32007R0994[1]

A Bizottság 994/2007/EK rendelete ( 2007. augusztus 28. ) a Kínai Népköztársaságból, Egyiptomból, Kazahsztánból, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságból és Oroszországból származó ferroszilícium importjára alkalmazandó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről

A BIZOTTSÁG 994/2007/EK RENDELETE

(2007. augusztus 28.)

a Kínai Népköztársaságból, Egyiptomból, Kazahsztánból, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságból és Oroszországból származó ferroszilícium importjára alkalmazandó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22-i 384/96/EK tanácsi rendeletre (1) (a továbbiakban: alaprendelet) és különösen annak 7. cikkére,

a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően,

mivel:

1. AZ ELJÁRÁS

1.1. Az eljárás megindítása

(1) 2006. november 30-án a Bizottság bejelentette az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdetett értesítés (2) (értesítés felülvizsgálati eljárás megindításáról) útján, hogy dömpingellenes eljárást indít a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína), Egyiptomból, Kazahsztánból, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságból és Oroszországból (a továbbiakban: érintett országok) származó ferro-szilíciumnak (FeSi) a Közösségbe történő behozatalát illetően.

(2) Az eljárást a Comité de Liaison des Industries de Ferro-Alliages (Euroalliages) (a továbbiakban: panaszos) által 2006. október 16-án a közösségi ferroszilícium termelés jelentős részét, ebben az esetben több mint 90 %-ának előállítását végző gyártók nevében benyújtott panasza nyomán indították el. A panasz meggyőző bizonyítékot tartalmazott az említett termék dömpingjére és az ebből származóan a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kárra nézve, és az eljárás kezdeményezéséhez elegendőnek ítélték.

1.2. Az eljárásban érintett felek

(3) A Bizottság hivatalosan tájékoztatta a panaszost, a közösségi gyártókat, az exportáló gyártókat, azokat az importőröket, szállítókat és felhasználókat, akikről tudott, hogy érintettek, az érintett országokat és az EU-Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság Stabilizációs és Társulási Tanácsát az eljárás megindításáról. Az érdekelt feleknek lehetőséget biztosítottak, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben megadott határidőn belül írásban ismertessék álláspontjukat és meghallgatást kérjenek.

(4) A panaszos, a panaszt támogató egyik gyártó, az exportáló gyártók, az importőrök, a nyersanyaggyártók, a felhasználók és a felhasználók egyesületei ismertették véleményüket. Minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tették a meghallgatást, aki azt kérelmezte, illetve aki ismertette azokat a különleges okokat, amelyek meghallgatását indokolják.

(5) Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy az importőrök láthatóan nagy számára való tekintettel mintavételezés alkalmazására kerülhet sor ebben a vizsgálatban. Mivel azonban a vártnál kevesebb közösségi importőr jelezte együttműködési szándékát, a Bizottság úgy döntött, hogy nincs szükség mintavételre.

(6) Annak érdekében, hogy a kínai és kazahsztáni exportáló gyártók számára lehetővé tegyék, hogy amennyiben kívánják, igényelhessék a piacgazdasági elbánást (PGE) vagy az egyedi elbánást (EE), a Bizottság igénylőlapokat küldött az általa ismert érintett exportáló gyártóknak és a két ország hatóságainak.

(7) A Bizottság kérdőíveket küldött ki mindazoknak a feleknek, amelyekről tudott, hogy érintettek, és minden olyan más vállalatnak, amely kapcsolatba lépett vele az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőkön belül.

(8) Az öt panasztevő közösségi gyártótól, a panaszt támogató és teljes mértében együttműködő egyik közösségi gyártótól, hét nem kapcsolt importőrtől, három nyersanyagszállítótól, nyolc felhasználótól és a felhasználók egy egyesületétől érkeztek be válaszok.

(9) A vizsgálatban érintett országok tekintetében a Bizottság három kínai, két egyiptomi, egy kazahsztáni, egy Macedónia volt jugoszláv köztársaságbeli és két oroszországi exportőrtől kapott válaszokat.

(10) A kazah exportőr ezt követően nem tette lehetővé piacgazdasági elbánással kapcsolatos követelésének és a kérdőívre adott válaszának helyszíni vizsgálatát. Az alaprendelet 18. cikke (1) bekezdésének értelmében az együttműködés hiányának minősül, adatait nem lehetett ellenőrizni és ezért figyelmen kívül kellett hagyni. A vállalatot megfelelően értesítették.

(11) A Bizottság felkutatta és ellenőrizte mindazokat az információkat, amelyeket szükségesnek ítélt a dömping, az általa okozott kár és a Közösség érdekének előzetes meghatározása céljára. Ellenőrző látogatásokat tettek a következő vállalatok telephelyein:

a) Közösségi gyártók:

- Ferroatlantica, Cee, Dumbria és Madrid, Spanyolország

- Ferropem, Laudun és Chambéry, Franciaország

- Vargön Alloys, Vargön, Svédország

- OFZ, Istebné, Szlovákia

- Huta Laziska, Laziska Gorne, Lengyelország

- TDR Metalurgija, Ruse, Szlovénia.

b) Közösségi felhasználó:

- Thyssen Krupp Steel AG, Németország.

c) Exportáló gyártók és kapcsolt vállalatok az exportáló országokban:

Kína

- Dragon Northwest Ferroalloy Co., Ltd, Liangchen Town,

- Lanzhou Good Land Ferroalloy Factory Co., Ltd, Xicha Town, és Rich Trading Co. Ltd (kapcsolt exportőr), Lanzhou City,

- Erdos Xijin Kuangye Co., Ltd, Qipanjing Town, és Inner Mongolia Erdos International Trade Co., Ltd (kapcsolt exportőr), Dangshen Town.

Egyiptom

- Az Egyptian Ferroalloys Company, Kairó,

- Egyptian Chemical Industries KIMA, Kairó és Asszuán.

Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság

- SILMAK DOOEL Export Import, Jegunovce.

Oroszország

- Chemk Group (Chelyabinsk Electrometallurgical Integrated Plant és Kuznetsk Ferroalloy Works), Novokuznyeck,

- ICT Group of Companies (Bratsk Ferroalloy Plant és kapcsolt kereskedelmi társaságai: TD North West Ferro Alloy Company és Bakersfield Marketing Ltd), Bratszk és Szentpétervár.

d) Kapcsolt közösségi importőr:

- Interalloys RFA Limited, Limasszol.

1.3. Vizsgálati időszak

(12) A dömping és a károkozás vizsgálata a 2005. október 1. és 2006. szeptember 30. közötti időszakra vonatkozott (a továbbiakban: VI). A károkozás felmérése szempontjából releváns tendenciák megvizsgálása a 2003 januárjától a VI végéig történt (a "vizsgált időszak").

2. ÉRINTETT TERMÉK ÉS HASONLÓ TERMÉK

2.1. Az érintett termék

(13) A ferroszilícium legalább 8 % és legfeljebb 95 % közötti szilíciumot és legalább 4 % vasat tartalmazó ferroötvözet. A ferroszilícium gyártása ívkemencékben történik, a kvarc széntartalmú termékekkel történő redukciója révén. A terméket alapvetően dezoxidálószernek és ötvözőelemként használják a vas- és az acéliparban. A ferroszilíciumot tömbök, szemcse vagy por formájában, a szilícium- és a szennyezőanyag tartalomtól (pl.: alumínium) függő minőségben értékesítik. A 70 % vagy annál magasabb szilíciumtartalmú ferroszilíciumot nagy tisztaságúnak, 55-70 % között közepes tisztaságúnak és 55 % alatt alacsony tisztaságú ferroszilíciumnak tekintették.

(14) A Kínai Népköztársaságból, Egyiptomból, Kazahsztánból, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságból és Oroszországból származó ferroszilícium (a továbbiakban: érintett termék) behozatalát rendszerint a 7202 21 00, 7202 29 10 és a 7202 29 90 KN-kóddal jelentik be.

(15) A vizsgálat során számos exportőr állította azt, hogy a gyakran 45 %-nál kevesebb szilíciumot tartalmazó salakot ki kell venni a vizsgálat hatóköréből, mivel állításuk szerint az nem rendelkezik ugyanazokkal a fizikai jellenzőkkel és alapvető felhasználása is más.

(16) Ennek a kérdésnek a további tisztázásával is foglalkozni kell. Ebben az összefüggésben az érdekelt feleket felszólították azzal kapcsolatos adataik benyújtására, hogy az alacsony tisztaságú ferroszilícium (azaz a salak) alapvető fizikai jellemzői és felhasználása lényegesen különbözik-e a többi ferroszilícium típusétól, és hogy a salak kizárása mennyire jelentős mértében növelné meg az intézkedések kijátszásának kockázatát. Az eddig beérkezett adatok alapján azonban ideiglenesen az állapítható meg, hogy az alacsony tisztaságú ferroszilíciumot érintett terméknek kell tekinteni.

2.2. A hasonló termék

(17) Nem találtak különbséget az érintett termék és a között a ferroszilícium között, amelyet a belföldi értékesítés leellenőrzött adatai alapján az érintett országokban gyártottak és belföldi piacukon értékesítettek, illetve a Kínából és Kazahsztánból származó behozatallal kapcsolatban a rendes érték meghatározásához analóg országként szolgáló Norvégiában előállított és értékesített ferroszilícium között. A ferroszilícium valóban ugyanazokkal az alapvető fizikai és kémiai jellemzőkkel rendelkezik, mint amelyet az érintett országokból a Közösségbe exportáltak, és felhasználásuk is megegyezik. Hasonlóképpen nem találtak különbséget az érintett termék és a közösségi gazdasági ágazat által előállított és a közösségi piacon értékesített ferroszilícium között. Ezért ideiglenesen azt a következtetés vonták le, hogy a ferroszilícium összes típusát azonosnak kell tekinteni, az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése szerinti értelemben.

3. DÖMPING

3.1. piacgazdasági elbánás (PGE)

(18) Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának megfelelően az egyebek között a Kínából és Kazahsztánból származó behozatalt érintő dömpingellenes vizsgálatok során rendes értéket kell meghatározni az említett cikk (1)-(6) bekezdésével összhangban azon gyártók számára, amelyekről megállapították, hogy eleget tesznek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelményeknek, azaz ahol igazolódik, hogy a piacgazdasági feltételek érvényesülnek a hasonló termékek gyártása és értékesítése tekintetében. Röviden - és csupán a hivatkozás megkönnyítése végett - a követelmények a következők:

1. az üzleti döntések és a költségek a piaci feltételeknek megfelelően és jelentős állami beavatkozás nélkül alakulnak;

2. a számviteli nyilvántartásokat független eljárás során auditálják, összhangban a nemzetközi számviteli standardokkal (IAS), és minden célra alkalmazzák;

3. a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből eredő jelentős zavarok nem jelennek meg;

4. a csődjogi és a tulajdonjogi jogszabályok stabilitást és jogbiztonságot biztosítanak;

5. a valutaátváltás piaci árfolyamon történik.

(19) Három kínai és egy kazah exportáló gyártó kérte a piacgazdasági elbánást az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja szerint, és válaszolt a piacgazdasági elbánás igénylésére vonatkozó, exportáló gyártóknak szóló űrlapra a megadott határidőn belül.

(20) Az egyik helyszíni ellenőrzés során egy kínai gyártó tudta bebizonyítani, hogy megfelel a piacgazdasági elbánás mind az öt kritériumának. Ennek következtében a piacgazdasági elbánás iránti kérelmét elfogadták és a dömping, illetve a kár elemzéséhez az ő adatait vették alapul.

(21) A két másik kínai exportáló gyártó esetében azt állapították meg az ellenőrző látogatás során, hogy a piacgazdasági elbánás feltételei nem garantáltak.

