BH 1993.5.313 A kártérítési követelés elévülése a károsodás bekövetkeztével kezdődik. A jogosult követelését menthető okból nem tudja érvényesíteni addig, amíg a kár összegéről nem szerez tudomást. A tudomásszerzést követően azonban - ha az elévülési idő már eltelt - követelését a törvényben megállapított határidőn - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetében három hónapon - belül csak a bíróság előtt érvényesítheti. A követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólításnak ilyen esetben az elévülés szempontjából már nincs jelentősége [Ptk. 325. § (1) bek., 326. §, 327. § (1) bek., 360. § (1) bek.].

A budapesti lakóépület a felperes kezelésében állt. Az ingatlan belső udvari részén levő, nem lakás céljára szolgáló 24 m2-es helyiséget a K. Polgári Jogi Társaság (Pjt.) bérelte. Az ingatlan mellett húzódik az I. r. alperes által üzemeltetett vízfőnyomócső, ami 1987. október 26-án eltörött, és a kiáramló víz az épületet olyannyira alámosta, hogy annak lebontása vált szükségessé. A lakók kiköltöztetésével kapcsolatban 10 107 556 Ft kár merült fel, amelyet az I. r. alperessel kötött vagyonbiztosítási szerződés alapján a II. r. alperes biztosító még 1987 decemberében megfizetett.

A K. Pjt. a bérleti jogviszony megszűnése folytán a kártalanítási igényét államigazgatási úton érvényesítette a felperes ingatlankezelő vállalattal szemben. A tanács-vb igazgatási osztálya 1989. március 3. napján hozott határozatában a felperest 420 000 Ft kártalanítási összeg megfizetésére kötelezte, amit a másodfokon eljárt Fővárosi Tanács V. B. általános igazgatási hatósági és törvényességi felügyeleti osztálya 1989. július 5-i határozatával helybenhagyott. A felperes a kérdéses összeget a K. Pjt. javára 1989. július 27-én átutalta, majd 1989. július 27-én, illetőleg 1989. augusztus 5-én az alpereseket a megállapított kártalanítás megfizetésére felhívta, amitől azonban mindkét alperes elzárkózott.

A felperes 1990. március 7-én előterjesztett keresetében 420 000 Ft és késedelmi kamata, valamint perköltség egyetemleges megfizetésére kérte az alpereseket kötelezni.

Az I. r. alperes elévülésre hivatkozással a kereset elutasítását kérte. Érdemben azzal védekezett, hogy helyette a II. r. alperes a lebontott épület teljes forgalmi értékét már megfizette, és további kártalanítás fizetésére nem köteles. A II. r. alperes a perből való elbocsátását kérte, mert megítélése szerint a felperes kártérítési igényt közvetlenül vele szemben nem érvényesíthet.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét mindkét alperessel szemben elutasította. Az I. r. alperessel szemben azért, mert a K. Pjt. által bérelt helyiségre vonatkozóan a bérlet - tárgyának elpusztulása folytán - megszűnt, mely esetben kártalanítás a volt bérlő javára nem állapítható meg. A II. r. alperessel szemben pedig amiatt, mert a Ptk. 559. §-ának (2) bekezdése folytán a károsult közvetlenül a vele jogviszonyban nem álló II. r. alperessel szemben igényt nem érvényesíthet. Az I. r. alperes elévülési kifogására külön nem tért ki.