A Szegedi Törvényszék K.700034/2020/7. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi C. törvény (Htv.) 39. § (1) bek.] Bíró: Csépai Gabriella

A Szegedi Törvényszék a dr. Ormai János ügyvéd (Helység4, Királyhágó u. 5/B.) által képviselt Kft1. (cím2.) felperesnek - a dr. Jelenka Gyöngyi osztályvezető által képviselt alperes (Helység1/2, Derkovits sor 2.) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

Í T É L E T E T

A törvényszék az alperes 2019. június 20-án kelt határozatszám1. számú határozatát az elsőfokú hatóság 2019. április 15-én kelt iktatószám iktatószámú határozatára kiterjedő hatállyal megsemmisíti és az eljárt hatóságokat új eljárás lefolytatására kötelezi.

Az eljárás során felmerült 65 400 (Hatvanötezer-négyszáz) forint eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás és az ügy előzményei

Felperes a cégnyilvántartás szerint 2010 decemberében kezdte meg a működését, főtevékenysége 2013 óta biztosítás ügynöki, brókeri tevékenység.

Felperes az Zrt (a továbbiakban: biztosító) 2015. július 16-án "Tartós közvetítői szerződés"-t (a továbbiakban: közvetítői szerződés) kötött. A közvetítői szerződés szerint a biztosító megbízásából a felperes függő biztosításközvetítői tevékenységet folytat. A megbízás akkor minősül teljesítettnek, ha a felperes közreműködésével közvetített, a biztosító és az ügyfél közötti biztosítási szerződés létrejön. A biztosító a felperes részére a függő biztosításközvetítői tevékenység ellátásáért jutalékot fizet. A közvetítői szerződés szerint a felperes a tevékenysége során teljesítési segédet is igénybe vehet.

Felperes 2015. július 10-én a Kft (a továbbiakban: alügynök) szintén "Tartós közvetítői szerződés"-t (a továbbiakban: alügynöki szerződés) kötött. Az alügynöki szerződés szerint az alügynök a felperes mint megbízó megbízásából közvetíti a biztosító termékeit az ügyfelek részére. Felperes az alügynök részére a függő biztosításközvetítői tevékenység ellátásáért jutalékot fizet a biztosító és az ügyfél között létrejött, továbbá fenntartott biztosítási szerződés után.

Felperes a 2013. évi iparűzési adóbevallásában 49 408 135 forint anyagköltséget, 2014. évi iparűzési adóbevallásában 26 665 349 forint közvetített szolgáltatást, 2015. évi iparűzési adóbevallásában alvállalkozói teljesítésként 103 252 329 forintot, a 2016. évi adóbevallásában pedig közvetített szolgáltatásként 233 598 172 forint jutalékot tüntetett fel adóalap csökkentő tényezőként.

Az Orosházi Polgármesteri Hivatal Jegyzője mint elsőfokú adóhatóság (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a felperesnél a 2011-2016. évi helyi iparűzési adóbevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett 2017. október - november hónapban. Az ellenőrzés megállapításai alapján a 2018. január 31-én kelt Adó határozatszám2 számú határozatával 2011-2016. év vonatkozásában helyi iparűzési adóban 1 216 200 forint adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére. Adóhiányként az adókülönbözet összegének, továbbá 300 000 forint adóbíráságnak és 51 227 forint késedelmi pótléknak a megfizetésére kötelezte a felperest.

Felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2018. május 25-én kelt határozatszám3. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A határozatszám3. számú határozattal szemben előterjesztett keresetet a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság alaposnak találta, melyre tekintettel a 2018. október 3-án kelt ügyszám1. számú ítéletével az alperes határozatszám3. számú határozatát az elsőfokú adóhatóság Adó határozatszám4 számú határozatára kiterjedő hatállyal megsemmisítette és az eljárt hatóságokat új eljárás lefolytatására kötelezte. A bíróság - egyebek mellett - megállapította, hogy mind az elsőfokú adóhatóság, mind az alperes oly mértékben megsértette az indokolási kötelezettségét, amely az ügy érdemére kihatott.