(22) Az ellenőrzés keretében azt állapították meg, hogy az egyik kínai exportáló gyártó nem tett eleget az 1-3. kritériumnak. Először is, nem tudta bizonyítani, hogy mentes az állami befolyástól, egyebek között azért, mert a kommunista párt, amely ugyan nem részvénytulajdonos, beleszólt a vállalat legfontosabb döntéseibe és a nyereség elosztásával kapcsolatos döntésekért viselt felelősség szervezeti keretei nem tisztázottak (első kritérium). Másrészt, nem támasztotta alá, hogy a vállalat rendelkezik áttekinthető, az IAS-szel összhangban előkészített és auditált alapvető számviteli nyilvántartási rendszerrel, miután az értékcsökkenés leírásához alkalmazott eljárásuk sem az IAS-szel, sem a kínai számviteli elvekkel nincs összhangban, és ez a költségek eltúlzásához vezetett. A nemzetközi számvteli standardok a fentiekben bemutatott megszegését ráadásul nem is említették meg a könyvvizsgálói jelentésben, a vállalat nem bizonyította, hogy könyveit a nemzetközi számviteli standardokkal összhangban auditálták volna (második kritérium). Végezetül nem igazolta azt sem, hogy mentes a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből megörökölt jelentős mértékű torzulásoktól, különösen amiatt, hogy az államtól térítésmentesen kapott földhasználati jogokat, és a vállalat alapítási eljárása során tisztázatlan maradt vagyoni eszközeinek értékelése.

(23) Egy másik kínai exportőr gyártó nem tudta igazolni, hogy rendelkezne áttekinthető, az IAS-szel összhangban előkészített és auditált alapvető számviteli nyilvántartási rendszerrel: a vagyontárgyai hasznos élettartamára vonatkozó becsléseit két pénzügyi év között változtatta meg, anélkül, hogy azt egyértelműen tudatta volna, ami kisebb költségek feltüntetéséhez vezetett, és ez a gyakorlat sem az IAS, sem a kínai számvitel elveivel nincs összhangban. Ráadásul pénzügyi kimutatásaiban vagyontárgyainak egyetlen osztályának vonatkozásában sem tette közzé az alkalmazott értékcsökkenés leírási módszert és a vagyontárgyak hasznos élettartamát vagy az alkalmazott értékcsökkenési kulcsokat. Végezetül az IAS figyelmen kívül hagyását nem is említették meg a könyvvizsgálói jelentésben, a vállalat nem bizonyította, hogy könyveit a nemzetközi számviteli standardokkal összhangban auditálták volna (második kritérium).

(24) Következésképpen úgy határoztak, hogy egyik kínai exportáló gyártó sem felelt meg az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott feltételeknek.

(25) A kazah exportőr nem tette lehetővé a piacgazdasági elbánás iránti kérelmének elbírálásához szükséges helyszíni látogatást. Ennélfogva a piacgazdasági elbánás iránti kérelmét nem vehették figyelembe. A Bizottság ebben a tekintetben megjegyzi, hogy még ha a kazahsztáni exportőr gyártó valamely, más ötvözetek tekintetében folyó dömpingellenes eljárásban képes lenne megfelelni a piacgazdasági elbánás kritériumainak, az együttműködés hiánya és különösen a vállalat árakkal, költségekkel és inputtal (beleértve a nyersanyagokat is) kapcsolatos döntéseire vonatkozó információk hiánya miatt a Bizottság nincs abban a helyzetben, hogy egy másik vizsgálat során megállapított piacgazdasági elbánást átemeljen a mostani eljárásba.

(26) Beérkeztek az észrevételek mindhárom vállalattól, amely nem részesült piacgazdasági elbánásban. Az egyik kínai exportáló gyártó és a kazah exportáló gyártó nem nyújtott be olyan új bizonyítékokat, amelyek megváltoztathatnák a PGE elbírálása során tett megállapításokat. A másik kínai exportáló gyártó állítása szerint a vagyontárgyai becsült hasznos élettartama változásának jelentéktelen kihatása van (1 % körül), ha a forgalomarányosan fejezik ki, és emiatt sem a pénzügyi kimutatásaiban, sem a könyvvizsgálói jelentésben nem tüntették fel. A vizsgálat azonban azt mutatta ki, hogy a változás pedig jelentős, ha azt a vállalat üzemi nyereségéhez vagy nettó bevételéhez (20 %) hasonlítják. Emellett a vállalat ellentmondó adatokat nyújtott be az egyes könyvvizsgáló cégek által állítólag alkalmazott lényegességi küszöböket illetően. Ezen az alapon a vállalat kérelmét a Bizottság elutasította.

3.2. Egyéni elbánás (EE)

(27) Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint vám megállapítása esetén az említett cikk hatálya alá tartozó országok vonatkozásában az egész országra kiterjedő vámot szabnak ki, kivéve azokat az eseteket, amikor a vállalatok képesek bizonyítani, hogy az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott valamennyi követelménynek megfelelnek.

(28) Ami Kínát illeti, a piacgazdasági elbánás kritériumát nem teljesítő mindkét exportáló gyártó egyéni elbánást kért arra az esetre, ha a piacgazdasági elbánást nem adnák meg neki.

(29) A rendelkezésre álló információk alapján a Bizottság megállapította, hogy ezen kínai exportáló gyártók egyike nem felel meg az egyéni elbánásra vonatkozó, az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében foglalt összes feltételnek, elsősorban azért, mert nem tudta bizonyítani, hogy kellőképpen mentes az állami befolyástól. Ezért a Bizottság úgy döntött, hogy ennek a kínai exportáló gyártónak nem szabad megadni az EE-t.

(30) A másik kínai exportőr, amely nem felel meg a piacgazdasági elbánás kritériumainak, bemutatta viszont azt, hogy eleget tesz az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében az EE-re vonatkozóan előírt valamennyi követelménynek.

(31) Kazahsztán esetében a piacgazdasági elbánás iránt folyamodó exportáló gyártó, amely piacgazdasági elbánást kérelmezett, egyéni elbánást is igényelt arra az esetre, ha a piacgazdasági elbánást nem adnák meg neki. Ez a vállalt azonban nem tette lehetővé az EE iránti kérelmének helyszíni vizsgálatát, ezért azt el kellett utasítani.

3.3. Rendes érték

3.3.1. Analóg ország

(32) Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően az átalakulóban lévő gazdaságokban a MET-ben nem részesülő exportáló gyártók számára a rendes értéket egy piacgazdasági berendezkedésű harmadik országban (a továbbiakban: analóg ország) tapasztalható ár vagy számtanilag képzett érték alapul vételével kell meghatározni.

(33) Az eljárás megindításáról szóló értesítésben Norvégiát javasolták megfelelő analóg országnak Kína és Kazahsztán tekintetében a rendes érték megállapítása céljából. A Bizottság valamennyi érdekelt felet felkérte, hogy nyújtsa be észrevételeit ehhez a javaslathoz.

(34) Mindössze egy érdekelt fél nyújtotta be észrevételeit és alternatív analóg országnak Brazíliát, Dél-Afrikát vagy Oroszországot javasolta, utóbbit azzal a feltétellel, hogy a rendes értéket nem igazítják ki az energiaárak tekintetében. A Bizottság felvette a kapcsolatot a Brazíliában és Dél-Afrikában ismert vállalatokkal. Brazíliából és Dél-Afrikából azonban a kérdőívekre sem válasz, sem érdemi észrevétel nem érkezett be a gyártóktól. Oroszországot illetően a Bizottság megjegyzi, hogy egy esetben az energiaárak kiigazítása az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése alapján indokoltnak bizonyult. A kialakult gyakorlat szerint a kárt okozó dömpinget folytató ország amúgy sem választható ki analóg országnak. Emiatt a Norvégia alternatívájaként ajánlott országok tekintetében nem végeztek további vizsgálatokat.

(35) Norvégia világviszonylatban mindenképpen az egyik legnagyobb versenypiaci ferroszilícium-gyártó; a három legnagyobb norvég ferroszilícium-gyártó, amely a legfejlettebb termelési technológiát alkalmazza és jó rendelkezik a gyártáshoz szükséges anyagokkal, teljes mértékben együttműködött.

(36) A fentiekre tekintettel úgy határoztak, hogy Norvégia az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával összhangban megfelelő analóg ország.

3.3.2. A rendes érték megállapításánál alkalmazott módszer

3.3.2.1. Globális reprezentativitás

(37) Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először azt vizsgálta az érintett országok mindegyikében, hogy a hasonló termék az együttműködő exportáló gyártók (a piacgazdasági elbánás kritériumait nem teljesítő a két kínai és egy kazah exportőr kivételével) független vevők számára történő belföldi eladásai reprezentatívak-e, azaz az ilyen eladások teljes mennyisége eléri-e a Közösségbe irányuló hasonló exporteladások teljes mennyiségének legalább 5 %-át.

3.3.2.2. Terméktípusok összehasonlíthatósága

(38) Ezt követően a Bizottság azonosította az általános reprezentatív belföldi értékesítésekkel rendelkező vállalatok által a belföldi piacon eladott azon terméktípusokat, amelyek megegyeztek vagy közvetlenül összehasonlíthatóak voltak a közösségi kivitelre eladott típusokkal. A szempontok a következők voltak: szilíciumtartalom, szemcseméret, szennyezőanyagok (alumínium, titánium, magnézium és föld) és csomagolás.

3.3.2.3. Terméktípus-specifikus reprezentativitás

(39) Egy terméktípus belföldi értékesítéseit akkor tekintették kellően reprezentatívnak, ha a vizsgálati időszak folyamán a belföldön független vevők számára értékesített terméktípus mennyisége legalább 5 %-a volt a közösségi exportra eladott hasonló terméktípus teljes mennyiségének.

3.3.2.4. A rendes kereskedelmi forgalom kérdése

(40) A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy az érintett országok együttműködő exportáló gyártói és az analóg ország gyártóinak belföldi értékesítései tekinthetők-e az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése szerint a rendes kereskedelmi forgalomban megvalósuló értékesítéseknek.

(41) Ez úgy történt, hogy meghatározták a független vevők számára történt belföldi eladások arányát minden egyes exportált terméktípusra, amelyet a vizsgálati időszak folyamán veszteségesen adtak el a belföldi piacon:

a) Azon terméktípusok esetében, ahol a belföldi piacon az eladások mennyiségének több mint 80 %-a nem az egységnyi költség alatt történt, és ahol az eladási ár súlyozott átlaga nem volt kevesebb, mint a termelési költség súlyozott átlaga, illetve meghaladta azt, a rendes értéket terméktípusonként az adott típus valamennyi belföldi eladási árának súlyozott átlagaként állapították meg.

b) Azon terméktípusok esetében, ahol a belföldi piacon az eladások mennyiségének legalább 10 %-a, de legfeljebb 80 %-a nem az egységnyi költség alatt történt, a rendes értéket terméktípusonként az adott típus kizárólag azon belföldi eladási árainak súlyozott átlagaként állapították meg, amelyekről megállapították, hogy legalább egységnyi költségen történtek.

c) Azon terméktípusok esetében, ahol a belföldi piacon az eladások mennyiségének kevesebb mint 10 %-a nem az egységnyi költség alatt történt, úgy vélték, hogy az érintett terméktípust nem a rendes kereskedelmi forgalom keretében adták el, és ezért számtanilag képzett rendes értéket határoztak meg.

3.3.2.5. A tényleges belföldi áron alapuló rendes érték

(42) Azon típusok tekintetében, amelyeket a vizsgált vállalatok adtak el közösségi exportra, és amelyek a fenti 3.3.2.3. szakaszban és a 3.3.2.4. szakasz a) és b) pontjában meghatározott követelményeknek eleget tesznek, a rendes értéket a megfelelő terméktípusért a vizsgálati időszakban az érintett vizsgált ország belföldi piacán a független vevő által ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár alapján állapították meg, ahogy azt az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése meghatározza.

3.3.2.6. A számtanilag képzett értéken alapuló rendes érték

(43) A fenti 3.3.2.4. szakasz c) pontja alá tartozó terméktípusok, valamint a vizsgált országok belföldi piacán az exportáló gyártó által a fenti 3.3.2.3. szakaszban említetteknek megfelelően reprezentatív mennyiségben nem eladott terméktípusok tekintetében rendes értéket kellett megállapítani.

(44) A rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének megfelelően történő megállapítása érdekében a vizsgálati időszak folyamán a rendes kereskedelmi forgalomban a hasonló termék belföldi eladásai során az együttműködő érintett exportáló gyártóknál felmerült értékesítési, általános és igazgatási (SGA) költségeket és a súlyozott átlaggal kiszámított hasznot hozzáadták a vizsgálati időszak alatti saját általános gyártási költségeikhez.

