A Szegedi Ítélőtábla Pf.20291/2019/6. számú határozata megállapítás iránti per tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 123. §, 164. §, (1) bek., 2013. évi V. törvény (Ptk.) 7:1. §, 7:6. §, (1) bek.] Bírók: Lengyel Nóra, Tolna András, Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.291/2019/6. szám

A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Dózsa Ernő Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: dr. Dózsa Ernő) által képviselt felperesnek - a dr. Varga Péter ügyvéd által képviselt alperes ellen érdemtelenség megállapítása iránt indított perében a Szegedi Törvényszék 2019. április hó 9. napján kelt 1.P.22.158/2016/109. számú ítélete ellen a felperes részéről 110. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy a felperes által az állam javára fizetendő elsőfokú eljárási illeték összege 839 189 (nyolcszázharminckilencezer-száznyolcvankilenc) Ft.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 300 000 (háromszázezer) Ft másodfokú perköltséget, továbbá a Magyar Államnak az állami adóhatóság felhívására 1 118 919 (egymillió-száztizennyolcezer-kilencszáztizenkilenc) Ft fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Néhai (néhai neve) (a továbbiakban: örökhagyó) évtizedeken keresztül Kanadában élt és dolgozott. Az alperes az örökhagyó túlélő házastársa, míg a felperes korábbi házasságából származó gyermeke. Az örökhagyó és az alperes 2001-ben kötöttek házasságot, 2015. áprilisában közösen települtek haza Magyarországra. Az örökhagyó 2003. november 5. napján Kanadában, közjegyző előtt írásbeli végrendeletet tett, amelyben végrendelete végrehajtóinak és hagyatéki gondnokainak a felperest és az alperest együttesen jelölte ki. Végrendeletében a tulajdonát képező összes gépjárművet, továbbá az (I.) márkájú aranyóráját a felperesre hagyta és hagyatéki gondnokaira hagyta minden ingatlan- és ingó vagyonát, amely felett a halála idején rendelkezési joga fennállt. Felhatalmazta hagyatéki gondnokait a hagyaték értékesítésére. A hagyatéka további részét a peres feleknek egymás között egyenlő arányban juttatta.

Az örökhagyó az alperessel közös lakóhelyéül szolgáló nagyéri ingatlanban két írásbeli magánvégrendeletet alkotott, amelyek keltezése 2015. július 19. napja volt. Az egyik végrendeletében a Vancouveri HSBC Bankban levő és a magyarországi (M.) Bankban elhelyezett pénzét és ingóságait az alperesre hagyta. A magyarországi (E.) Bankban levő megtakarításáról akként rendelkezett, hogy az a fiáé, a felperesé legyen, a végrendelet e rendelkezését azonban utóbb kihúzta, e javítást szignójával ellátta. Ugyanezen a napon az örökhagyó egy másik írásbeli magánvégrendeletet is készített, amelyben a Vancouveri HSBC Bankban, a magyarországi (M.) és (E.) Bankokban levő megtakarításait, továbbá valamennyi ingóságát az alperesre, házastársára hagyta. Mindkét végrendelet egyik tanúja az alperes fia volt.

Az örökhagyó 2015. november 17. napján a fenti végrendeletek hátrahagyásával hunyt el. Hagyatékát (közjegyző neve) közjegyző az 53013/Ü/1216/2015/22. számú ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzéssel egyenlő arányban az alperesnek mint az örökhagyó házastársának, illetve a felperesnek mint az örökhagyó gyermekének, a fentebb nevezett aranyórát végrendeleti öröklés jogcímén a felperesnek adta át az örökhagyó 2003. november 5. napján Vancouverben készített, alakilag érvényesnek látszó végrendelete alapján. Határozata indokolásában megállapította, a 2015. július 19. napján kelt végrendeletet tanúként az örökhagyó házastársának gyermeke írta alá, ezért az érvénytelen, míg az azzal egyidejűleg készült másik írásbeli magánvégrendelet eredeti példánya nem került becsatolásra, így az nem volt figyelembe vehető.

Az örökhagyót 2015. szeptember 21. és 24. napja között kiszáradás miatt kezelték a (település neve)-i kórházban. A kórházi kezelés alatt az örökhagyó tudata élénkült, éjszakánként azonban még enyhén zavart volt, neurológiai gócjelet nem mutatott, gyógytornász segítségével sikerült mobilizálni, majd hozzátartozója kérésére otthonába bocsátották azzal, hogy ápolásra szorul. Ennek keretében gyógytornát, illetve infúzió adását ítélték indokoltnak. Ezt követően az örökhagyót az alperes és az általa megbízott ápolónők gondozták, ápolták. Hazabocsátását követően az örökhagyó szellemileg ép volt, azonban mozgásában korlátozott.

Az örökhagyó 2015. október 23. napján - arra alkalmatlan szerek bevételével - öngyilkosságot kísérelt meg, amely miatt a háziorvos beutalta a (település neve)-i kórház ambulanciájára. Vizsgálata alapján neurológiai góctünetet nem találtak, az október 26-án tartott pszichiátriai konzílium szerint tudata megtartott volt, időbeli orientációs zavarral, a vizsgálati helyzetet nem ismerte fel, ugyanakkor figyelme felkelthető volt, könnyen elkalandozott. Jellemző volt a konfabulációs tendencia, amnesztikus zavarok, mérsékelten nyomott alaphangulat, mérsékelt anxietas, hallucinációra utaló jel, doxazma azonban nem volt megállapítható. Ezek alapján a diagnózisa demencia, illetve hangulatzavar volt. A kórház további megfigyelést javasolt, az örökhagyó azonban ezt elutasította, saját, illetve hozzátartozója kérésére hazabocsátották. Otthonában az alperes mellett ápolónő, illetve házi betegápoló szolgálat ápolta. 2015. november 15-16. napján az örökhagyónál tüdőgyulladás lépett fel, amelyet antibiotikummal kezeltek, ugyanakkor a további súlyos betegségeire is figyelemmel a halála nem volt elkerülhető.

A felperes módosított keresetében az alperes érdemtelensége - ezáltal az öröklésből való kiesése - megállapítását kérte a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. (továbbiakban: Ptk.) 7: 6 § (1) bekezdés b) pontja és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (továbbiakban: Pp.) 123. §-a alapján. Keresete indokaként előadta, az alperes az örökhagyó végakarata érvényesítésének meghiúsítására törekedett, ami abban nyilvánult meg, hogy a (község neve) Község Önkormányzata előtt eltitkolta a hagyaték létét és úgy nyilatkozott, hogy az elhunytnak rajta kívül nincs más örököse, emellett a közjegyző többszöri felhívása ellenére sem nyilatkozott az örökhagyó után maradt ingóvagyonról. Emellett a hagyatéki eljárás során két kézzel írt érvénytelen és egyben hamis végrendelet felhasználásával igyekezett meghiúsítani az örökhagyó végakaratának érvényre juttatását. Állította, hogy a kézzel írt végrendeletek nem az azon feltüntetett időpontokban, hanem később, 2015. szeptemberében keletkeztek, amikor az örökhagyó már nem rendelkezett az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel, kórházi kezelésre is szorult. Előadta, az alperes az otthoni ápolás során meg akarta tagadni az örökhagyó részére az infúzió adását, emellett indokolatlanul vitte haza a kórházból saját felelősségére, amelyek a haláleset bekövetkeztét elősegítették. Hivatkozott arra, hogy az alperes 2015. októberében az örökhagyó számlájáról 4 000 000 Ft-ot vett fel, ezzel csökkentette a hagyaték összegét.