BH+ 2012.10.411 A harmadfokú bíróság - szemben a másodfokú bírósággal - eltérő tényállást nem állapíthat meg, a tényállást a meglévő tényállásra illeszkedően - csupán kiegészítheti, helyesbítheti [Be. 388. § (2) bek.].

A megyei bíróság a 2011. január 20. napján kelt ítéletével a III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettességben elkövetett lopás bűntettében [Btk. 316. § (1) bekezdés és (6) bekezdés a) pont], valamint hatóság félrevezetésének vétségében (Btk. 237. §) és ezért őt halmazati büntetésül 3 év 8 hónapi börtönbüntetésre, 5 évi közügyektől eltiltásra, 1 500 000 forint pénzbüntetésre és 5 évi gépjárművezetői foglalkozástól eltiltásra,

az V. r. vádlottat folytatólagosan és társtettességben elkövetett orgazdaság bűntette [Btk. 326. § (1), (5) bekezdés b) pont] miatt, mint bűnszervezetben elkövetőt 6 év 2 hónapi fegyházbüntetésre, 7 évi közügyektől eltiltásra és 5 000 000 forint pénzmellékbüntetésre,

a VI. r. vádlottat folytatólagosan, társtettességben elkövetett orgazdaság bűntette [Btk. 326. § (1) bekezdés, (5) bekezdés b) pont] miatt, mint bűnszervezetben elkövetőt 6 év fegyházra, 7 évi közügyektől eltiltásra és 5 000 000 forint pénzmellékbüntetésre,

a VII. r. vádlottat orgazdaság bűntette [Btk. 326. § (1) bekezdés, (5) bekezdés b) pont] és magánokirat-hamisítás vétsége (Btk. 276. §) miatt halmazati büntetésül 3 év 10 hónapi börtönbüntetésre, 4 évi közügyektől eltiltásra és 4 000 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.

Az V. r. vádlottal szemben 1 127 000 forint, a VI. r. vádlottal szemben 1 397 000 forint, a VII. r. vádlottal szemben 4 400 000 forint összegű vagyonelkobzást rendelt el.

Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság rendelkezett e vádlottak által előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításáról, a pénzmellékbüntetések meg nem fizetése esetére történő átváltoztatásáról, az eljárás során lefoglalt bűnjelek elkobzásáról, kiadásáról, illetve megsemmisítéséről, a Kft. polgári jogi igényének elutasításáról, valamint a felmerült bűnügyi költség megfizetéséről.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész fellebbezést jelentett be

- a III. r. vádlott terhére anyagi jogszabálysértés miatt, eltérő tényállás és a bűnszervezetben történő elkövetés megállapítása, hosszabb tartamú fegyházbüntetés kiszabása és a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből történő kizárás végett;

- a VII. r. vádlott javára anyagi jogszabálysértés miatt eltérő tényállás, a társtettességben történő elkövetés megállapítása és a cselekmény társtettességben elkövetett orgazdaság bűntette [Btk. 326. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a) pont] szerinti minősítés érdekében.

A III. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés, illetve az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítása,

az V. r. vádlott és védője, valamint a VII. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan eltérő minősítés, a büntetés enyhítése, illetve az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és új eljárás lefolytatására utasítása,

a VI. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan téves minősítés, ezzel összefüggésben enyhítés, illetve az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítása végett jelentett be fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn, nevezetesen a III. r. vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést visszavonta, és a VII. r. vádlott cselekményének társtettességben elkövetett orgazdaság bűntettének Btk. 326. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a) pont szerinti minősítését indítványozta.

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megalapozatlanságának kiküszöbölése érdekében részbizonyítást rendelt el, amelynek keretében a III. r. vádlott és védője által becsatolt tachográf adatainak kiértékelésére igazságügyi műszaki szakértőt rendelt ki, és a fellebbezési eljárásban a VIII. r. vádlott által becsatolt közjegyzői okiratban foglalt nyilatkozat tartalmára tekintettel meghallgatta a VIII. r. vádlottat, a VIII. r. vádlott volt házastársát, U. Z. és a VIII. r. vádlott volt élettársát. Ezen túlmenően a tachográf készítőjét, az igazságügyi műszaki szakértőt is meghallgatta.

A részbizonyítás eredményéhez képest a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását részben kiegészítette, részben helyesbítette, részben pedig eltérő tényállást állapított meg az alábbiak szerint:

A tényállás I/1/a. pontját illetően a másodfokú bíróság rögzítette, hogy: "kétséget kizáróan nem bizonyítható, hogy Magyarországon tulajdonították el a kamion rakományát, illetőleg, hogy az eltulajdonítás a III. r. vádlott tudtával és közreműködésével történt.

A meg nem térült kár összege 85 050 000 forint.

A Kft. által érvényesített polgári jogi igény 50 374 170 forint volt."

A tényállás I/1/b. pontjával kapcsolatosan: "kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy a III. r. vádlott 2007. november 7. napján Belgiumban, L. városában, a l.-i bűnügyi rendőrségen valótlan tartalmú feljelentést tett."

Pontosította az elsőfokú ítélet 12. oldal 3. bekezdésében az államügyészség megnevezését.

A tényállás II. pontját illetően: "az ítélőtábla az I., V., VI., VIII. r. vádlottakat érintő bűnszervezet működésére vonatkozó megállapításokat mellőzi.

A rendszeres haszonszerzésre törekvésnél az V., VI. r. vádlottakra vonatkozó megállapításokat mellőzi."

A tényállás II/1. pontja vonatkozásában az ítélőtábla az alábbi eltérő tényállást állapította meg: "kétséget kizáróan nem bizonyított, hogy V. és VI. r. vádlottak tudták, hogy a tévék bűncselekményből származnak, illetőleg hogy vagyoni haszonszerzés érdekében működtek közre a tévék értékesítésében, illetőleg megszerzésében".

A tényállás II/2. pontja tekintetében az ítélőtábla az alábbi eltérő tényállást állapította meg:

"kétséget kizáróan nem bizonyított, hogy az V., VI., VII. r. vádlottak tudtak arról, hogy bűncselekményből származnak a műszaki cikkek".

Az ítélőtábla mellőzte az arra vonatkozó megállapításokat, hogy az I. r. vádlott közölte a VIII. r. vádlottal, hogy mindkét műszaki cikket tartalmazó szállítmány lopásból származik, melyek eltulajdonításában a sofőrök is közreműködtek.

VI. r. vádlott esetében mellőzte, hogy 1 darab televíziót vagyoni haszonszerzés érdekében szerzett meg, illetőleg az V., VI. r. vádlott esetében, hogy vagyoni haszonszerzés érdekében működtek közre.

Az ítélőtábla egyebekben az elsőfokú ítélet tényállását hiánytalannak tartotta és azt - az általa tett kiegészítésekkel, helyesbítésekkel, illetőleg eltérő tényállás megállapításaival - határozatának alapjául elfogadta.

Az ítélőtábla határozatában több helyen tényként rögzítette, hogy a lefolytatott részbizonyítás keretében a VIII. r. vádlott korábbi vallomásaival ellentétes vallomást tett, amely álláspontja szerint szavahihetetlenné tette (másodfokú határozat 12. oldal 8. bekezdés).

Az ítélőtábla álláspontja szerint, mivel a VIII. r. vádlott szavahihetetlenné vált, nyomozati vagy tárgyalási vallomására nem lehet tényállást alapozni, hiszen ezek egymásnak teljesen ellentmondóak, a nyomozati vallomásával a VIII. r. vádlott terhelő vallomást tett többek között az V., VI. és VII. r. vádlottakra, közvetve a sofőrökre (a III. r.) is.