(45) Abban az esetben, ha az exportáló gyártónak a VI során a megszokott kereskedelmi tevékenysége keretében a hasonló termékből nem voltak belföldi értékesítései, a rendes értéket becsléssel állapították meg. Ez történt Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság exportáló gyártója esetében is. A megszokott értéket az említett érintett exportáló gyártó előállítási költségeinek felhasználásával becsléssel állapították meg. Ideiglenesen alkalmazhatónak tekintették, hogy ehhez a gyártási költséghez összevethető gyártási és értékesítési struktúráik, és az ezen áruk piacán ésszerűnek tekintett 5 %-os haszonkulcsuk folytán az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja alapján hozzáadják az egyiptomi gyártók felmerült eladási, általános és adminisztratív költségeit.

3.3.2.7. Átalakulóban lévő gazdaságok

(46) Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően egy piacgazdasági elbánásban részesülő kínai exportáló gyártó kivételével Kína és Kazahsztán esetében a rendes értéket az analóg országbeli gyártóktól kapott ellenőrzött információk alapján állapították meg, azaz a hasonló terméktípusért a norvég belföldi piacon fizetett vagy fizetendő árak alapján, ha ezekről megállapították, hogy a rendes kereskedelmi forgalom keretein belül valósultak meg, vagy számtanilag képzett rendes érték alapján, ha a rendes kereskedelmi forgalom keretében a hasonló terméktípus tekintetében nem tudnak belföldi eladásról.

(47) Mindezek eredményeként a rendes értéket a független vevők számára történő belföldi eladások árának súlyozott átlagaként állapították meg, vagy a három együttműködő norvég gyártó által típusonként számtanilag képzett értékként.

3.3.3. A rendes érték meghatározása

3.3.3.1. Kína

(48) A két kínai exportáló gyártó esetében, amely nem kapta meg a piacgazdasági elbánást, a Kínára vonatkozó rendes értéket a fenti (46)-(47) preambulumbekezdésben meghatározottak alapján állapították meg.

(49) A piacgazdasági elbánásban részesülő egyetlen kínai exportáló gyártó esetében a rendes értéket a (42) preambulumbekezdésben rögzítettek szerint állapították meg, azaz a független vevők által a belföldi piacon kifizetett vagy fizetendő tényleges árak alapján. Annak fényében azonban, hogy ez a vállalt kapcsolt szállítótól vásárolta a villamos áramot, a vizsgálat tárgyát képező termék előállításához kapcsolódó energiaköltségeit a végső döntés meghozatala előtt további vizsgálatnak vetik alá.

3.3.3.2. Egyiptom

(50) A két együttműködő egyiptomi exportáló gyártó tekintetében úgy találták, hogy egyes termékfajták esetében a rendes kereskedelmi forgalom keretében nem volt reprezentatív belföldi eladás. Ezért ezekben az esetekben a rendes értéket a fenti (43) és (44) preambulumbekezdésben meghatározott rendelkezésekkel összhangban kellett megállapítani. Azoknak a termékfajtáknak az esetében, amelyeket rendes kereskedelmi forgalomban a belföldi piacon értékesítettek, a rendes értéket a (42) preambulumbekezdés rendelkezései szerint állapították meg, azaz a független vevők által a belföldi piacon kifizetett vagy fizetendő tényleges árak alapján.

3.3.3.3. Kazahsztán

(51) Mivel nem kapta meg a piacgazdasági elbánást, Kazahsztán számára a rendes értéket a fenti (46)-(47) preambulumbekezdésben meghatározottak szerint állapították meg.

3.3.3.4. Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság

(52) Az egyetlen macedóniai exportáló gyártó esetében megállapították, hogy a hasonló termék vonatkozásában a rendes kereskedelmi forgalom keretében nem volt reprezentatív belföldi eladás. Ezért a rendes értéket a fenti (45) preambulumbekezdésben meghatározott rendelkezésekkel összhangban kellett megállapítani.

3.3.3.5. Oroszország

(53) A két együttműködő orosz exportáló gyártó tekintetében úgy találták, hogy egyes termékfajták esetében a rendes kereskedelmi forgalom keretében nem volt reprezentatív belföldi eladás. Ezért ezekben az esetekben a rendes értéket a fenti (43) és (44) preambulumbekezdésben meghatározott rendelkezésekkel összhangban kellett megállapítani. Azoknak a termékfajtáknak az esetében, amelyeket rendes kereskedelmi forgalomban a belföldi piacon értékesítettek, a rendes értéket a (42) preambulumbekezdés előírásai szerint állapították meg, azaz a független vevők által a belföldi piacon kifizetett vagy fizetendő tényleges árak alapján.

(54) Az egyik orosz exportáló gyártó esetében úgy találták, hogy az érintett termék előállításához kapcsolódó energiaköltségeket nem ésszerűen tükröztették a nyilvántartásokban, hiszen a cég súlyozott átlagban versenytársánál lényegesen (50 %-kal) kevesebbet fizetett az energiáért, bár mindketten Szibériában találhatók. Noha a szóban forgó energiaszállító vízerőműben termeli az áramot, ez önmagában még nem magyarázat az elektromos áram alacsony árára. Valójában az áramot pl. norvégiai vízierőművekben előállító többi szállítóval összehasonlítva is nagyon alacsony árakról van szó. Ebben a tekintetben egyébként minden rendelkezésre álló adat azt mutatja, hogy Oroszországban a belföldi elektromos áram árai szabályozott árak. Kiderült, hogy az orosz hatóságok maximált díjtételeket vezettek be Szibéria különböző térségeiben, és ez lehet a jelentős árkülönbözet legfontosabb oka (3). Amint azt az OECD már 2002-ben megállapította, Oroszországban az energiaárak szabályozását a régiók közötti kereszttámogatásokra használják: a szegényebb régióknak kevesebbet számítanak fel az energiáért, mint a gazdagabbaknak (4). Ennek következtében az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdésével összhangban energiaárait ideiglenesen a másik orosz exportőr költségei alapján igazították ki, amely két különböző szibériai régióban működő, két különböző gyártóval dolgozik együtt. A 2003-as szíliciumdömping elleni ügyben ugyancsak az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdésével összhangban hasonló kiigazítást alkalmaztak az ugyanezen energiaszolgáltató által szállított energia (5) tekintetében.

3.4. Exportár

3.4.1. Kína

(55) Mind a három kínai exportáló gyártó közvetlenül független vásárlóknak értékesítette a Közösségbe irányuló kivitelét. Ennélfogva az exportárakat az érintett termékért az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdése értelmében a ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár alapján határoztuk meg.

(56) Az összes többi kínai exportőr esetében a Bizottság először az együttműködés mértékét állapította meg. Az összehasonlítást a három együttműködő exportáló gyártó által visszaküldött kérdőíveken feltüntetett teljes exportált mennyiség és a (66) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint kiszámított, a Kínai Népköztársaságból származó teljes dömpingelt behozatal között végezték el. A megállapított százalékos arány 18 % volt. A Bizottság ezen az alapon úgy ítélte meg, hogy az együttműködés alacsony szintű. Ennek következtében az exportárakat az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdésével összhangban piacgazdasági elbánásban vagy EE-ben részesített két együttműködő kínai exportáló gyártó egyike által elvégzett tranzakciók legmagasabb dömping- és árkülönbözete, illetve a piacgazdasági elbánásban vagy EE-ben nem részesített harmadik együttműködő kínai exportáló gyártó exportárai alapján állapították meg ideiglenesen.

3.4.2. Egyiptom

(57) A két egyiptomi exportáló gyártó közvetlenül független vásárlóknak értékesítette a Közösségbe irányuló exportját. Ennélfogva az exportárakat ideiglenesen az érintett termékért az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdése értelmében a ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár alapján határoztuk meg.

3.4.3. Kazahsztán

(58) Az együttműködés hiánya folytán, azaz amiatt, hogy az exportáló gyártó megtagadta az általa szolgáltatott adatok helyszíni ellenőrzését, az exportárakat az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdésével összhangban kellett megállapítani. Az exportőr figyelmét felhívták továbbá az együttműködés elmulasztásának következményeire is. Kazahsztán esetében az Eurostatnak a vizsgálati időszakra vonatkozó importadatai alapján ideiglenesen elfogadhatónak ítélték a súlyozott átlag importárat.

3.4.4. Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság

(59) Az exportáló gyártó közvetlenül független vevőknek értékesítette a Közösségbe irányuló exportját. Ennélfogva az exportárakat ideiglenesen az érintett termékért az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdése értelmében a ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár alapján határozta meg a Bizottság.

3.4.5. Oroszország

(60) Mindkét orosz exportáló gyártó a kapcsolt felek révén bonyolította az importot. Az exportárat ezért azoknak az áraknak az alapján képezték, amelyeken az importált árukat először értékesítették független vevőknek. Az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban a kiigazítást a behozatal és az viszonteladás közötti felmerül összes költség és a felhalmozódó haszon figyelembevételével végezték el.

3.5. Összehasonlítás

(61) A rendes érték és az exportár közötti összehasonlítást gyártelepi paritáson végezték el.

(62) A rendes érték és az exportár méltányos összehasonlítása érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban kiigazítások formájában figyelembe vették az árakat és az árak összehasonlíthatóságát érintő tényezők eltéréseit. Szükséges és indokolt esetben valamennyi vizsgált exportáló gyártó számára jóváírták a fuvarozási, tengeri fuvarozási és biztosítási költségek, az anyagmozgatási, rakodási és járulékos költségek, a csomagolási, hitel-, jótállási és garanciális költségek, valamint a jutalékok eltéréseit.

(63) Egy orosz és egy egyiptomi exportáló gyártó kérte a kereskedelmi szintek kiigazítását. A követeléseket azonban el kellett utasítani, mivel a vállalatok nem bizonyították, hogy a kiigazítások indokoltak voltak, azaz nem tudták igazolni, hogy konzisztens és megkülönböztethető különbségek lettek volna a funkciók és az árak között a szóban forgó exportáló országok belföldi piacának különböző szintjein, amint azt az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének d) pontja előírja.

3.6. Dömpingkülönbözetek

3.6.1. Általános módszer

(64) A 2. cikk (11) és (12) bekezdésének megfelelően a dömpingkülönbözet megállapítására a terméktípusonkénti rendes érték súlyozott átlagának és a terméktípusonkénti exportár súlyozott átlagának összehasonlítása alapján került sor, a fenti megállapításoknak megfelelően.

(65) A Bizottság kérdőívére nem válaszoló, és egyéb módon sem jelentkező exportáló gyártók tekintetében a dömpingkülönbözet megállapítására a rendelkezésre álló tények alapján került sor, az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdésével összhangban.

(66) A nem együttműködő exportáló gyártók dömpingkülönbözetének megállapítása érdekében először az együttműködés hiányának szintjét állapították meg. E célból összehasonlították az együttműködő exportáló gyártók által jelentett, a Közösségbe irányuló exportmennyiséget az Eurostat megfelelő behozatali statisztikáival.

(67) Abban az esetben, ha az együttműködés hiányának szintje magas volt, azaz meghaladta a 20 %-ot, az látszott célszerűnek, hogy a nem együttműködő exportáló gyártók számára a dömpingkülönbözetet az együttműködő exportáló gyártók vonatkozásában megállapított legmagasabb dömpingkülönbözetnél magasabb szinten állapítsák meg. Okkal hihető ugyanis, hogy az együttműködés hiányának magas szintje a vizsgált országok azon nem együttműködő exportáló gyártóitól ered, akik többnyire nagyobb mértékben éltek a dömpinggel, mint bármely együttműködő exportáló gyártó. Ezért ezekben az esetekben (Kína és Oroszország) a dömpingkülönbözetet olyan szinten állapították meg, amely megfelel azon leginkább reprezentatív termékfajta súlyozott átlagú dömpingkülönbözetének, amely esetében az egyes együttműködő exportáló gyártók értékelésének alapján a legmagasabb a dömping- és a kárkülönbözet.

(68) Abban az esetben, ha az együttműködés szintje magas volt (azaz a nem együttműködő gyártók aránya 20 %-nál alacsonyabb), azt látták célszerűnek, hogy a nem együttműködő exportáló gyártók számára a dömpingkülönbözetet az érintett országbeli együttműködő exportáló gyártók vonatkozásában megállapított legmagasabb dömping- és kárkülönbözet szintjén állapítsák meg, mivel nem volt miért azt feltételezni, hogy bármely nem együttműködő exportáló gyártó kisebb mértékben élt volna a dömpinggel.

