A Győri Ítélőtábla Bhar.63/2015/4. számú határozata közokirat-hamisítás bűntette tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 195. §, 1978. évi IV. törvény (Btk.) 37. §, 71. §, 275. §, 310. §, 319. §, 1993. évi III. törvény (Szoc. tv.) 45. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 258. §, 284. §, 301. §, 313. §, 331. §, 338. §, 351. §, 361. §, 385. §, 386. §, 387. §, 397. §, 398. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 2. §, 3. §, 29. §, 50. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 4. §, 50. §, 82. §, 274. §, 343. §, 376. §] Bírók: Csák Csilla, Széplaki László, Vajda Edit

Győri Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság

Bhar.63/2015/4. szám

A Győri Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Győrött, 2015. évi október hó 21. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í t é l e t e t :

A közokirat-hamisítás bűntette és más bűncselekmények miatt I.r. vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Szombathelyi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2015. május 12. napján kelt 8.Bf.244/2014/20. számú ítéletét megváltoztatja azzal, hogy

I.r. vádlottat az 1978. évi IV. törvény 319. § (1) bekezdés és (2) bekezdése szerint minősülő hűtlen kezelés vétsége alól tekinti felmentettnek.

I.r. vádlott bűnös 5 rb. közokirat-hamisítás bűntettében (1978. évi IV. törvény 275. § (1) bekezdés b.) pont).

II.r. vádlott bűnös 5 rb. bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében (1978. évi IV. törvény 275. § (1) bekezdés b.) pont).

Ezért I.r. és II.r. vádlottakat megrovásban részesíti.

Kötelezi a vádlottakat az eljárás során felmerült 67.400 (hatvanhétezer-négyszáz) Ft bűnügyi költség egyetemleges megfizetésére az állam javára.

Egyebekben helybenhagyja a másodfokú bíróság ítéletét azzal, hogy az I.r. vádlott személyi igazolvány száma: ...; II.r. vádlott anyja neve: ..., személyi igazolvány száma: ....

Indokolás:

A Szombathelyi Járásbíróság 2014. március 11. napján kelt 15.B.253/2013/16. számú ítéletében két terhelt büntetőjogi felelősségéről döntött. I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki 5 rb közokirat-hamisítás bűntettében (1978. évi IV. törvény 275.§ (1) bekezdés b/ pont) és 1 rb hűtlen kezelés vétségében (1978. évi IV. törvény 319.§ (1) és (2) bekezdés).

II.r. vádlott bűnösségét megállapította 5 rb, bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében (1978. évi IV. törvény 275.§ (1) bekezdés b/ pont).

Ezért I.r. vádlottat 300 napi tétel, II.r. vádlottat 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét az I.r. vádlott vonatkozásában 2.500 forintban, a II.r. vádlott esetében 1.000 forintban állapította meg.

I.r. vádlottal szemben kiszabott 750.000 forint megfizetésére 10 havi, a II.r. vádlott tekintetében alkalmazott 150.000 forint megfizetésére 5 havi részletfizetést engedélyezett 2014. május 15. napjától, minden hónap 15. napjáig, havi egyenlő részletekben. Rendelkezett a részletfizetés elmulasztásának, illetőleg meg nem fizetésének jogkövetkezményeiről.

A Szombathelyi Járásbíróság ítélete ellen az I.r. és II.r. vádlottak és védőik felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést, míg az ügyész a döntést mindkét vádlott vonatkozásában tudomásul vette.

A Szombathelyi Törvényszék 2015. március 3. napján kelt 8.Bf.244/2014/20. számú ítéletében a Szombathelyi Járásbíróság fenti ítéletét - bizonyítás felvételét követően - a védelmi fellebbezések irányának megfelelően megváltoztatta. I.r. vádlottat az ellene 5 rb közokirat-hamisítás (Btk.343.§ (1) bekezdés c/ pont) és 1 rb hűtlen kezelés vétsége (Btk.376.§ (1) és (2) bekezdés) miatt, II.r. vádlott II.r. vádlottat az ellene 5 rb, bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette (Btk.343.§ (1) bekezdés c/ pont) miatt emelt vád alól - bűncselekmény hiánya okán, a Be.6.§ (3) bekezdése és a Be.331.§ (1) bekezdése alapján eljárva - felmentette.

A felmentés folytán megnyílt jogorvoslati lehetőséggel élve törvényszék döntése ellen a másodfokon eljárt ügyész jelentett be másodfellebbezést a vádlottak terhére a vádirat szerinti - de a hatályos Btk. szerint minősülő és büntetendő - bűncselekményekben bűnösségük megállapítása és pénzbüntetés kiszabása érdekében. Indokolásában kifejtette, hogy tévedett a másodfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, miszerint a hűtlen kezelés tekintetében hiányzik a társadalomra veszélyesség, illetve a közokirat-hamisítás bűntetteként minősített cselekmény nem tényállásszerű.

