A Legfelsőbb Bíróság Bhar.881/2010/5. számú határozata személyes adattal visszaélés bűntette tárgyában. [1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 2. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 351. §, 352. §, 386. §, 387. §, 388. §, 393. §] Bírók: Csere Katalin, Katona Sándor, Kiss Sándor

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.759/2007/12., Fővárosi Ítélőtábla Bf.172/2009/14., *Kúria Bhar.881/2010/5.* (BH 2012.4.87)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bhar.II.881/2010/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint harmadfokú bíróság Budapesten, a 2010. november 4. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A személyes adattal visszaélés bűntette miatt a vádlott ellen folyamatban volt büntetőügyben a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség által benyújtott fellebbezést elbírálva, a Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.172/2009/14. számú ítéletét helybenhagyja.

A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Bíróság a korábbi elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését követő megismételt eljárásban, a 2009. április 24. napján kihirdetett 12.B.759/2007/12. számú ítéletében a vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett személyes adattal visszaélés bűntettében (Btk. 177/A. § (1) bekezdés a) pont, (2) bekezdés) állapította meg és ezért őt 2 év időtartamra próbára bocsátotta. Kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

A vádlott védője által a vádlott felmentése érdekében bejelentett fellebbezést elbírálva a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság, három fellebbezési tárgyalási nap megtartását követően 2010. január 26. napján kihirdetett 4.B.172/2009/14. számú ítéletében a Fővárosi Bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlottat az ellene társtettesként elkövetett személyes adattal visszaélés bűntette (Btk. 177/A. § (1) bekezdés a) pont, (2) bekezdés) miatt emelt vád alól felmentette, az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az államra terhelte.

A Fővárosi Ítélőtábla másodfokú ítélete ellen az ügyész fellebbezett a vádlott terhére, a vádlott bűnössége megállapítása érdekében. Fellebbezése írásbeli indokolása szerint a Be. 351. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt okból a másodfokú ítélet tényállását megalapozatlannak tartotta és kifogásolta, hogy a bíróság indokolási kötelezettségének sem tett teljes mértékben eleget. Sérelmezte az elkövetői kör adatkezelőre szűkítését, az elkövetéskor hatályos szabályozásra figyelemmel. Kiemelte, hogy az adatok gyűjtése is az adatkezelés fogalomkörébe tartozó, márpedig a vádlott saját e-mail címére is kért kiegészítő adatokat. Sérelmezte, hogy a társtettesi elkövetés megállapíthatósága hiányában elmaradt a bűnsegédi elkövetés lehetőségének vizsgálata, és álláspontja szerint a Fővárosi Ítélőtábla a bizonyítékok felülmérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a jelentős érdeksérelmet, mint tényállási elemet nem látta megállapíthatónak.

A Legfőbb Ügyészség BF.1047/2010. számú átiratában a vádlott terhére, bűnössége megállapítása érdekében bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta. Az átiratban rögzített álláspont szerint a megállapított tényállás megalapozott és a harmadfokú eljárásban irányadó. Ugyanakkor az irányadó tényállásból az ítélőtábla helytelen jogkövetkeztetéseket vont le az elkövetési magatartással, a bűncselekmény alanyával, illetve eredményével kapcsolatban. Az elkövetési magatartással kapcsolatban arra mutatott rá, hogy a vádlott közreműködött a vadászati adatok gyűjtésében és tudott arról, hogy azok személyes adatokat tartalmaznak. Mivel az Avtv. 2. §-ának 9. pontja értelmében az adatgyűjtés is adatkezelésnek minősül, a személyes adatok kezelése megállapítható. A bűncselekmény alanyát illetően tévesnek tartotta azt az álláspontot, hogy a bűncselekmény alanya kizárólag az Avtv. 2. § 8. pontjában meghatározott személy lehet. A 2003. évi II. törvény 11. §-ával módosított törvényi tényállás a korábbi speciális alanyisággal szakított, a bűncselekmény lehetséges elkövetőinek körét "az aki" általános alannyal határozta meg és ennek oka - miként azt a módosítás miniszteri indokolása is tartalmazza -, hogy az Avtv. bár meghatározza a tényállás korábbi szöveg által lehetséges elkövetőként megjelölt személyi kört (adatkezelő, adatfeldolgozó), ez valójában szinte minden természetes és jogi személyt felölel. Nincs ezért elvi akadálya annak, hogy az adatkezelést végző vádlott társtettesként a bűncselekmény alanya legyen. A legfőbb ügyészségi álláspont szerint téves a vádlott cselekménye és a bekövetkezett bizalomvesztés közötti oksági összefüggés kizárása is. A vádlott ugyanis a közpénzügyi államtitkárság működését kellően ismerte, tisztában volt azzal, hogy a szervezetben folytatott vizsgálatok eredményei különböző formában (sajtótájékoztató, vizsgálati jelentés közzététele) nyilvánosságra kerülnek. Ebből következően a vizsgálatok ténye nyilvánosságra kerülésének következményeibe belenyugodott. Minderre tekintettel a Legfőbb Ügyészség a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a vádlott bűnössége megállapítását a Btk. 177/A. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző, és a (2) bekezdés szerint büntetendő hivatalos személy által társtettesként elkövetett személyes adattal visszaélés bűntettében, és ezért vele szemben próbára bocsátás alkalmazását, továbbá az eljárás során felmerült bűnügyi költségek viselésére kötelezését indítványozta.