3.6.2. Dömpingkülönbözetek

3.6.2.1. Kína

a) A piacgazdasági elbánásban és EE-ben részesülő együttműködő exportáló gyártóknál

(69) A piacgazdasági elbánásban és EE-ben részesülő vállalatok tekintetében az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésében előírtak szerint összehasonlították a Közösségbe exportált érintett termék valamennyi típusa rendes értékének súlyozott átlagát az érintett termék megfelelő típusa exportárának súlyozott átlagával.

(70) Ennek alapján a vámfizetés nélküli, közösségi határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezett, súlyozott átlagú ideiglenes dömpingkülönbözetek a következők:

b) Az összes többi exportáló gyártó esetében

(71) Az országos érvényű dömpingkülönbözetet az (56) preambulumbekezdés szerinti exportár és a (46)-(47) preambulumbekezdés szerinti rendes ár összehasonlítása alapján számították ki.

(72) Ezen az alapon a dömping egész országra vonatkozó szintjét ideiglenesen a vámfizetés nélküli, közösségi határparitáson számított CIF-ár 60,7 %-ában állapították meg.

3.6.2.2. Egyiptom

(73) Az egyiptomi exportáló gyártók esetében az együttműködés jelentős volt (mintegy 95 %). A meg nem fizetett vámú, a CIF közösségi határparitáson számított importár százalékában kifejezett ideiglenes dömpingkülönbözetek a következők:

- The Egyptian Ferroalloys Company, Cairo 20,4 %

- Egyptian Chemical Industries KIMA, Cairo 24,8 %

- Az összes többi exportőr 20,4 %.

3.6.2.3. Kazahsztán

(74) Az együttműködés hiányában csupán országos érvényű dömpingkülönbözetet állapítottak meg. A meg nem fizetett vámú, a CIF közösségi határparitáson számított importár százalékában kifejezett ideiglenes dömpingkülönbözet a következő:

- Kazahsztán 37,1 %.

3.6.2.4. Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság

(75) Miután az együttműködő exportáló gyártó láthatóan Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság egyetlen ferroszilícium-gyártója, az együttműködés szintje magas volt. A meg nem fizetett vámú, a CIF közösségi határparitáson számított importár százalékában kifejezett ideiglenes dömpingkülönbözetek a következők:

- SILMAK DOOEL Export Import, Jegunovce 5,4 %

- Az összes többi exportőr 5,4 %.

3.6.2.5. Oroszország

(76) Az oroszországi exportáló gyártók esetében az együttműködése hiánya jelentős volt (mintegy 68 %). A meg nem fizetett vámú, a CIF közösségi határparitáson számított importár százalékában kifejezett ideiglenes dömpingkülönbözetek a következők:

- Chemk Group (Chelyabinsk Electrometallurgical Integrated Plant és Kuznetsk Ferroalloy Works), Cseljabinszk és Novokuznyeck 22,8 %

- ICT Group (Bratsk Ferroalloy Plant), Bratszk 22,2 %

- Az összes többi exportőr 25,5 %.

4. KÁR

4.1. Közösségi termelés

(77) A vizsgálat megállapította, hogy a hasonló terméket a Közösségben hét gyártó állítja elő. Közülük öt gyártó nevében nyújtották be a panaszt. Az eljárás megindítását követően egy hatodik gyártó úgy döntött, hogy a vizsgálatban történő teljeskörű együttműködésével támogatja az eljárást. A fennmaradó gyártó nem foglalt állást és nem szolgáltatott adatokat.

4.2. A közösségi gazdasági ágazat meghatározása

(78) A hat együttműködő közösségi gyártó a Közösség ferroszilícium-termelésének 95 %-át tette ki a VI folyamán. Ezért úgy tekinthetők, hogy az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének és 5. cikke (4) bekezdésének értelmében ők alkotják a Közösség gazdasági ágazatát.

(79) Egyes érdekelt felek azzal érveltek, hogy a panaszt támogató öt gyártó egyáltalán nincs hasonló gazdasági helyzetben és legalább ketten közülük nem is károsodnának, ezért ezt a két közösségi gyártót ki kell vonni a jelenlegi vizsgálat alól, amely megalapozottság hiányához vezetne.

(80) Ebben az összefüggésben azt állapították meg, hogy az alaprendelet 4. cikke értelmében a "közösségi gazdasági ágazat" azokra a közösségi gyártókra vonatkozik, amelyek együttes termelése a teljes közösségi termelés jelentős részét teszi ki. Ugyanez a cikk rendelkezik azokról a körülményekről, amelyek esetén egyes közösségi gyártókat ki lehet vonni a közösségi gazdasági ágazat meghatározásából. Ezek a körülmények nem terjednek ki a közösségi gyártók teljesítményére. A gyártóknak a teljesítmény alapján történő kivonása ráadásul ellentétes magával azzal az elvvel is, hogy a közösségi gazdasági ágazatot objektíven kell értékelni. A fentiek alapján a fenti érvelést elutasították.

4.3. Közösségi felhasználás

(81) A közösségi felhasználást a közösségi gazdasági ágazatnak a Közösség piacán értékesített termékmennyiségeire, valamint a nem együttműködő gyártó becsült közösségi eladásaira, illetve az érintett országokból és más harmadik országokból származó importra vonatkozó Eurostat-adatok alapján állapították meg. A ferroszilícium közösségi felhasználása a tárgyidőszak során kiegyensúlyozott volt, a 2003-as és a 2004-es év kivételével, amikor is az acélipar kivételesen magas igényei miatt 6 %-kal emelkedett.

4.4. Az érintett országokból a Közösségbe irányuló behozatal

4.4.1. Az érintett behozatalok hatásainak összesített értékelése

(82) A Bizottság fontolóra vette, hogy a Kínából, Egyiptomból, Kazahsztánból, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságból és Oroszországból származó ferroszilícium-behozatal hatásait összesítve értékelje-e az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésével összhangban.

(83) Az összes érintett ország tekintetében tapasztalt dömpingkülönbözet meghaladta a de minimis értéket, a behozatal mennyisége egyikük esetében sem volt elhanyagolható, az összesített értékelést pedig mind az érintett országokból behozott termékek, mind a hasonló közösségi termékek közötti versenyfeltételek szempontjából megfelelőnek ítélték meg. Hasonló versenyfeltételeket igazolt az a tény, hogy az érintett országokból importált érintett termék és a közösségi gazdasági ágazat által gyártott és a közösségi piacon értékesített hasonló termék hasonló volt, és forgalmazásuk ugyanazokon a kereskedelmi csatornákon keresztül történt. Ezenfelül valamennyi importmennyiség nagy volt, és jelentős piaci részesedésnek felelt meg.

(84) A fentiek alapján a Bizottság azt állapította meg, hogy a Kínából, Egyiptomból, Kazahsztánból, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságból és Oroszországból behozott ferroszilícium összesített értékelését indokló feltételek adottak.

4.4.2. Összesített mennyiség és piaci részesedés

(85) A Kínából, Egyiptomból, Kazahsztánból, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságból és Oroszországból érkező import volumene az Eurostat adatai alapján a 2003-as 134 081 tonnáról jelentősen, 452 108 tonnára emelkedett a VI során. Ugyanebben az időszakban összesített piaci részesedésük 15,4 %-ról folyamatosan nőtt 51,2 %-ra. Mindez a jóformán teljesen stabil felhasználás tükrében tekintendő, ami alól a fentiekben mondottak alapján kivétel a 2004. év.

4.4.3. Árak

4.4.3.1. Az árak alakulása

(86) 2003 és a vizsgálati időszak között az érintett országokból származó érintett termék behozatalának átlagos ára 3 %-kal emelkedett. Tényszerűen az árak 4 %-kal nőttek 2004-ben (ebben az évben világszerte jelentősen nőtt az acél iránti kereslet), 2 %-kal csökkentek az azt követő 2005-ös évben, azután pedig 1 %-kal emelkedtek a VI során.

4.4.3.2. Alákínálás

(87) Az alákínálás meghatározása céljából a Bizottság elemezte a VI-ra vonatkozó adatokat. A közösségi gazdasági ágazatot és az érintett exportáló gyártókat felkérték, hogy szolgáltassanak információkat a (38) preambulumbekezdésben felsorolt feltételek szerint fajtánként osztályozott ferroszilícium értékesítési árairól.

(88) A közösségi gazdasági ágazat vonatkozó eladási árai a független vevők esetében alkalmazott árak voltak, szükség esetén a gyártelepi árszintre kiigazítva, azaz a Közösségen belüli szállítási költségeken kívül és az engedmények és kedvezmények levonását követően. Ezeket az árakat összehasonlították az érintett együttműködő országokból származó behozatal áraival. Kazahsztán esetében - mivel nem alakult ki együttműködés - az Eurostat szolgáltatta a súlyozott átlaggal számított exportárra vonatkozó információt. Kína, Egyiptom, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság és Oroszország esetében az összehasonlítást az együttműködő exportáló gyártók által felszámított exportárak alapján végezték el, az engedmények levonása után, szükség esetén CIF közösségi határparitásra kiigazítva, amelyeket megfelelően hozzáigazítottak a kirakodási és vámkezelési költségekkel kiigazított árakhoz.

(89) Az összehasonlítás kimutatta, hogy a VI során a Közösségben értékesített érintett termék árait az egyes érintett exportáló gyártók egy orosz, egy egyiptomi és a Macedónia volt jugoszláv köztársaságbeli exportáló gyártó kivételével, amelyek nem szorították le az árakat, a közösségi gazdasági ágazat árainál 4-11 %-kal alacsonyabban állapították meg. Az egyes fajták esetén azonban az derült ki, hogy bizonyos esetekben az exportáló gyártók által képzett árak lényegesen alacsonyabbak voltak az alákínálási különbözetek fenti átlagánál, vagy azoknak az exportáló gyártóknak az esetében, amelyeknél nem állapítottak meg az összes termékre kiterjedő alákínálást, egyes termékfajták esetében előfordult áralákínálás. Ráadásul a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős veszteségek folytán az alákínálási különbözetek nem árulkodnak a dömpingelt exportnak az árakra kifejtett hatásáról, miután az árak jelentős mértékben csökkentek. Végezetül pedig a megállapított áralákínálást a termék jellegére való tekintettel nem lehet kis jelentőségűnek ítélni, hiszen olyan tőzsdei áruról van szó, amely érzékenyen reagál a legkisebb árváltozásra is.

4.5. A közösségi gazdasági ágazat helyzete

(90) Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban a dömpingelt behozatal közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata magában foglalta a figyelembe vett időszakban az ágazat állapotára hatást gyakorló valamennyi gazdasági tényező és mutató elemzését.

4.5.1. Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(91) A termelés 2003 és a vizsgálati időszak között 40 %-kal csökkent. A termelési mennyiségek az alábbiak szerint alakultak:

(92) A termelési kapacitást a közösségi gazdasági ágazat termelőegységeinek elméleti névleges kapacitása alapján állapították meg. Ebben a tekintetben a termelési kapacitás állandó maradt az érintett időszak során. A termelés volumenének csökkenése következtében a kapacitások kihasználása is azonos mértékben csökkent, mint a tárgyidőszak termelése.

(93) Annak érdekében azonban, hogy figyelembe lehessen venni azt a tényt, hogy két közösségi gyártó a tárgyidőszak során a ferroszilíciumról részben más vasötvözetekre állította át a termelését, a termelési kapacitást ennek megfelelően igazították ki.

4.5.2. Készletek

(94) A tárgyidőszak során a készletek 46 %-kal csökkentek, ami a közösségi gazdasági ágazat termelésének csökkenését tükrözi.

4.5.3. Értékesítési volumen, piaci részesedés és átlagos egységárak a Közösségben

(95) A közösségi gazdasági ágazat által a közösségi piacon a független vevőknek történő ferroszilícium-értékesítés a 2003. évi 250 316 tonnáról folyamatosan 156 633 tonnára, vagyis 38 %-kal csökkent a VI során. Így a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése 11 százalékponttal csökkent. A piaci részesedés a 2003. évi 28,7 %-ról a VI-ban 17,7 %-ra csökkent.

