BH 1993.6.341 I. Nem a szemérem elleni erőszak bűntette, hanem csupán a szeméremsértés vétsége valósul meg abban az esetben, ha az elkövető az alvó sértett előtt önkielégítést végez [Btk. 198. § (1) bek. II. ford., 208. §].

II. A szemérem elleni erőszak bűntettének elkövetési magatartása - a fajtalanság - csak a passzív alany testének közvetlen, fizikai érintésével valósul meg [Btk. 198. § (1) bek.].

A kerületi bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki szemérem elleni erőszak büntettében, és ezért mint többszörös visszaesőt 2 év 8 hónapi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A tényállás lényege a következő. A vádbeli napon a hajnali órákban a vádlott behatolt a női klinika területére, és ott az egyik kórteremben alvó, bódult állapotban levő sértett ágyánál önkielégítést végzett. A magömlés után távozott a kórteremből. A cselekmény idején a sértetten kívül más is feküdt a kórteremben, és a folyosón is tartózkodtak betegek.

Az elsőfokú bíróság a vádlottat a bizonyítékok mérlegelésével megállapított tényállás alapján bűnösnek mondta ki a Btk. 198. §-a (1) bekezdésének II. fordulata szerint minősülő szemérem elleni erőszak büntettében, mivel a vádlott a sértett alvó, bódult állapotát fajtalanságra használta fel.

A másodfokú bíróság - alaptalannak találva a felmentést célzó fellebbezést - okszerűnek ítélte az elsőfokú bíróság bűnösségre vont következtetését, de nem értett egyet a minősítéssel.

A Btk. 198. §-ában meghatározott szemérem elleni erőszak bűntettet az követi el, aki mást házassági életközösségen kívül erőszakkal avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel fajtalanságra vagy annak eltűrésére kényszeríti, vagy - amint az adott esetben - másnak a védekezésre, akaratnyilvánításra képtelen állapotát használja fel.