ÍH 2017.88 A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSHOZ VALÓ JOG ÉS A BECSÜLETHEZ VALÓ JOG ÜTKÖZÉSE ESETÉN A MÉRLEGELÉS SZEMPONTJAI

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Ítélőtábla Pf.20297/2017/4. (*ÍH 2017.88*), Fővárosi Törvényszék P.22426/2017/6., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20164/2018/3.

***********

A véleménynyilvánítás szabadsága és a becsülethez való jog ütközése esetén egyrészt azt kell mérlegelni, hogy az újságíró a véleménynyilvánítás megengedett kereteit túllépve fogalmazta-e meg értékítéletét, tartalmát tekintve az okszerű és indokoltnak mutatkozik-e. A bűnözőnek titulált sértett ügyvéd oldalán figyelembe kell venni a becsület védelméhez és az ártatlanság vélelméhez fűződő érdeket, valamint azt, ha az indokolatlanul sértő, lealázó hangvételű közlésre nem közérdeklődésre számot tartó ügyben került sor [Ptk. 2:42. §, 2:43. § d) pont, 2:45. §].

Keresetében a felperes annak megállapítását kérte, hogy az alperes a 2015. október 8-án a Legfőbb Ügyészségen dolgozó ismerősének küldött e-mail azon közlésével, hogy "T. T. - T. P. szintén bűnöző fiacskája", megsértette a jóhírnévhez és a becsülethez fűződő személyiségi jogát. Kérte az alperes eltiltását a további jogsértéstől, valamint kötelezését megfelelő elégtételadásra, továbbá marasztalását 600 000 forint sérelemdíjban és annak a 2015. október 14. napjától járó törvényes késedelmi kamatai­ban.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

A felperes keresetét a Ptk. 2:42. § (1) és (2) bekezdésében, a 2:43. § d) pontjában, a 2:45. § (1)-(2) bekezdésében, a 2:51. § (1) bekezdésében, a 2:52. § (1)-(3) bekezdésében foglalt szabályokra figyelemmel bírálta el. Úgy ítélte meg, hogy a "szintén bűnöző fiacskája" mondatrész nem tekinthető tényállításnak, nem azt fejezi ki, hogy a felperes meghatározott bűncselekményt követett volna el. A megfogalmazás a szövegkörnyezetből adódóan is általános jellegű, a közlés lényege nem azon ismeret átadása, hogy a felperes valamely bűncselekményt követett el. A levél releváns tényállítása az, hogy M. Z. a felperest bízta meg jogi képviseletével. Ezen tény állítása mellett az alperes egy véleményt, értékítéletet fogalmazott meg a felperesről a kifogásolt tartalommal. Miután a mondatrész a fentiek szerint nem minősíthető tényállításnak, annak sértő voltát és valóságtartalmát az elsőfokú bíróság nem értékelhette, ezért a jóhírnév megsértésére alapított kereseti kérelmet elutasította.

A továbbiakban vizsgálta, hogy a véleménynyilvánítás alkalmas-e a felperes becsületének csorbítására, társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására. Ennek megítélése során a perben bizonyított, illetve a felperes által állított és az alperes által nem vitatott tényeket vette alapul. A felperes becsülethez fűződő jogával szemben azt mérlegelte, hogy az alperes a véleménynyilvánítás szabadságával visszaélve, annak határait túllépve fogalmazta-e meg a perbeli e-mailben írtakat. Nem vitatott tényként rögzítette, hogy a felperes foglalkozása ügyvéd, ő T. P. fia. Köztudomású tény, hogy T. P.-t súlyos bűncselekmények elkövetése miatt a bíróság elítélte. Az alperes újságíró, az általa írt cikk okán a felperes korábban polgári peres eljárást indított a kiadója ellen, továbbá személyiségvédelmi perben jogi képviselőként járt el az alperessel szemben. A peres felek tehát jelen eljárást megelőzően is ismerték egymást. Bár a felperes úgy ítélte meg, hogy a kapcsolatuk nem volt ellenséges, azonban tény, hogy a perben ellentétes oldalon álltak. Nem volt vitatott a felek részéről, hogy korábban a felperessel szemben büntetőeljárások indultak, azok eredményeként a felmentésére került sor. Az elsőfokú bíróság az ügy megítélése szempontjából jelentőségét látta annak, hogy a felperes ügyvédként rendszeresen lát el jogi képviseletet személyiségi jogi perekben, eljárt az alperessel szemben indított perben is.

A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján rögzítette, hogy az alperes a Legfőbb Ügyészség egyik, pontosan nem beazonosítható dolgozójának írta a tárgybeli e-mailt. Erről a levélről - egyértelműen nem tisztázható módon - a felperes tudomást szerzett, az a birtokába került. A peradatok alapján valószínűsíthető volt az, hogy az e-mail megírásakor a felperes M. Z. képviseletét látta el. Mindezen szempontok és körülmények figyelembevételével arra a következtetésre jutott, hogy az alperes felperesről megfogalmazott véleménye nem éri el a becsülethez való jog megsértésének szintjét. Az alperest megilleti a véleménynyilvánításhoz való jog, az hogy a felperesről véleményt formáljon. Adott esetben ez a felperesre nézve sértő, bántó, erősen kritikus hangvételű vélemény, azonban nem lépi túl azt a határt, ami már becsületet sért. A levelet az alperes nem a nyilvánosságnak szánta, a leírtak egy magánlevélben kerültek kifejtésre, melyet az alperes egyetlen személynek címzett. Nem merült fel arra vonatkozó adat, hogy az alperesnek szándékában állt szélesebb körben nyilvánosságra hozni a felperessel szemben kialakított véleményét. A felperes részéről csupán feltételezés volt az, hogy a levél tartalmát több személy is megismerte. Úgy ítélte meg, hogy bár a felperes nem közszereplő, azonban hivatására figyelemmel az ellenérdekű felek részéről felmerülő esetlegesen bántó véleményeket is bizonyos határig el kell tűrnie. Az újságíró alperes részéről a kritikus, túlzó, bántó hangnemben megfogalmazott e-mail megírására az általa megismert információk alapján került sor a fentiekben ismertetett előzmények után. Nem volt nyilvánvalóan túlzó véleménye az, hogy a felperest édesapjához hasonlította és bűnözőnek titulálta. A hivatkozott körülményekre figyelemmel a jogsértés megállapítására nem látott lehetőséget.

A továbbiakban megjegyezte, hogy a felperes nem bizonyította, hogy bármely ügyfele tudomást szerzett volna az e-mailről, mint ahogy azt sem, hogy emiatt őt az ügyvédi munkájában hátrány érte. Miután nem lehetett megállapítani, hogy a címzetten és a felperesen kívül bárki olvasta a levelet, nem volt megállapítható a felperest ért magánéletbeli vagy szakmai életbeli hátrány sem. Az a körülmény, hogy a közlés a felperest - aki nem ápol jó kapcsolatot az édesapjával - érzékenyen érintette, nem jelenti azt, hogy a véleményformálás feltételezett következményeit ténylegesen is átélte. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a perbeli elektronikus levélben megfogalmazott alperesi vélemény objektíve nem alkalmas a felperes társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására. Az alperes tanúbizonyítási indítványának nem adott helyt azzal, hogy a tanútól várható nyilatkozat nem bír jelentőséggel a jogvitában.