Az I. és II.r. vádlottak és védőik a döntést tudomásul vették.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.228/2015/1-I. számú átiratában fenntartotta az ügyészi fellebbezést. Kifejtette, hogy az első- és másodfokú bíróságok a büntetőeljárási szabályok megtartásával folytatták le és - a fellebbezési eljárásban megfelelően kiegészített - megalapozott tényállást állapítottak meg. Álláspontja szerint azonban a polgármester hatáskörét behatároló jogszabályi háttér nem szükséges eleme a tényállásnak, következésképpen annak hiánya sem teszi megalapozatlanná, ezért nem volt indokolt a 7. oldal 4-7. bekezdésének beemelése. A 4. oldal 3. bekezdés és 5. oldal 5. bekezdés nem a tényállásba, hanem a jogi indokolásba tartozik, mivel az itt tett megállapítások nem tényadatokat, hanem jogi következtetéseket tartalmaznak. A terheltek büntetőjogi felelőssége szempontjából az elsőfokú bíróság döntött helyesen, mivel nem lehet egyetérteni a törvényszék azon megállapításával, miszerint I.r. vádlott hűtlen kezelésként minősített cselekménye nem veszélyes a társadalomra. Téves a másodfokú bíróság állásfoglalásának alapja, hogy az I.r. vádlott az idős házaspároknak kifizetett 100.000 forintot ajándék jogcímén is kiutalhatta volna, mivel ilyen ténymegállapítást a fellebbezési eljárásban kirendelt igazságügyi könyvszakértő véleménye nem tartalmaz. A szakértő azt közölte, hogy az irányadó jogszabályok szerint a képviselőtestület döntése alapján van lehetőség ajándék nyújtására, de ilyen határozatot az önkormányzat tevékenységének dokumentációjában nem talált. A képviselő testület átruházhatja a polgármesterre - a saját bevételek terhére - az ajándékozás, vagy egyedi ügyekben az önálló döntés jogát, jelen ügyben azonban ilyen rendelkezés nem történt. Ebből pedig az következik, hogy I.r. vádlott saját elhatározása alapján nem adhatott volna ajándékot a közpénzből, mely felett ugyan vagyonkezelési kötelezettsége van, de az önkormányzati bevételek elköltéséről tételesen számot kell adnia, az ilyen kiadások csak jogszerűek, dokumentáltak és nyomon követhetők lehetnek. Amennyiben az önkormányzat vezetője felhatalmazás nélkül rendelkezik a közvagyonnal e magatartásának van társadalomra veszélyessége, ami megalapozhatja a büntetőjogi felelősségét is. Jelen ügyben tény, hogy J. Község Önkormányzatának Képviselő Testülete nem hatalmazta fel I.r. vádlottat, hogy az 50. házassági évfordulójukat ünneplő házaspároknak 20-20 ezer forint összegű pénzbeli ajándékot nyújtson, mivel ezt mégis megtette, a vagyonkezelői kötelezettségét szándékosan megszegte és összesen 100.000 forint összegű vagyoni hátrányt okozott. Ezen túl a társadalomra veszélyesség tényét erősíti meg a szakértő azon megállapítása, miszerint az ajándékozás jogcímén történő kifizetés az önkormányzatot terhelő adóvonzattal járt volna, mellyel kapcsolatosan a másodfokú bíróság is elfogadta az I.r. vádlott azon magyarázatát, hogy éppen az adóteher elkerülése érdekében választotta az átmeneti segély jogcímét az ajándék helyett. Az ügyész rámutatott, hogy a társadalomra veszélyesség, és az elkövető büntethetősége két elkülönült, egymást ki nem záró anyagi jogi fogalom, vagyis az előbbi - egy adott cselekmény tekintetében - akkor is megállapítható, ha egyébként büntethetőségi akadály áll fenn. A tényállás szerint az I.r. vádlott magatartása folytán az állami adó- és járulékbevétel csökkent, tehát a Btk.4.§ (2) bekezdése alapján Magyarország gazdasági rendjét sértette, következésképpen társadalomra veszélyességgel bír. Tekintve, hogy a költségvetési csalás nem képezte a vád tárgyát, illetve az elkövetéskor hatályos Btk. szerint az 50.000 forint alatti adóbevétel csökkenéssel járó magatartás még nem is volt bűncselekmény, a büntetőjogi felelősségre vonásra nem kerülhet sor, de ez nem jelenti azt, miszerint az adóelkerülő magatartás nélkülözné a társadalomra veszélyességet.