BH 2005.10.337 I. Önálló büntetésként alkalmazott mellékbüntetés mindenkor enyhébb bármely - a törvény szerint kiszabható - főbüntetés legkisebb mértékénél [Btk. 88. §].

II. Pénzbüntetés helyett - a jogászi foglalkozástól egy évre történő eltiltásnak - önálló büntetésként alkalmazása a súlyosítási tilalmat nem sérti [Be. 354. §, 355. §].

III. A büntetéskiszabás önmagában a felülvizsgálat tárgyát nem képezheti, így az sem, hogy a bíróságok a büntetéskiszabás során a Btk. 37. §-ának, 83. §-ának előírásait, a súlyosító és enyhítő körülményeket, illetve a BK 36. és 154. számú állásfoglalásokat miként veszik figyelembe [Btk. 37. §, 56. §, 83. §, 88. §; Be. 405. §, 417. §, 422. § (2) bek. a) pont].

A folytatólagosan és társtettesként elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás bűntette és más bűncselekmények miatt dr. Gy. J. és társai ellen indult büntetőügyben a N.-i Városi Bíróság a 2002. december 11-én kihirdetett ítéletével dr. V. I. XV. r. terheltet 2. rb. társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette és 2 rb. magánokirat-hamisítás vétsége miatt, halmazati büntetésül, 200 napi tétel - napi tételenként 200 forint - pénzbüntetésre ítélte.

Az ítélet ellen - amelyet az ügyész tudomásul vett - dr. V. I. XV. r. terhelt és védője felmentés érdekében fellebbezett. A megyei főügyészség átiratában e terhelt vonatkozásában az ítélet helybenhagyását indítványozta.

A megyei bíróság a 2004. május 20-án kihirdetett ítéletével dr. V. I. XV. r. terhelt tekintetében a büntetést - önálló mellékbüntetésként - 1 év jogászi foglalkozástól eltiltásra enyhítette, míg egyebekben az ítéletet helybenhagyta.

A jogerős határozatokkal megállapított tényállás lényege a terheltet érintően a következő:

Az elsőfokú ítélet meghozatala idején egyéni ügyvédként tevékenykedő, havi 80 000 forint jövedelmű, 3 000 000 forint értékű ingatlan vagyonnal és 1 500 000 forint értékű személygépkocsival rendelkező, gyesen lévő feleségét és kiskorú gyermekét eltartó terhelt 1997-ben dr. M. Gy. c.-i ügyvéd irodájában volt ügyvédjelölt.

V. J. VI. r. terhelt c.-i ingatlanát eladta B. J. XII. r. terheltnek. Mivel az ingatlant a folyósított 2 200 000 forint és további 2 400 000 forint állami támogatás és járulékai erejéig jelzálogjog terhelte - amely állami támogatásnak a megszerzésére csalárdul, a lentebb "vevőként" felsorolt terheltek bevonásával, valótlan tartalmú ingatlan adás-vételi szerződések készítésével és felhasználásával került sor, és amely károkozásban dr. V. I. XV. r. terhelt nem vett részt - B. J. XII. r. terhelt el kívánta érni a jelzálogjognak az ingatlan-nyilvántartásból törlését.

Evégett V. J. VI. r. terhelt valótlan adásvételi szerződések készítése érdekében megkereste dr. V. I. XV. r. terheltet, aki 1997. december 29-én fiktív adásvételi szerződést készített egy P. községben fekvő ingatlanra J. I. XIII. és J. I.-né XIV. r. terheltek, mint eladók, illetve F. K. IX. r. terhelt és F. K.-né, mint vevők között. Ugyanekkor egy c.-i ingatlanra vonatkozóan elkészített egy másik, szintén nem a felek valódi akaratát tükröző szerződést, S. R. XVI. r. terhelt, mint eladó és K. E. X. r., valamint B. F. XI. r. terheltek, mint vevők között. Valós eladási illetve vételi szándéka az "eladóknak" és a "vevőknek" nem volt, és erről dr. V. I. XV. r. terhelt tudomással bírt. Mindkét okiratot dr. M. Gy. ügyvéd pecsétjével látta el és ügyvédjelöltként saját aláírásával ellenjegyezte. Azokat benyújtotta a M.-i, illetve a C.-i Földhivatalhoz, ahol a tulajdonjog-változást bejegyezték az ingatlan-nyilvántartásba.