Az új eljárásra adott iránymutatás szerint az eljárt hatóságoknak a közvetített szolgáltatással kapcsolatosan a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényben (a továbbiakban: Htv.) 52. § 40. pontjában foglalt szempontok alapján át kell tekinteniük mind a közvetítői szerződés, mind az alügynöki szerződés tartalmát. Állást kell foglalniuk abban a kérdésben, hogy a szerződésekből a közvetítés lehetősége kitűnik-e. Meg kell vizsgálniuk tételesen a felperes által és az alügynök által kiállított számlákat, abból a szempontból, hogy a számlákból a közvetítés ténye kiderül-e. Elemezniük kell, hogy a függő biztosításközvetítői tevékenység vonatkozásában teljesül-e a szolgáltatás változatlan formában történő továbbértékesítésére vonatkozó jogszabályi feltétel. Mindezek alapján a határozataikban részletesen meg kell indokolniuk a döntéseiket. A megismételt eljárásban sem az elsőfokú adóhatóság, sem az alperes nem állapíthat meg a 2011. évi helyi iparűzési adó vonatkozásában az adókötelezettséggel kapcsolatos jogszabálysértés miatt a felperessel szemben jogkövetkezményt.

A megelőző közigazgatási eljárás és a keresettel támadott döntés

A megismételt eljárás során az elsőfokú adóhatóság a 2019. január 29-én kelt határozatszám4. számú ellenőrzési jegyzőkönyvben a 2013-2016. években anyagköltségként történt elszámolás vonatkozásában megállapította, hogy olyan tételeket is elszámolt a felperes, melyek nem közvetlenül a vállalkozás bevételszerző tevékenységét szolgálják, ezért azokat nem fogadta el. Rögzítette, hogy a felperes ugyanazt a szolgáltatásnyújtást az egyes adóévekben más-más módon értelmezte, 2014. évben közvetített szolgáltatásként, 2015. évben alvállalkozói teljesítésként, 2016. évben ismét közvetített szolgáltatásként. A Htv. 52. § 32. pontjára hivatkozva megállapította, hogy a kérdéses szolgáltatás vonatkozásában a felperes nem rendelkezik vállalkozási szerződéssel. A közvetített szolgáltatásként beállított bevételcsökkentő tételeket nem fogadta el a Htv. 52. § 40. pontja alapján, mert álláspontja szerint a felperes szerepe nem a szolgáltatás közvetítésében valósult meg, csupán a jutalék kifizetésében, egy egyszerű továbbszámlázás útján.

A felperes a jegyzőkönyvre tett észrevételében sérelmezte, hogy az elsőfokú adóhatóság nem tett eleget a ügyszám1. számú ítéletben foglalt kötelezésnek. Részletesen kifejtette, hogy a Htv. 52. § 40. pontja szerinti közvetített szolgáltatás jogszabályi feltételeinek miért felel meg a közvetítői szerződés és az alügynöki szerződés alapján végzett függő biztosításközvetítői tevékenység.

Az elsőfokú adóhatóság a felperes észrevételét nem fogadta el és a 2019. április 15-én kelt iktatószám. számú határozatával (a továbbiakban: elsőfokú határozat) a felperes helyi adó számláján 1 090 800 forint adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte az adókülönbözet, továbbá 452 150 forint adóbírság, és 45 376 forint késedelmi pótlék megfizetésére.

Az elsőfokú határozat indokolásában az adóhatóság az ellenőrzési jegyzőkönyvre tett felperesi észrevételre reagálva rögzítette, hogy az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 99. § (1) bekezdése szerinti tényállás tisztázási kötelezettségének eleget téve, a digitális adathordozón rendelkezésre bocsátott főkönyvi kivonatokat, főkönyvi kartonokat, illetve az állami adóhatóság felé teljesített társasági adóbevallásokat a vizsgált évek tekintetében tételesen átvizsgálta. Megállapította, hogy azok a Htv. 52. § 40. pontja szerinti formai követelményeknek megfelelnek, azonban tartalmilag nem minősülnek közvetített szolgáltatásnak az ügyletek.