A Győri Törvényszék Gf.21006/2010/4. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 80. §] Bírók: Bertha Andrea, Jászberényiné dr. Farkas Katalin, Stániczné dr. Imre Csilla

Kapcsolódó határozatok:

Győri Járásbíróság G.23271/2009/16., *Győri Törvényszék Gf.21006/2010/4.*, Kúria Gfv.30227/2011/4. (BH 2012.11.265)

***********

Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság

2.Gf.21.006/2010/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Gilly Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek Dr. Szabó László Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen tartozás megfizetése iránt a Győri Városi Bíróság előtt folyamatba tett perében Győrött, 2010. évi augusztus hó 30. napján G.23.271/2009/16. sorszám alatt hozott ítélet ellen a felperes részéről 17. sorszám alatt benyújtott fellebbezés és az alperes részéről Gf.3. sorszám alatt benyújtott csatlakozó fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A megyei bíróság a városi bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint másodfokú perköltséget.

A megyei bíróság megállapítja, hogy alperes részére - kérelmére - 73.900 (hetvenháromezer-kilencszáz) forint fellebbezési eljárási illeték visszatérítésének van helye.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás:

A városi bíróság ítéletével kötelezte alperest, hogy fizessen meg felperesnek 12.624 Ft-ot, valamint ezen összeg késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan felperes keresetét elutasította. Kötelezte felperest 125.000 Ft megfizetésre azzal, hogy ezt meghaladóan a felek maguk viselik az eljárás során felmerült költségeiket.

A városi bíróság ítélete indokolásában rögzítette, hogy alperes elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a "futamidő végi maradványérték devizakockázatát a bérlő viseli" szerződéses kitétel általános szerződési feltétel, amely a Ptk. 205/B. § alapján nem vált a szerződés részévé. A bíróság megítélése szerint a perbeli adatok alapján megállapítható volt, hogy ezen szerződési kitételt a felperes több szerződéshez felhasználta, azt egyoldalúan határozta meg, továbbá az is kiderült, hogy ezt a peres felek a szerződéskötéskor egyedileg nem tárgyalták meg. Ennek megfelelően ez a szerződési kitétel általános szerződési feltételnek minősül. Az alperesi ügyvezető azonban alappal nem hivatkozhat arra, hogy a szerződés szövegét nem ismerte, lehetősége volt ugyanis a szerződés szövegét megismerni, így a szerződési feltétel ismeretében aláírni azt, ekként ezen kitétel a szerződés részévé vált.

Alperes másodlagos hivatkozása (tisztességtelen szerződési kitétel) kapcsán kifejtette, hogy a felek szerződése alapján alperesnek bérleti díj megfizetésére volt kötelezettsége, ez volt a gépkocsik használatának ellenértéke. Felperes azonban a gépkocsikat lízing útján szerezte, s ebből adódóan felperesnek lízingdíj fizetési kötelezettsége keletkezett. A lízingszerződésben rögzített maradványértéket vagy a szállító, vagy a kijelölt vevő fizette meg. Mivel a gépjárművek lízingszerződése svájci frank-finanszírozás mellett köttetett, így a szerződéskötéskor megjelölt maradványérték és a futamidő végi maradványérték forintértéke egymástól eltért. Felperes ezt a különbözetet kívánta a bérleti szerződés alapján alperessel megfizettetni. Felperes tehát egy bérleti szerződés tartalmi elemévé tette a lízingszerződésből eredő fizetési kötelezettség egy részét, s ezzel saját, a perbeli szerződéshez képest más szerződésekből eredő fizetési kötelezettségét úgy kívánta a vele szerződést kötő alperesre terhelni, hogy ennek fejében ellenszolgáltatást nem nyújtott. Ez pedig alperes kötelezettségeinek egyoldalú terhesebbé tételét jelentette. A perben vitatott szerződés kitétel a városi bíróság álláspontja szerint a peres felek szerződésének részévé vált ugyan, azonban e kikötés tisztességtelen szerződési feltétel volt, s mint ilyen érvénytelen.