(96) A független közösségi vevők átlagos értékesítési árai a 2003-2004 közötti 10 %-os emelkedés után viszonylag állandók maradtak 2004 és a VI között. Tényszerűen 2004 és 2005 között az árak némileg csökkentek, majd ezután ismét elérték a 2004-es szintet. Az áremelkedés tükrözte a költségek bizonyos növekedését és a piaci részesedés csökkenésével járó áttérést egyes drágább termékekre. A jelenlegi árszinteket azonban nem lehet fenntartani, mivel a közösségi gazdasági ágazat a piacon maradása érdekében kénytelen a teljes költségei alatti áron értékesíteni a terméket.

4.5.4. Jövedelmezőség és pénzforgalom

(97) A tárgyidőszak során a közösségi gazdasági ágazat nyereségessége a 2003. évi alacsony - 2,3 %-os - nyereséghez képest a VI során - 12,9 %-ra csökkent. 2004-ben, amely az acélipar és a kapcsolódó ágazatok számára rendkívül eredményes év volt, némi növekedést lehetett tapasztalni. Az ezt az időszakot követően azonban jelentős hanyatló tendenciák mutatkoztak a jövedelmezőségben. Ennek a fejleménynek a legfontosabb oka a közösségi gazdasági ágazat termelésének drámai csökkenése (- 40 %) és a kapacitások kihasználásának ebből következő hanyatlása (- 18 százalékpont), ami viszonylag nagy mértékben megnövelte az egységnyi legyártott termék egységre jutó rögzített költségeit, ami nem tette lehetővé a közösségi gazdasági ágazat számára, hogy kihasználhassa a kapacitások jobb kihasználásából eredő méretgazdaságossági előnyöket. Kisebb mértékben ugyan, de a jövedelmezőséget negatívan érintette az a tény, hogy 2004 óta a közösségi gazdasági ágazat nem tudta az energia és egyes nyersanyagok árainak az év során bekövetkezett emelkedését fedező mértékben növelni értékesítési árait.

(98) A tárgyidőszak alatt a pénzforgalom is romlott, ez a jövedelmezőség fent említett negatív tendenciáját tükrözi.

4.5.5. Beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség

(99) A beruházások pozitív tendenciát mutattak a figyelembe vett időszakban. A beruházások főként a gyártóberendezéseknek a környezetvédelmi követelményeket kielégítő korszerűsítését szolgálják.

(100) A termelési beruházások megtérülése és a hasonló termék értékesítése negatív volt, a figyelembe vett időszakban pedig jelentősen csökkent, tükrözve a jövedelmezőség fentiekben említett negatív tendenciáját.

(101) Nem volt arra utaló jel, hogy a közösségi gazdasági ágazatnak - mely jobbára a más termékek előállításában is részt vevő középvállalatokból áll - problémát okozott volna a tevékenységeihez szükséges tőke bevonása, így az a következtetés vonható le, hogy a közösségi gazdasági ágazat képes volt tevékenységeihez tőkét bevonni a figyelembe vett időszakban.

4.5.6. Foglalkoztatás, termelékenység és bérek

(102) A foglalkoztatás,a termelékenység és a bérek alakulását az alábbi táblázat szemlélteti:

(103) Az alkalmazottak száma 27 %-kal csökkent a tárgyidőszakban. A csökkenő termelés eredményeképpen a termelékenység 2004 óta negatív tendenciát mutat. Az alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség a tárgyidőszak során 20 %-kal csökkent.

4.5.7. Növekedés

(104) Miközben a figyelembe vett időszakban a közösségi felhasználás csak 1 %-kal nőtt, a közösségi gazdasági ágazat értékesítési mennyisége 37 %-kal csökkent, az érintett országokból származó behozatal mennyisége pedig 35,8 %-kal nőtt. Ez a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedésének csökkenéséhez vezetett, az érintett behozatal piaci részesedése viszont növekedett.

4.5.8. A tényleges dömpingkülönbözet nagysága és a korábbi dömping utáni helyreállás

(105) Kína, Egyiptom, Kazahsztán, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság és Oroszország dömpingkülönbözetei fent a dömpinggel foglalkozó szakaszban találhatók. Ezek a különbözetek egyértelműen meghaladják a de minimis küszöbértéket. Ezen kívül, figyelembe véve a dömpingelt behozatal mennyiségét és árát, a tényleges dömpingkülönbözetek hatása nem tekinthető elhanyagolhatónak.

(106) Nincs jele annak, hogy a közösségi gazdasági ágazat kezdené kiheverni a múltbéli dömping vagy szubvencionálás hatásait. A Bizottság megállapítja, hogy a 2001 óta a ferroszilícium behozatalát intézkedések nem sújtották.

4.5.9. A kárra vonatkozó következtetés

(107) A kármutatók elemzéséből kitűnik, hogy a közösségi gazdasági ágazat helyzete jelentősen romlott 2003 óta és a VI alatt elérte mélypontját, amikor az iparág vesztesége 12,9 % volt.

(108) A tárgyidőszakbeli meglehetősen stabil felhasználás körülményei között a közösségi termelés 40 %-kal, a kapacitáskihasználás pedig 28 százalékponttal csökkent ugyanazon időszak alatt. A közösségi piacon történt eladások mennyisége 37 %-kal, értéke pedig 31 %-kal csökkent. A tárgyidőszak során mindez a piaci részesedés 28,7 %-ról 17,7 %-ra csökkenéséhez vezetett. A tárgyidőszak során az átlagos egységárak 10 %-kal nőttek, viszont 2004 és a VI között stabilak maradtak. A termelés mennyiségének az értékesítési volumenek drámai csökkenéséből eredően azonban a közösségi gazdasági ágazat már nem méretgazdaságos, mivel az egységnyi legyártott termék egységre jutó rögzített költségei jelentős mértékben emelkedtek. Emellett 2004 óta a közösségi gazdasági ágazat nem volt abban a helyzetben, hogy a ráfordítási költségei egy részének emelkedését kompenzálandó a megfelelő szintre állítsa be árait. Mindezek eredményeképpen a VI alatt jelentősen visszaesett a jövedelmezőség.

(109) A beruházások pozitív tendenciát mutattak azon környezetvédelmi követelmények folytán, amelyeknek a közösségi gazdasági ágazatnak kell megfelelnie. A készleteket illetően is pozitívak a tendenciák (a tárgyidőszakban értékben mérve 47 %-kal csökkentek), de ezt főként a termelés szintjének drámai zuhanása okozta. Az összes többi kármutató a közösségi gazdasági ágazat negatív helyzetét erősíti meg. A beruházások megtérülése és a pénzforgalom negatív volt, a termelékenység pedig csökkent.

(110) A fentiek figyelembevételével az a következtetés vonható le, hogy a közösségi gazdasági ágazatot jelentős kár érte az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében.

5. OK-OKOZATI ÖSSZEFÜGGÉS

5.1. Bevezetés

(111) Az alaprendelet 3. cikke (6) és (7) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országokból származó dömpingelt ferroszilícium-behozatal olyan mértékű kárt okozott-e a közösségi iparnak, hogy azt már jelentősnek lehet tekinteni. A dömpingelt behozataltól eltérő egyéb, a közösségi gazdasági ágazatot ugyanakkor károkozással fenyegető ismert tényezőket is megvizsgáltak annak biztosítására, hogy az egyéb tényezők által okozott esetleges károkat ne tulajdoníthassák a dömpingelt behozatalnak.

5.2. A dömpingelt behozatal hatása

(112) 2003 és a VI között a dömpingelt behozatal 237 %-kal, lényegesen megnőtt és a közösségi piacon piaci részesedése 38,5 %-kal nőtt. A behozott termékek átlagos ára 2003 és a VI között 3 %-kal nőtt, mindazonáltal lényegesen alacsonyabbak volt, mint a közösségi gazdasági ágazat ebben az időszakban érvényes árai. A VI során a dömpingelt behozatal átlagos árait az egyes exportáló gyártók 3,7-11 %-kal pozícionálták a közösségi gazdasági ágazat árai alá, annak a három együttműködő exportáló gyártónak a kivételével, amelyek esetében a Bizottság nem állapított meg alákínálást. A közösségi gazdasági ágazat árai ráadásul nyomottak voltak.

(113) Az érintett országokból származó alacsony és dömpingelt árú behozatal mennyiségének az érintett időszak során tapasztalt nagy arányú növekedése és piaci részesedésének ezzel egyidejű gyarapodása egybeesett a közösségi gazdasági ágazat helyzetének romlásával, amely különösen a jövedelmezőség, az értékesítési mennyiség, a piaci részesedés, a termelés, a kapacitáskihasználás, pénzforgalom, a beruházások megtérülése és a foglalkoztatottság terén jelentkezett. A közösségi gazdasági ágazatnak egyébként nem sikerült eladási árait arra a szintre emelnie, ami teljes költségeinek fedezéséhez szükséges, mivel az eladási árakat a VI során a dömpingelt behozatal leszorította.

(114) Ennélfogva a Bizottság ideiglenesen azt állapítja meg, hogy a dömpingelt behozatal jelentős negatív hatást gyakorol a közösségi gazdasági ágazat helyzetére.

5.3. Egyéb tényezők hatása

5.3.1. Más harmadik országokból származó behozatal

(115) Az érintett országokon kívüli harmadik országokból származó import elemzése az Eurostat adatain alapult. Norvégia esetében ezeket az adatokat össze lehetett vetni az analóg országok gyártói által szolgáltatott adatokkal, ami megerősített az Eurostat adatainak megbízhatóságát.

(116) Az összes többi harmadik országból származó behozatal a tárgyidőszak során általánosságban mintegy 45 %-kal csökkent, ami a 2003. évi 477 400 tonnával szemben a VI során 264 600 tonnát tett ki. A behozatalra jutó piaci részesedés 54,8 %-ról 30 %-ra csökkent. Ugyanebben az időszakban az említett behozatal árai 7 %-kal nőttek (a 2003. évi 609 EUR/tonnáról 653 EUR/tonnára a VI során). Az említett behozatal átlagos ára a tárgyidőszak során az érintett országokból származó import ára fölött volt, és némileg alacsonyabb volt, mint a közösségi gazdasági ágazat árai (2,3-5,7 %) az azonos időszak során. A VI során az egyéb harmadik országokból származó behozatal fő forrása Norvégia, Izland és Venezuela volt.

5.3.1.1. Norvégia

(117) A Norvégiából érkező behozatal bizonyos mértékig a közösségi gazdasági alakulását követte a mennyiség és a piaci részesedés jelentős csökkenésével. A VI során Norvégiából érkező behozatal átlagára 686 EUR/tonnát tett ki. Ez azt jelenti, hogy a norvég termékek lényegesen drágábbak voltak, mint az érintett országokból behozottak, és árszínvonaluk azonos volt a közösségi gazdasági ágazat által értékesített termékekkel. Ebből az a következtetés származik, hogy a Norvégiából érkező behozatal nem járult hozzá a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kárhoz.

5.3.1.2. Izland

(118) A tárgyidőszak során az Izlandból érkező behozatal 16 %-kal nőtt, piaci részesedése pedig 1,2 %-kal emelkedett (VI = 9,3 %). Ez a fejlemény bizonyos mértékben azzal magyarázható, hogy az egyik jelentős norvég gyártó termelésének egy részét Izlandba vitte át, ahol a ferroszilícium termelésének feltételei kedvezőbbek. Bár a VI során az izlandi behozatal átlagos ára alatta maradt a közösségi gazdasági ágazat árainak, mégis meghaladta az érintett országokból érkező behozatal átlagos árát (12 %-kal volt magasabb). Így - bár nem lehet kizárni, hogy az izlandi importnak volt bizonyos hatása a közösségi gazdasági ágazat negatív helyzetére - ezt a hatást a dömpingelt behozatal mennyiségével és áraival összehasonlítva nem lehet meghatározó mértékűnek tekinteni.

5.3.1.3. Brazília

(119) A VI során a vizsgálatban nem érintett harmadik országok között mennyiségi tekintetben Brazília volt a harmadik legfontosabb ország. A mennyiséget illetően a brazíliai import 11 %-kal, míg piaci részesedése 0,4 %-kal csökkent a tárgyidőszak során. A tárgyidőszak során végig a brazíliai behozatal átlagos ára jelentősen a közösségi gazdasági ágazat árai fölött volt. Ebből az a következtetés származik, hogy a Brazíliából érkező behozatal nem járult hozzá a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz.

