BH 1987.12.426 A megrontás bűntette és a vérfertőzés bűntette, illetve vétsége nem állapítható meg halmazatban, ilyen esetben a megrontás minősített esetét kell megállapítani [Btk. 201. §. (3) bek. 1. ford., 203., § (3) bek., 12. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság a vádlottat - a vádirati minősítést magáévá téve - megrontás bűntettében [Btk. 201. § (1) bek.] és vérfertőzés vétségében [Btk. 203. § (3) bek.] mondotta ki bűnösnek.

Az irányadó tényállás az alábbiakban összegezhető:

A vádlottat a bíróság korábban folytatólagosan elkövetett erőszakos közösülés bűntette, erőszakos közösülés bűntettének kísérlete, aljas célból elkövetett súlyos testi sértés bűntette, folytatólagosan elkövetett vérfertőzés vétsége, vérfertőzés vétségének kísérlete, végül - a korábbi próbára bocsátást megszüntetve - súlyos testi sértés bűntette miatt 4 évi szabadságvesztésre, 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte; elrendelte a kényszergyógyítását is. A bűncselekmények sértettje - éppúgy, mint a most felülbírált ügyben - a tizennegyedik életévét be nem töltött huga volt.

A szabadulása után visszatért a szülői házba, ahol anyjával és hugával élt közös háztartásban. (További három testvére nem ott lakik, csak esetenként járnak haza látogatóba.) Csak rövid ideig állt munkaviszonyban; alkoholista életmódot folytatott, anyján élősködött.

A vádlott elhatározta, hogy ismét közösülni fog a 14. életévét még be nem töltött húgával. E hónap egyik pontosan meg nem határozható napján anyja füle hallatára azt mondta neki, hogy menjen el a szomszédba zsineget kérni, majd súgva közölte vele, hogy menjen fel a padlásra.

A sertett lány eleget tett a felszólításnak. A szeszes ital hatása alatt álló vádlott utána ment, kabátját leterítette, majd felszólította a hugát, hogy meztelenítse le az alsó testét és feküdjön le. A sértettnek volt ugyan bizonyos félelemérzete, de komolyabb erőszak vagy fenyegetés alkalmazása nélkül is eleget tett a felszólításnak és közösültek.

A sértett azonban feljelentést tett a vádlott ellen.