Ezt követően 1998. március 24-én keltezett beadványában F. K.-ék és B. F.-ék mint "vevők" tekintetében, a valótlan tartalmú okiratokat csatolva kérelmet nyújtott be C. Város Önkormányzatának Polgármesteri Hivatalához, nevezetteknek, mint lakáscélú támogatást igénybe vevőknek a kedvezmény visszafizetésének kötelezettsége alóli mentesítése, egyben, a jelzálogjog törlésének megalapozása iránt. A polgármesteri hivatal határozatával a kérelemnek helyt adott és F. K.-ékat 2 200 000 forint, míg B. F.-éket 2 400 000 Ft összegű kedvezmény visszafizetésének kötelezettsége alól mentesítette.

Dr. V. I. XV. r. terhelt a felsorolt terhelteknek előre jelezte, hogy "az eladásokra csak papíron kerül sor," az ingatlanok rövid időn belül visszakerülnek az eredeti tulajdonosokhoz.

Ennek megfelelően 1998. március 28-án a P. községben lévő ingatlan, míg 1998. április 10. napján a C. városban lévő ingatlan tekintetében az adásvételi szerződéseket felbontó szerződéseket is elkészítette. Ezeket - már egyéni ügyvédként - saját ügyvédi bélyegzőjével látta el és ellenjegyzésével nyújtotta be az illetékes földhivatalokhoz, amelyek az ingatlan-nyilvántartásba az eredeti állapot helyreállítását bejegyezték.

A másodfokú bíróság jogerős határozata ellen a Be. 405. §-a (1) bekezdésének b) és d) pontjaira hivatkozással dr. V. I. XV. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben a megyei bíróság határozatának hatályon kívül helyezése mellett elsődlegesen a N.-i Városi Bíróság pénzbüntetést alkalmazó ítéletének helybenhagyását, másodlagosan a megyei bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte.

Az indokolás körében elsősorban arra hivatkozott, hogy a megyei bíróság a Btk. 37. és 83. §-ában foglalt anyagi jogszabályok megsértésével, - valamint a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma 154. sz. és 36. sz. Állásfoglalásainak figyelmen kívül hagyásával - törvénysértő büntetést szabott ki. Az ügyben ugyanis a büntetés másodfokú eljárásban történő enyhítésének feltételei nem forogtak fenn. Az elsőfokú bíróság által mérlegelt körülményekhez képest olyan jelentős enyhítő körülmény, amely lényeges mérséklést tett volna indokolttá, nem jelentkezett. A csekély mértékű enyhítés tilalmát pedig a BK 36. sz. Állásfoglalás egyértelműen kimondja.

Másodsorban a - jogászi - foglalkozástól 1 évre eltiltás pénzbüntetés helyett önálló büntetésként alkalmazására a Be. 354. §-ának (1) bekezdésében foglalt súlyosítási tilalom megsértésével került sor. A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma 98. sz. Állásfoglalásának 12. pontja szerint ugyanis - amely állásfoglalás az indítványozó álláspontja szerint jelenleg is hatályos - a súlyosítási tilalom folytán a másodfokú bíróság a terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában az első fokon alkalmazott főbüntetés helyett önálló büntetésként csak olyan mellékbüntetést szabhat ki, amelyet a főbüntetés mellett már az elsőfokú bíróság is alkalmazott, és amelynek törvényi feltételei egyébként is fennállanak. Első fokon főbüntetés helyett, önálló büntetésként alkalmazott mellékbüntetésről nem térhet át főbüntetésre. Ezzel kapcsolatban az állásfoglalás rámutat, hogy a különböző büntetési nemeknek más büntetési nemekkel összehasonlításánál - a súlyosítási tilalom szempontjából - nem lehet kizárólag annak vizsgálatára szorítkozni, hogy közvetlenül a kiszabás időpontjában a büntetések közül melyik jelent nagyobb hátrányt a terheltre, hanem az egyes büntetéseknek valamennyi kihatását, távolabbi következményét is értékelni kell. Csak ilyen szemlélet mellett dönthető el helyesen, hogy az összehasonlított büntetések közül melyik mutatkozik súlyosabbnak a másikhoz képest.