A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10390/2010/4. számú határozata felmondás jogellenességének megállapítása (RENDKÍVÜLI felmondás jogellenességének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 270. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. §, 103. §, 104. §, 2006. évi XCVIII. törvény (Gyftv.) 8. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.10.390/2010/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Kovács Lóránt ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Varga Andrea ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Veszprémi Munkaügyi Bíróságnál 1.M.244/2009. szám alatt megindított és másodfokon a Veszprém Megyei Bíróság 3.Mf.21.122/2009/10. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2011. június 1. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Legfelsőbb Bíróság a Veszprém Megyei Bíróság 3.Mf.21.122/2009/10. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 50.000 /ötvenezer/ forint és 12.500 /tizenkettőezer-ötszáz/ forint áfa felülvizsgálati perköltséget, valamint az államnak - felhívásra - 372.000 /háromszázhetvenkettőezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s:

A felperes a keresetében az alperes 2009. április 8-án kelt rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását, továbbá azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a munkaszerződése alapján járó 13. havi jutalom, annak kamatai, és perköltség megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy a felmondásban közölt indokok valótlanok voltak, továbbá a munkáltató intézkedése elkésett.A Veszprémi Munkaügyi Bíróság 1.M.244/2009/6. számú ítéletével az alperest kötelezte 516.945 forint, valamint ezen összeg kamatainak megfizetésére, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest 100.000 forint perköltség, 372.000 forint eljárási illeték, az alperest pedig 31.000 forint eljárási illeték megfizetésére. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2005. április 1-jétől állt az alperes alkalmazásában a t. kórház barlangterápiás osztálya vezetőjeként. Az osztályhoz 51 ágyas részleg, egy ambulancia, valamint az s. tüdőgondozó tartozott. A kórházon belül külön épületben működött az ambulancia, valamint a tüdőgondozó, és más épületrészben volt a barlangterápiás osztály. A kórház működtetését 2007. január 1-jétől az alperes vette át, a felek egymással munkaszerződést kötöttek, amelyben megállapították, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél az Mt. 85/A. § (1) bekezdés b) pontja szerinti munkáltatói jogutódlás alapján folytatódik. Az alperes a Kjt. rendelkezéseivel összhangban - annak későbbi változását is figyelembe véve - vállalta, hogy a felperes részére 13. havi jutalmat és a jubileumi jutalomnak megfelelő összeget fizet a szerződésben foglalt feltételek fennállása esetén.A munkáltató egy külön épületben rendelőintézetet alakított ki, ahová - többek között - a barlangterápiás osztályhoz tartozó ambulanciát, valamint a S.T.I.-t kívánta átköltöztetni. A felperes a tervvel nem értett egyet, az intézkedéssel szemben különböző kifogásai voltak. Az alperes 2009. március 12-én kelt és március 16-án kézbesített levelében felhívta a felperest, hogy a személyes megbeszéléseknek megfelelően 2009. március 20-áig gondoskodjon az érintett részlegek átköltöztetéséről. Tájékoztatta, hogy a munkálatok elvégzéséhez a műszaki csoport dolgozói nyújtanak segítséget. A felperes 2009. március 17-én az intézkedéssel kapcsolatos kifogásait írásban rögzítette, és az alperes vezetőjéhez eljuttatta. Kifejtette, hogy a költözés két új munkavállaló alkalmazását tenné szükségessé, a barlangterápiás osztályon egy új vizsgáló helyiséget kellene kialakítani, az osztály és az ambulancia közötti jelenlegi távolság 40 méterről 200 méterre nőne, és a betegeknek, valamint a munkatársaknak még két emeletet is meg kellene tenni. A tüdőgondozó napi munkájához szükséges kórlapok, filmek raktározása nem lenne megoldva, az egy helyre érkező betegek a váróban túlzsúfoltságot okoznának, valamint a terhespathológia betegeivel együtt kellene várakozniuk. A költözés továbbá forgalomcsökkenést és bevételkiesést okozna, amellyel szemben semmilyen szakmai előnyt nem lát. A felperes az általa felhozott érvek miatt a költöztetést meg sem kezdte.Az alperes ügyvezetője 2009. április 1-jén a gazdasági igazgatótól szerzett tudomást arról, hogy a felperes az írásbeli utasítást nem hajtotta végre, ezért felhívta, hogy a titkárság készítsen elő egy ismételt felszólító levelet, amelyet majd a személyes ellenőrzéskor akar a felperesnek átadni. Az április 1-jei dátummal elkészített levélben az ügyvezető a felperest a költöztetés azonnali lebonyolítására szólította fel.

Az alperes ügyvezetője 2009. április 3-án személyes ellenőrzésekor kívánta az újabb felszólítást átadni a felperes részre, aki azonban ezen a napon nem tartózkodott az intézményben, továbbképzésen volt. Az ellenőrzés során az ügyvezető meggyőződött arról, hogy a költözés nem történt meg. Észlelte továbbá, hogy a rendelő gyógyszerszekrényében inhaláló készülékeket tárolnak. A jelenlévő orvos és asszisztens kérdésre arról tájékoztatta, hogy a készülékeket a betegek részére írják fel, amely úgy történik, hogy a beteg csekk ellenében befizeti az eszköz árát, ezzel visszamegy a rendelőbe, amelynek ellenében megkapja a készüléket. Az orvos utólag állítja ki a receptet, amit postai úton a készülék szállítójához juttatnak el. A beszerzett szállító levelek alapján megállapították, hogy a készülékeket az S. Kft. közvetlenül a barlangterápiás osztály részére szállítja.

Az alperes 2009. április 8-án kelt intézkedésével a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. A jognyilatkozatát egyrészt azzal indokolta, hogy a felperes az írásban kiadott utasítás ellenére a rendelőt és a tüdőgondozót az új rendelőintézetbe nem költöztette át. Hivatkozott továbbá arra, hogy a szakrendelőben a gyógyszerszekrényben szabálytalanul ismeretlen okból inhaláló készülékeket tárolnak, amelyek más cég tulajdonában vannak, azok felett a felperes rendelkezik. A készülékek felírása, a vények átadása nem szabályosan történik. A felperes magatartásával a társaság gazdasági érdekeit is sértette, mivel munkaideje alatt, a munkaviszonyával összefüggésben, munkakörét felhasználva, a társasággal versenyhelyzetben lévő másik gazdasági társaság üzleti érdekeit segítette elő, és megsértette a gyógyászati segédeszköz felírására vonatkozó szabályokat is. Ezzel a magatartásával a betegek választási lehetőségét is korlátozta, többlet terhet rótt rájuk azzal, hogy a befizetés csak postai úton volt megoldható, majd az eszközért a betegnek vissza kellett mennie. Magatartásával a társaság jóhírnevét, a betegek általi megítélését is sértette, mivel többségük tudja, vagy tudhatja a gyógyászati segédeszköz rendelés és receptírás szabályait. Súlyosbító körülményként vette figyelembe, hogy a felperes mindezért anyagi előnyben is részesült.