5.3.1.4. Venezuela

(120) A Venezuelából érkező import 140 %-kal nőtt, egyben piaci részesedése 1,3 százalékponttal emelkedett a tárgyidőszak során és ezzel a VI alatt 2,2 %-os piaci részesedést ért el. A behozatal jelentős szintet csak a VI alatt ért el, mivel a tárgyidőszak többi évében a piaci részesedésük 1 % alatt volt. Összességében azonban Venezuela a közösségi piac jelentéktelen szereplője maradt. A VI során a venezuelai import átlagos ára a közösségi gazdasági ágazaté alatt volt ugyan, mégis meghaladta az érintett országokból érkező behozatal átlagos árát (9 %-kal volt magasabb). Bár nem lehet kizárni, hogy ennek az importnak volt bizonyos hatása a közösségi gazdasági ágazat negatív helyzetére, ezt a hatást a dömpingelt import mennyiségével és áraival összehasonlítva nem lehet meghatározó mértékűnek tekinteni.

(121) A fentiek kapcsán fogalmazódott meg az a következtetés, hogy az egyéb harmadik országokból - különösen Koreából - származó behozatal a közösségi gazdasági ágazatnak okozott kárhoz nem járult hozzá lényegesen.

5.3.2. Más közösségi gyártó versengése

(122) Amint az a fenti (77) preambulumbekezdés rögzíti, egy másik közösségi gyártó nem működött együtt a vizsgálattal. A vizsgálat során az együttműködő gyártóktól beszerzett adatok alapján úgy becsülhető, hogy a közösségi piacon elért értékesítéseinek mennyisége és piaci részesedése a tárgyidőszak során végig kiegyensúlyozott volt és viszonylag jelentéktelen szinten állt. A másik gyártó sem bővítette értékesítéseit, illetve nem növelte piaci részesedését a közösségi gazdasági ágazat rovására. A másik közösségi gyártó árairól nem álltak rendelkezésre adatok.

(123) A fentiekre való tekintettel és az ellenkező értelmű adatok hiányában a Bizottság azt állapítja meg, hogy ez a közösségi gyártó nem járult hozzá a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett károkhoz.

5.3.3. A kereslet alakulása

(124) A kereslet alakulását illetően a ferroszilícium a közösségi piacon tapasztalt felhasználása a 2004. év kivételével jobbára kiegyensúlyozott volt a tárgyidőszakban. Ezért a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár nem tulajdonítható a kereslet szűkülésének a közösségi piacon.

5.3.4. A közösségi gazdasági ágazat exportteljesítménye

(125) A közösségi gazdasági ágazat a Közösségen kívül realizált eladásait illetően a vizsgálat kimutatta, hogy a tárgyidőszakban összességében 69 %-kal nőtt a mennyiség. Ugyanebben az időszakban az egységenkénti értékesítési ár átlagban 22 %-kal magasabb volt, mint a Közösség piacán. A tárgyidőszakban az export részesedése a közösségi gazdasági ágazat összesített eladásaiból ugyanakkor meglehetősen alacsony szintre állt be (a termeléshez viszonyítva 3,1 %-ra). Emiatt a Bizottság azt állapítja meg, hogy az exporttevékenység semmiképpen sem járulhatott hozzá a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz.

5.3.5. Devizaingadozások

(126) Egyes érdekelt felek felvetették, hogy az USD elértéktelenedése az euróval szemben előnyhöz juttatta a ferroszilíciumnak az Európai Közösségbe történő behozatalát. 2003 és 2004 között ugyanis az amerikai dollár az euróhoz képest 9,7 %-kal gyengült. 2004-től a VI végéig viszont az amerikai dollár mindössze 2,7 %-kal gyengült az euróhoz képest. Sem a közösségi gazdasági ágazat árainak, sem az érintett országokból vagy más harmadik országokból érkező import alakulása nem tükrözi az amerikai dollárnak az euróval szembeni értékvesztésének meglehetősen alacsony voltát.

(127) Ennélfogva az amerikai dollárnak az euróval szembeni értékvesztését elhanyagolhatónak kell tekinteni, és az nem tekinthető a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése csökkenésének jelentős okának. Ennek következtében a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy az eurónak a dollárral szembeni értéknövekedése nem olyan tényező, amely anyagi kárt okozna a közösségi gazdasági ágazatnak, ennélfogva a kérelmet elutasította.

(128) Emellett még emlékeztetni kell arra is, hogy a vizsgálat feladata annak kivizsgálása, hogy a közösségi gazdasági ágazat jelentős kárát a dömpingelt behozatal (annak árai és mennyisége) okozta-e, vagy azt más tényezők eredményezték. Ebben a tekintetben az árak vonatkozásában az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése annak bizonyítását írja elő, hogy a dömpingelt behozatal árszintje kárt okoz. Az előírás ezért pusztán az árszint különbségére vonatkozik, és nem teszi szükségessé az árak szintjére ható tényezők elemzését.

(129) A fentieket erősíti meg az alaprendelet 3. cikke (7) bekezdésének szövege, amely a dömpingelt behozatalon kívüli ismert tényezőkre vonatkozik. E tényezők e cikkben megadott felsorolásában nem szerepel a dömpingelt behozatal árszintjét befolyásoló egyetlen tényező sem. Összefoglalva, ha az export dömpingelt, és még abban az esetben is, ha kedvezően hatottak rá az árfolyamok, nehéz belátni, hogy az árfolyamváltozás miképpen lehet újabb kárt okozó tényező.

(130) Ezért a dömpingelt behozatal árszintjére ható tényezők - akár az árak, az átváltási árfolyamok, vagy bármilyen más tényező - változásának elemzése nem lehet perdöntő, továbbá ezek elemzése meghaladná az alaprendelet által előírt követelményeket. Ugyanígy ezen az alapon az átváltási árfolyamok ingadozásaival kapcsolatos követeléseket is átmenetileg elutasították.

5.3.6. További tényezők

(131) Egyes felhasználók és importőrök érvelése szerint a magas termelési költségek - különösen a villamosenergia-költségek főként Európában tapasztalt emelkedése - miatt éri kár a közösségi gazdasági ágazatot.

(132) Noha a villamosenergia-költségek az érintett termék előállítási költségeinek valóban jelentős részét alkotják, a vizsgálat arra is fényt derített, hogy energiaárak nemcsak az érintett országokban, de az egész világon emelkedtek, egyes helyeken sokkal nagyobb mértékben, mint Európában.

(133) Ennek figyelembevételével az energiakérdés nem szüntetheti meg a dömpingelt import és a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett anyagi kár közötti oksági összefüggést.

(134) Az egyik érintett fél érvei szerint a közösségi gazdasági ágazat azokat a károkat nyögi, amelyeket azzal okozott magának, hogy a ferroszilícium előállításáról más ötvözetek, így főként ferromangán és szilícium-mangán ötvözetek előállítására állt át.

(135) A vizsgálat arra derített fényt, hogy az átállás lehetséges, amennyiben a kohókat műszakilag felkészítették a termelés ilyetén megváltozására. A közösségi gazdasági ágazat csupán néhány ilyen kohóval rendelkezik, ami korlátozza a termelésnek a piaci tendenciákhoz igazodó átállításának lehetőségeit. A közösségi gazdasági ágazatban valójában csak három gyártó rendelkezik ilyen kohóval, de a termelés megváltoztatása még az ő esetükben is magas költségekkel jár amiatt, hogy a tisztítás és az új termelési eljáráshoz való alkalmazkodás érdekében a berendezéseket 14 napra le kell állítani. A termelés átállítását korlátozó további tényező a mangánötvözetek előállításához szükséges nyersanyagok beszerzése, mivel ezeknek az ötvözeteknek az egész világot ellátó kisszámú szállítója a Közösségen kívül található, és hosszú távú szerződések alapján dolgozik. Mindezen megszorítások ellenére a termelés átállítása 2004-ben történt, amikor az EK piacán hiány mutatkozott a mangánötvözetekből, ugyanakkor elegendő mennyiségben állt rendelkezésre ferroszilícium.

(136) Összegezve: a közösségi gazdasági ágazat egyes gyártóinak a termelés visszafogását célzó döntését nem önkényesen hozták meg, amint azt az érintett fél állítja, hanem azért, mert a dömpingelt behozatal akadályozta a közösségi gazdasági ágazatot abban, hogy a hasonló termékkel nyereségre tegyen szert. Ezért azt az érvet, hogy a kárt maguk okozták, el kellett utasítani.

5.4. Az okozati összefüggésre vonatkozó következtetés

(137) A fenti elemzés azt bizonyította, hogy a tárgyidőszakban az érintett országokból érkező behozatal mennyisége és piaci részesedése jelentős mértékben növekedett. A VI során a dömpingelt behozatal árait a közösségi gazdasági ágazat árai alá pozícionálták.

(138) Az érintett országokból érkező olcsó import piaci részesedésének növekedése egybeesett a közösségi gazdasági ágazat eladási mennyiségeinek és piaci részesedésének jelentős visszaesésével. A közösségi gazdasági ágazatnak ugyanakkor nem sikerült eladási árait arra a szintre emelnie, ami teljes költségeinek fedezéséhez szükséges, mivel az eladási árakat a VI során a dömpingelt behozatal leszorította. Ez egyebek között jelentős veszteségeket okozott a közösségi gazdasági ágazatnak.

(139) Másrészről azoknak az egyéb tényezőknek a vizsgálatából, amelyek kárt okozhattak volna a közösségi gazdasági ágazatnak, az derült ki, hogy ezek egyike sem gyakorolhatott jelentős negatív hatást a közösségi gazdasági ágazat helyzetére.

(140) A fenti elemzésből következően, amely a dömpingelt behozatal által a közösségi gazdasági ágazat helyzetére gyakorolt káros hatások összes ismert tényezőjét, ha vannak ilyenek, meghatározta és elkülönítette, az ideiglenes következtetés az, hogy az érintett országokból érkező behozatal jelentős kárt okozott a Közösség számára az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése szerinti értelemben.

6. KÖZÖSSÉGI ÉRDEK

6.1. Előzetes megjegyzés

(141) Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a káros dömpingre vonatkozó ideiglenes következtetés ellenére vannak-e kényszerítő okok, amelyek olyan következtetéshez vezetnének, miszerint nem közösségi érdek intézkedések foganatosítása ebben a konkrét esetben. A közösségi érdek meghatározása az összes különböző, érintett érdek felmérésével történt, vagyis a közösségi gazdasági ágazat, az importőrök, a nyersanyagszállítók, valamint az érintett termék felhasználóinak érdekei alapján.

6.2. Vizsgálat

(142) Ahhoz, hogy az intézkedések kivetésének vagy ki nem vetésének valószínű kihatását felmérje, a Bizottság információkat kért minden érdekelt féltől. A Bizottság kérdőíveket küldött ki hét közösségi gyártónak, három nyersanyag-szállítónak, 72 importőrnek és az érintett termék 31 felhasználójának. Hat közösségi gyártó, három nyersanyag-szállító, hét importőr és nyolc felhasználó adott választ.

6.3. A közösségi gazdasági ágazat érdeke

6.3.1. A közösségi gazdasági ágazat jellege és felépítése

(143) A közösségi gazdasági ágazat lényegében hat tagállam (Spanyolország, Franciaország, Svédország, Szlovénia, Szlovákia és Lengyelország) közepes méretű vállalataiból áll. A VI során a közösségi gazdasági ágazat 1 153 embert alkalmazott és a nyersanyagokat közösségi szállítóktól szerezte be, ily módon hatott a nyersanyagszállítók foglalkoztatási szintjére.

6.3.2. Az intézkedések bevezetésének vagy a bevezetésüktől való eltekintés hatása a közösségi gazdasági ágazatra

(144) A megállapított kár az eladási mennyiségek jelentős csökkenésének és az eladási ár elégtelen emelkedésének formáját öltötte, aminek következménye a közösségi gazdasági ágazatot érő veszteség. Várható, hogy a dömpingellenes vámok kivetését követően a közösségi gazdasági ágazat által eladott ferroszilícium mennyisége nőni fog. Bizonyos mértékben a közösségi piac árai is növekedni fognak. Ez elfogadhatóbb jövedelmezőség elérést teszi lehetővé a közösségi gazdasági ágazat számára. A közösségi gazdasági ágazat árai azonban valószínűsíthetően vagy nem, vagy csak szerény mértékben fognak nőni, a közösségi gyártók közötti versengés feltételei és a dömpingellenes intézkedések hatókörén kívül eső más olcsó behozatal jelenléte miatt.

