékben biztosítja magyarországi megélhetését. Az elsőfokú bíróság értékelte azt a kérelem benyújtásakor is fennállott tényt, hogy a felperes Ukrajnában lakóingatlannal rendelkezik, és a felperesnek nincs eltartottja az alperesi határozatban foglaltakkal ellentétben, mert a nagykorú fia és a felesége is saját keresményéből él. A megismételt másodfokú eljárás során már a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény és az azt végrehajtó 114/2007./V.24./ Korm. rendelet szerint kell az alperesnek eljárnia.