A Kúria Kfv.35152/2017/6. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 221. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. §] Bírók: Hajnal Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

Az ítéleti tényállás megállapítása körében a bizonyítás és az egyéb ténymegállapítások vonatkozásában a bíróságnak meg kell állapítania azok hitelt érdemlőségét, a bizonyítékok erejét és azok jelentőségét is.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.152/2017/6.

A tanács tagjai: Dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, Dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: Dr. Cserpák Judit ügyvéd

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság (fél címe)

Az alperes képviselője: Dr. Borsos Krisztina jogtanácsos

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes 18. szám alatt

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 28.K.31.558/2016/16.

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 28.K.31.558/2016/16. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 400.000 (négyszázezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forint kereseti és 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2010 januárja és 2011 júniusa közötti különféle mezőgazdasági idénymunkákról (metszés, gallyazás, meggy betakarítás) fogadott be számlákat három különböző gazdasági társaságtól.

[2] Az adóhatóság ellenőrzése alá vonta a fenti időszakot, és határozatával a felperes terhére 81.248.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 27.089.000 Ft-ot adóhiánynak, 54.159.000 Ft-ot folyószámlát nem érintő adókülönbözetnek minősített és kötelezte a felperest az adóhiány összegének, valamint 20.315.000 Ft adóbírság és 5.329.000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.

[3] Az adóhatóság megállapításának alapja az volt, hogy a gazdasági társaságok által kiállított számlák tartalmilag hiteltelenek, mivel azok ügyvezetői a tényleges munkavégzését nem ismerték el. Az egyik ügyvezető a két cég ügyvezetését csak névleg, ellenérték fejében látta el, ennek okán a társaságok általános működési körülményeiről, illetőleg a kiszámlázott gazdasági eseményekről információval nem bírt. Hangsúlyozta, hogy egy harmadik, időközben elhunyt személy igazgatta a társaság munkáját. A másik társaság ügyvezetője is e harmadik személyt nevezte meg, mint a gazdasági társaság tényleges tulajdonosát és képviselőjét, és a kiszámlázott munkákra vonatkozó érdemi információkkal nem tudott szolgálni. Az ügyvezetők akként nyilatkoztak, hogy a cégek ténylegesen nem működtek, kizárólag számlákat bocsátottak ki, és a számlákon szereplő összegek banki átutalást követően visszakerültek a felperesi képviselőhöz.

[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2927708636 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Osztotta azt az elsőfokú adóhatósági álláspontot, hogy a gazdasági társaságok által kibocsátott számlák nem hitelesek, az azokban feltüntetett gazdasági események ténylegesen nem a felek között valósultak meg. Szükségtelennek tartotta további bizonyítási eljárás lefolytatását, így a fellebbezéshez mellékelt nyilatkozatok értékelését, mert azok a felperes bejelentett alkalmazottaitól származtak, nyilatkozatuk nem befolyásmentes. Egy személy esetében pedig - bár az adóhatóság nyilvántartása szerint bejelentett jogviszonnyal nem rendelkezett a felperesnél - nyilatkozatának tartalma alapján arra a következtetésre jutott, hogy jövedelmét tekintve szintén a felperestől függ, ezért nem tekinthető elfogulatlannak.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperes keresetében az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 97. § (4) és (6) bekezdéseire hivatkozva sérelmezte, hogy az adóhatóság meg sem próbálta a tényállást tisztázni, a tévesen megállapított tényállásból helytelen jogi következtetést vont le. Kifogásolta, hogy az adóhatóság olyan két ügyvezetői nyilatkozatra alapította a tényállást, akik elfogultsága szintén nyilvánvaló, hiszen a számlakibocsátó társaságok ügyvezetőiként jártak el, így felelősség terheli őket, melyet az időközben elhunyt harmadik személyre próbáltak hárítani. Kiemelte, hogy kellő körültekintése megállapítható, hiszen az alvállalkozókat ellenőrizte, a szerződéskötéskor céges iratokat kért be, meggyőződött arról, hogy a cégnyilvántartásba bejegyzett létező adóalanyok és arról is, hogy ki jogosult képviseletükre.

[6] A számlabefogadó felelőssége nem terjedhet ki arra, hogy ellenőrizze a számlakibocsátó alkalmazottait. A végzett munkák jellegére, módjára figyelemmel irreális az a hatósági elvárás, hogy a felperesnek pontosan el kellett volna különítenie az egyes számlakibocsátók által végzett munkákat. A felperes szezonális agrártevékenységet végez, az alvállalkozók változó összetételű dolgozói csoportjai jelennek meg és folyamatosan egymás mellett végzik az adott munkálatokat a felperes dolgozóival, a munkavégzési helyszín közvetlen kijelölt irányítójának felügyelete és útmutatása mellett. A munka végzéséhez szükséges eszközöket a felperes biztosította, így annak sincs jelentősége, hogy a számlakibocsátó társaságok tárgyi eszközzel nem rendelkeztek. A felperes keresetleveléhez csatolta a számlakibocsátó gazdasági társaságok ügyvezetőinek az adóhatósági eljárásban tett vallomásuktól elérő tartalmú nyilatkozatát.

[7] Az alperes védekezése határozati indokait fenntartva a kereset elutasítására irányult-.