(145) Úgy véljük, hogy az intézkedések bevezetése visszaállítja a tisztességes versenyt a piacon. Megjegyzendő, hogy a közösségi gazdasági ágazat veszteségei nagyrészt annak tudhatók be, hogy nehezen tud versenyezni az érintett országokból behozott olcsó termékekkel. Intézkedések bevezetése esetén a közösségi gazdasági ágazat képes lesz arra, hogy elvesztett piacának legalább egy részét visszanyerje, ami pozitív hatással lesz jövedelmezőségére.

(146) Ahogy a fentiekben említettük, a közösségi gazdasági ágazat jelentős kárt szenvedett el, amit az érintett országokból származó dömpingelt behozatal okozott. Ha nem kerül sor intézkedések bevezetésére, a közösségi gazdasági ágazat helyzetében további romlás valószínű. A romlás a foglalkoztatottság további csökkenéséhez vezethet és elbizonytalaníthatja az elmúlt évek befektetőit. A dömpingelt behozatal árlenyomó hatása továbbra is aláásná a közösségi gazdasági ágazat összes erőfeszítéseit, különösen arra, hogy visszatérjen egy jövedelmező szintre. Az intézkedések elmaradása veszélyezteti a gazdasági ágazat hosszú távú jelenlétét és nem zárható ki, hogy legalábbis néhány közösségi gyártó kénytelen lesz bezárni a dömpingelt behozatal által támasztott verseny következményeképpen.

(147) Következtetésképpen arra lehet számítani, hogy az intézkedések hatékonyan adhatnák meg a közösségi gazdasági ágazatnak azt a lehetőséget, hogy kilábaljon a vizsgálat során megállapított dömping káros hatásaiból.

6.4. A más közösségi gyártó érdekei

(148) A közösségi gazdasági ágazaton kívül a Közösségben csupán egyetlen más gyártó létezik. A gyártó együttműködésének - és így a tevékenységére vonatkozó adatok - hiányában az együttműködő közösségi gyártóktól kapott adatok alapján úgy becsülhető, hogy a szóban forgó gyártó termelése a közösségi gazdasági ágazat termelésének 6-8 %-a. Amennyiben dömpingellenes intézkedéseket kell kivetni, a közösségi gazdasági ágazatot illetően a (144) preambulumbekezdésben ismertetett ugyanilyen pozitív fejleményekre lehet számítani ezen más közösségi gyártóra nézve is.

(149) Következésképpen a más közösségi gyártónak vélhetően ugyancsak a előnyös lesz a dömpingellenes intézkedések bevezetése.

6.5. A nyersanyagszállítók érdeke

(150) A közösségi gazdasági ágazat számára villamos áramot, kvarcitot és kokszot biztosító/forgalmazó nyersanyagszállítóktól három kitöltött kérdőív érkezett vissza.

(151) Ha intézkedések bevezetésére sor kerül és a közösségi gazdasági ágazat visszanyeri az elveszített piaci részarányt, a nyersanyag szállítói is növelhetik a termékek értékesítését. Mivel az érintett nyersanyagok ezeknek a vállalatoknak a forgalmában nagy részt tesz ki, ez nagy valószínűséggel javítja majd a nyersanyag-szállítók pénzügyi helyzetét.

(152) Ha nem vezetnek be intézkedéseket, a közösségi gazdasági ágazat értékesítései továbbra is csökkeni fognak majd, és ennek következményeképpen a nyersanyagok iránti igényeik is visszaesnek. Ez nagy valószínűséggel negatív hatást gyakorol majd a nyersanyagszállítók jövedelmezőségére.

6.6. Az importőrök érdeke

(153) Az importőröktől hét kitöltött kérdőív érkezett vissza. A hét együttműködő importőr a közösségi ferroszilícium-felhasználásnak mintegy 12,7 %-át képviselte a VI folyamán. Valamennyien ellenezték az intézkedések bevezetését.

(154) Az importőröknek az érintett termék eladásain a súlyozott átlag alapján 6 %-os a haszonkulcsuk. Így képesek lesznek az esetleges áremelkedések egy részének viselésére és azok egy részét átháríthatják a fogyasztókra. A piacgazdasági körülmények között működő vállalatokra kivetendő vámok súlyozott átlagára és a vámmentesen hozzáférhető alternatív forrásokra való tekintettel az esetleges áremelkedések valószínűleg mindenképpen korlátozottak lesznek.

(155) Ezt a nézetet az egyik együttműködő gyártó is támogatta, megerősítetve, hogy Ukrajna, amely már korábban is a termék jelentős exportőre volt, olyan kihasználatlan kapacitásokkal rendelkezik, amelyeket kedvezőbb piaci körülmények között újra lehetne indítani.

(156) Ugyanez az importőr megerősítette, hogy Európában, de az EK-n kívül található legfontosabb szállítója termelési kapacitásait 2005 augusztusában bezárta, de 2007 elején 80 %-os kapacitáskihasználással újraindította a termelést. Ez a gyártó várhatóan képes lesz a teljes kapacitás helyreállítására, aminek révén az érintett termékből további 100 000 tonna állhat majd rendelkezésre.

(157) Annak figyelembevételével, hogy az érintett terméknek a vizsgált országokból történő behozatala teljes forgalmuk átlagosan 12 %-át teszi ki, a vám kivetése nem fogja komolyan érinteni az importőrök pénzügyi helyzetét.

(158) A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy az esetleges dömpingellenes intézkedések nagy valószínűséggel nem járnak érdemi kihatással az importőrökre.

6.7. A felhasználók érdeke

(159) Nyolc felhasználó, illetve egy felhasználói egyesülés küldte vissza a kérdőívet. A VI során a legnagyobb mennyiségű ferroszilíciumot vásárló vállalatnál egy alkalommal tettek ellenőrző látogatást. A nyolc együttműködő felhasználóra a Közösségnek a VI során rögzített teljes ferroszilícium-fogyasztásának mintegy 24 %-a jutott. Az olcsó szállítási források elvesztésétől való félelmében valamennyi együttműködő felhasználó állást foglalt a dömpingellenes vámok kivetésével szemben, ami gyengítené versenyképességüket a továbbfeldolgozói piacon a harmadik országokbeli versenytársakkal szemben.

(160) A ferroszilícium felhasználói elsősorban az acélgyártó vállalkozások és az öntödék. Egy metrikus tonna acél hozzávetőlegesen 3-4 kilogramm ferroszilíciumot tartalmaz, míg egy metrikus tonna rozsdamentes acél pedig mintegy 20 kilogrammot. A kérdőívekre adott válaszok, az egyik felhasználónál tett ellenőrző látogatás és a meghallgatások során benyújtott adatok alapján a ferroszilícium legmagasabb részesedését az acélgyártók teljes előállítási költségeiből 0,7 %-ban állapították meg. Az átlag azonban ennél alacsonyabb és például az idomacél esetében 0,6 %, az acéllemezeknél 0,59 %, 0,4 % a huzalalapanyagnál, 0,24 % a hideg finomlemezeknél és 0,14 % a hidegen hengerelt acél, illetve a galvanizált és színezett acél termékek, kereskedelmi minőségű acélrúd és öntött buga esetében.

(161) Egyes felhasználók azt is megerősítették, hogy bármely dömpingellenes intézkedésnek csekély lenne a hatásnak, hiszen rendelkezésre állnak az intézkedésektől nem sújtott szállítók.

(162) Mások megerősítették, hogy az ő termelési céljaik esetében a ferroszilícium legalábbis részben más ferroötvözetekkel, például szilíciummangánnal és szilíciumfémmel cserélhető fel.

(163) Mivel az érintett termék felhasználóinak haszonkulcsa súlyozott átlag alapján 10,4 %, ezért a becslések szerint még a ferroszilíciumot érintő jelentős mértékű, 30 %-os áremelkedés hatásaként is az acélgyártók jövedelmezősége csupán 0,2 %-kal csökkenne. Tekintettel arra, hogy az intézkedések átlagban alacsonyabb mérvűek lennének, bármely lehetséges intézkedésnek az acélipar jövedelmezőségére gyakorolt hatása rendkívül korlátozott lenne, és a felhasználóknak semmiféle nehézségük nem lenne az intézkedések költségeinek viselését illetően. Ráadásul az acélgyártóknak mindenképpen lehetőségük lesz arra, hogy áthárítsák az érintett termék árának emelkedését, amit azonban behatárol a ferroszilíciumnak az acélgyártás összköltségében meglévő csekély jelentősége. A ferroszilíciumot felhasználó termékekkel közvetlen kapcsolatban foglalkoztatottak száma ezeknél a vállalatoknál mintegy 45 000 fő volt.

(164) A beterjesztésük szerint a közösségi gazdasági ágazat nincs olyan helyzetben, hogy kielégítse a ferroszilícium iránti teljes keresletet a Közösségben. Itt emlékeztetnünk kell arra, hogy az intézkedések célja nem a Közösségbe irányuló behozatal megakadályozása, hanem annak biztosítása, hogy az ne kárt okozó dömpingelt árakon történjen. Valójában az érintett országok továbbra is exportálhatnak a Közösségbe, azonban nem dömpingelt, illetve nem kárt okozó áron. Bár lehetséges, hogy az intézkedések elrendelését követően az érintett behozatal eladási mennyiséágei és piaci részesedése csökkenhet is, az egyéb harmadik országokból érkező import továbbra is alternatív beszerzési forrás marad. Emellett a megszokott piaci feltételekhez való visszatérésnek a Közösség piacát vonzóbbá kell tennie az egyéb beszerzési források számára. Ráadásul, bár a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése 18 % volt a VI során, nem hagyható figyelmen kívül, hogy kapacitásainak kihasználása ugyanebben az időszakban példátlan mértékben, 50 %-ra esett vissza, ami azt jelenti, hogy lehetősége van az előállított mennyiségek jelentős növelésére, mielőtt kapacitási korlátokba ütközne. A fenti megfontolások alapján nem várható, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése ellátási nehézségeket okoz.

(165) A Bizottság azt is megállapította, hogy a felhasználók kifejezetten érdekeltek abban, hogy megbízható és tőlük nem túl távol található beszerzési források álljanak rendelkezésükre. A közösségi gazdasági ágazat mind a két feltételt képes kielégíteni.

(166) A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy az esetleges dömpingellenes intézkedéseknek nagy valószínűséggel nem lesz lényeges hatása a felhasználókra. A Bizottság azonban továbbra is és még alaposabban fogja tanulmányozni az ideiglenes intézkedéseknek a felhasználókra gyakorolt hatásait, mielőtt bármilyen végleges döntést hozna.

6.8. A versenyt és a kereskedelmet torzító hatások

(167) A lehetséges intézkedéseknek a Közösségen belüli versenyre való hatásait illetően az érintett együttműködő exportáló gyártók, erős piaci pozícióik miatt, valószínűleg továbbra is értékesítik majd termékeiket, de már nem dömpingelt árakon. Valójában a piacgazdasági feltételek között tevékenykedő együttműködő exportáló gyártók esetében a viszonylag alacsony vámtételeknek lehetővé kell tenniük, hogy tisztességes piaci körülmények között tevékenykedhessenek a Közösségben. Ily módon, a kivetett vámok teljes terjedelme miatt, valószínű, hogy továbbra is elegendő számú nagy versenytárs marad a közösségi piacon, beleértve az érintett országok, valamint Norvégia, Izland, Venezuela és Ukrajna gyártóit is. Ezért a felhasználók továbbra is választhatnak a ferroszilícium különféle szállítói között. Ha viszont ezeket az intézkedéseket nem vezetnék be, a közösségi gyártók jövője forogna kockán. A piacról való eltűnése egyrészt érezhetően csökkentené a közösségi piacon folyó versenyt, másrészt szűkítené s megbízható beszerzési forrásokat, aminek a fent említettek értelmében nagy jelentősége van a felhasználók számára.

6.9. A közösségi érdekre vonatkozó következtetés

(168) A fenti okok alapján levonható az az ideiglenes következtetés, hogy ebben az esetben nincsenek kényszerítő okok a dömpingellenes vámok kivetése ellen. A Bizottság ugyanakkor a végleges döntés meghozataláig tovább vizsgálja az ügynek a közösségi érdekekkel kapcsolatos vonatkozásait.

7. JAVASLAT IDEIGLENES DÖMPINGELLENES INTÉZKEDÉSEKRE

7.1. A kár megszüntetéséhez szükséges szint

(169) A dömpinggel, a károkozással, az okozati összefüggésekkel és a közösségi érdekkel kapcsolatban levont ideiglenes következtetésekre való tekintettel ideiglenes intézkedéseket kell bevezetni annak érdekében, hogy a dömpingelt behozatal által a közösségi gazdasági ágazatnak okozott további károkat megelőzzék.

(170) A vám szintjének megállapítása érdekében figyelembe kell venni mind a megállapított dömpingkülönbözetet, mind a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár megszüntetéséhez szükséges vám összegét.

(171) A közösségi gazdasági ágazat korábbi teljesítménye alapján a Bizottság megállapította, hogy a forgalom 5 %-át kitevő haszonkulcsot tekinthetjük olyan elfogadható minimumnak, amelyet a közösségi gazdasági ágazat a kárt okozó dömping hiányában elérhet. és amely az ágazat eredményes hosszú távú befektetéseit is garantálná. A szükséges áremelést az áralákínálási számítások alapján meghatározott súlyozott átlag import ár, valamint a közösségi piacon a közösségi gazdasági ágazat által kárt nem okozó áron értékesített termékek árának összehasonlításával határozták meg. A kárt nem okozó árat úgy határozták meg, hogy a közösségi gazdasági ágazat értékesítési árát korrigálták a tényleges veszteséggel a VI során, és hozzáadták a fent említett nyereséghányadot. Az összehasonlításból származó bármely különbség később a teljes CIF import értékének százalékában került kifejezésre.

7.2. Ideiglenes intézkedések

(172) Az előbbiekre is figyelemmel, az a vélemény alakult ki, hogy az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban ideiglenes dömpingellenes vámokat kell kivetni a Kínából, Oroszországból, Egyiptomból, Kazahsztánból és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságból származó behozatalra, a dömpingkülönbözet és a kárt okozó szint közül az alacsonyabbikon, az alacsonyabb vám szabályával összhangban.

(173) Az e rendeletben meghatározott egyedi, vállalati dömpingellenes vámtételek megállapítása a szóban forgó vizsgálat megállapításaira épült, ezért azok e vállalatok esetében a vizsgálat során feltárt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek (az országos, "minden más vállalatra" alkalmazandó vámmal ellentétben) kizárólagosan az érintett országokból származó és a megnevezett vállalatok, azaz az említett konkrét jogi személyek által gyártott termékek behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében név és cím szerint nem szereplő bármely más vállalat - a konkrétan megemlített vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatokat is beleértve - által előállított importált termékek esetében nem alkalmazhatók ezek a vámtételek, így azok esetében az "összes többi vállalatra" vonatkozó vámtételt kell alkalmazni.

(174) A javasolt dömpingellenes vámok a következők:

7.3. Kötelezettségvállalások

(175) Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság exportáló gyártója árra vonatkozó kötelezettségvállalást ajánlott fel az alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerint. Ezzel belegyezett abba, hogy az érintett terméket olyan áron, illetve ennél magasabb áron értékesíti, amely megszünteti a dömping káros hatását. A vállalat továbbá rendszeresen és részletesen tájékoztatja a Bizottságot a Közösségbe irányuló kiviteléről, hogy ezáltal a Bizottság hatékonyan ellenőrizhesse a kötelezettségvállalást. Emellett a termék jellege, a vállalat szervezete és az értékesítés módja olyan, hogy a vállalt kötelezettségek megkerülésének a kockázata a lehető legkisebb.

(176) Annak érdekében, hogy a Bizottság és a vámhatóságok hatékonyan nyomon követhessék, hogy az érintett vállalat betartja-e a kötelezettségvállalást abban az esetben, ha a szabad forgalomba bocsátás iránti kérelmet benyújtották az illetékes vámhatósághoz, a dömpingellenes vám alóli mentesség a következőktől függ: i. kötelezettségvállalási számla benyújtása, amely olyan kereskedelmi számla, mely tartalmazza legalább a mellékletben felsorolt elemeket és nyilatkozatot; ii. az importált termékek gyártását, szállítását és számlázását az említett vállalatok végzik-e közvetlenül az első független közösségi vevő számára; valamint iii. a vámhatóságnak bejelentett és bemutatott termékek pontosan megfelelnek-e a kötelezettségvállalási számlában szereplő leírásnak. Ha a fenti feltételek nem teljesülnek, a szabad forgalomba helyezési nyilatkozat elfogadásakor megfelelő dömpingellenes vámot kell beszedni.

(177) Ha a Bizottság az alaprendelet 8. cikkének (9) bekezdése értelmében meghatározott ügyletekre hivatkozva visszavonja a kötelezettségvállalás elfogadását annak megszegését követően, és érvénytelennek nyilvánítja a vonatkozó kötelezettségvállalási számlákat, vámtartozást kell kivetni az ezen ügyletekre vonatkozó szabad forgalomba helyezési nyilatkozat elfogadásakor.

(178) Az importőröknek tisztában kell lenniük azzal, hogy vámtartozás keletkezhet szokásos kereskedelmi kockázatként a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó nyilatkozat elfogadásakor, még akkor is, ha a Bizottság elfogadta azon gyártó kötelezettségvállalási felajánlását, amelytől az importőrök közvetve vagy közvetlenül vásároltak.

(179) Az alaprendelet 14. cikkének (7) bekezdése értelmében a vámhatóságoknak késedelem nélkül értesíteniük kell a Bizottságot, ha a kötelezettségvállalás megszegésére utaló jeleket fedeznek fel.

(180) A fent kifejtettek fényében az árra vonatkozó kötelezettségvállalás felajánlását elfogadhatónak tekintették, és az érintett vállalkozást tájékoztatták az elfogadás alapjául szolgáló alapvető tényekről, megfontolásokról és kötelezettségekről.

(181) A kötelezettségvállalások megszegése vagy visszavonása esetén, illetve ha a Bizottság visszavonja a kötelezettségvállalás elfogadását, a 9. cikk (4) bekezdésével összhangban a tanács által kivetett dömpingellenes vámot kell automatikusan alkalmazni az alaprendelet 8. cikkének (9) bekezdésével összhangban.

8. NYILVÁNOSSÁGRA HOZATAL

(182) A fenti ideiglenes megállapításokat az összes érdekelt féllel közlik és egyben fel is kérik őket, hogy nézeteiket írásban ismertessék és kérjék meghallgatásukat. Észrevételeiket tanulmányozni fogják és megalapozottságuk esetén figyelembe veszik a végleges döntés meghozatala előtt. Az ideiglenes megállapításokat a végleges döntés keretében felül is lehet vizsgálni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1) Ideiglenes dömpingellenes vámot kell kivetni a Kínai Népköztársaságból, Egyiptomból, Kazahsztánból, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságból és Oroszországból származó, a 7202 21 00, 7202 29 10 és a 7202 29 90 KN-kóddal bejelentett ferroszilícium behozatalára.

(2) Az alább felsorolt vállalatok által előállított termékek vámkezelés előtti, közösségi határparitáson számított nettó árára alkalmazandó ideiglenes dömpingellenes vámtételek a következőképpen alakulnak:

(3) Az (1) bekezdésben említett termék közösségi szabad forgalomba bocsátásának feltétele az ideiglenes vám összegével megegyező vámbiztosíték nyújtása.

(4) Eltérő rendelkezés hiányában a vámokra vonatkozó hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.

2. cikk

(1) A Bizottság elfogadta a Silmak Dooel Export Import által felajánlott kötelezettségvállalást.

(2) A szabad forgalomba bocsátásra bejelentett és a Silmak Dooel Export Import által leszámlázott behozatal mentesül az 1. cikk alapján kivetett ideiglenes dömpingellenes vám alól, amennyiben:

- az importált termékek gyártását, szállítását és számlázását az említett vállalat végzi közvetlenül az első független közösségi vevő számára, valamint

- ezekhez a behozatalokhoz kötelezettségvállalási, azaz olyan kereskedelmi számla is tartozik, mely tartalmazza legalább az e rendelet mellékletében szereplő adatokat és nyilatkozatot, valamint

- a vámhatóságnak bejelentett és bemutatott áruk pontosan megfelelnek a kötelezettségvállalási számlában szereplő leírásnak.

(3) A szabad forgalomba bocsátási nyilatkozat elfogadásakor vámtartozást vetnek ki a következő esetekben:

- ha megállapítják, hogy a (2) bekezdésben ismertetett behozatal tekintetében az említett bekezdés egy vagy több feltétele nem teljesül, vagy

- ha a Bizottság az alaprendelet 8. cikkének (9) bekezdése alapján rendelettel vagy határozattal - amely meghatározott ügyletekre vonatkozik, és a vonatkozó kötelezettségvállalási számlákat érvénytelennek nyilvánítja - visszavonja a kötelezettségvállalás elfogadását.

3. cikk

(1) A 384/96/EK rendelet 20. cikkének sérelme nélkül az érdekelt felek az e rendelet hatálybalépésétől számított egy hónapon belül kérhetik azoknak a lényeges tényeknek és szempontoknak a közlését, amelyek alapján ezt a rendeletet elfogadták, írásban ismertethetik álláspontjukat, és kérhetik a Bizottság általi szóbeli meghallgatásukat.

(2) A 384/96/EK rendelet 21. cikke (4) bekezdésének megfelelően az érintett felek e rendelet alkalmazásával kapcsolatban észrevételeket tehetnek a hatálybalépésének időpontját követő egy hónapon belül.

4. cikk

(1) Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

(2) Ezen rendelet 1. cikkét egy hat hónapos időszak során kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2007. augusztus 28-án.

a Bizottság részéről

Peter MANDELSON

a Bizottság tagja

(1) HL L 56., 1996.3.6., 1. o. A legutóbb a 2117/2005/EK rendelettel (HL L 340., 2005.12.23., 17. o.) módosított rendelet.

(2) HL C 291., 2006.11.30., 34. o.

(3) Az Orosz Föderáció Árhivatalának 2004.9.7-i 69-3/4. számú rendelete a villamos és a hőenergia árszínvonalának 2005-2006-re szóló korlátozásáról.

(4) OECD Economic Surveys, Orosz Föderáció, 2002/5, 122. o.

(5) A Tanács 2003. december 22-i 2229/2003/EK rendelete (HL L 339., 2003.12.24., 3. o., (27) preambulumbekezdés).

MELLÉKLET

A vállalat a kötelezettségvállalás tárgyát képező áruinak a Közösségbe irányuló értékesítéseit kísérő kereskedelmi számlán a következő elemeket kell feltüntetni:

1. A fejléc: "KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS TÁRGYÁT KÉPEZŐ ÁRUT KÍSÉRŐ KERESKEDELMI SZÁMLA".

2. A kereskedelmi számlát kibocsátó vállalat neve.

3. A kereskedelmi számla száma.

4. A kereskedelmi számla kibocsátásának időpontja.

5. Az a kiegészítő TARIC-kód, amelyet a számlán szereplő árunak a Közösség határán történő vámkezelése során használni fognak.

6. Az áru pontos leírása, beleértve a következőket:

- a terméknek a kötelezettségvállalás céljára szolgáló kódszáma (PCN),

- az áru közérthető nyelven megfogalmazott, az érintett kódszámnak megfelelő leírása,

- a termék vállalati kódszáma (CPC),

- TARIC-kód,

- mennyiség (tonnában megadva).

7. Az értékesítés feltételeinek leírása, beleértve:

- tonnánkénti ár,

- vonatkozó fizetési feltételek,

- vonatkozó szállítási feltételek,

- árengedmények és visszatérítések összesen.

8. A Közösségben importőrként működő azon vállalat neve, amely részére a vállalat a kötelezettségvállalás tárgyát képező, árut kísérő kereskedelmi számlát közvetlenül kiállította.

9. A kereskedelmi számlát kiállító vállalat tisztségviselőjének neve, valamint a következő aláírt nyilatkozat:

"Alulírott igazolom, hogy a jelen számlán szereplő árunak az Európai Közösségbe közvetlen export útján történő értékesítése a [VÁLLALAT] által felajánlott és az Európai Bizottság által a 994/2007/EK rendelettel elfogadott kötelezettségvállalás hatálya alatt és feltételei szerint történik. Kijelentem, hogy az e számlán megadott információ teljes és megfelel a valóságnak."