BH 2005.5.185 Az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki az adatok helyességét, valósággal egyezőségét vitatja - A bizonyítékokat a maguk összességében kell értékelni [1997. évi CXLI. tv. (Inytv.) 5. § (2) bek., 62. § (1) bek. c) pont; Pp. 206. §].

A perbeli, d.-i lakóház és udvar megjelölésű ingatlan (a továbbiakban: Ingatlan) 1937-től az O. R. T. Egyesület tulajdonát képezte. A D.-i Járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság végzésével az Ingatlanra jogutódlás címén felperes tulajdonjogát jegyezte be.

Az 1971. december 21. napjával kiadott telekkönyvi szemléből megállapíthatóan, ezt követően - határozatra való utalás nélkül - a felperes helyett a Magyar Állam került az Ingatlan tulajdonosaként - 1. sorszám alatt, a felperes neve fölé gépelve - bejegyzésre. Szerzési jogcímként állami tulajdonba vétel került feltüntetésre. A felperes a továbbiakban 2. sorszám alatt kezelőként szerepelt az ingatlan-nyilvántartásban. Az Ingatlan 524/1426 tulajdoni hányadára (6 lakás) vonatkozó kezelői jogát a felperes a D.-i Ingatlankezelő Vállalatnak átadta. Az erről szóló földhivatali határozat száma: 844/1982. A fennmaradt 902/1426-od tulajdoni hányad kezelői jogát a felperes a K. F. M. Központnak 1982. január 1. napjával átadta, amely a 8130/1983. számú határozattal bejegyzésre került az ingatlan-nyilvántartásba. Az I. r. alperes jogszabályon alapuló jogutódlással lett tulajdonosa az ingatlan 902/1426-od tulajdoni hányadának, a II. r. alperes pedig VÁB határozat alapján vagyonátadás címén szerezte meg az Ingatlan 524/1426-od tulajdoni hányadát.

Felperes a 2002. október 11-én előterjesztett keresetében az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés kiigazítását kérte, akként, hogy az ingatlan I. r. alperes tulajdonaként nyilvántartott 902/1426-od tulajdoni hányadára a felperes tulajdonjoga kerüljön visszajegyzésre. Ennek tűrésére kérte kötelezni a II. r. alperest. Hivatkozott arra, hogy a Magyar Állam tulajdonjogának bejegyzését semmilyen okirat, határozat nem alapozza meg. Másrészt nem létezik olyan okirat sem, amellyel az ingatlan 902/1426-od tulajdoni hányadának kezelői jogát a K. F. M. Központnak átadta volna.

Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Érdemi ellenkérelmében rámutatott arra, hogy az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki az adatok helyességét, valósággal való egyezését vitatja. Becsatolta azt az "állami ingatlanok kezelői jogának átadás-átvételéről" elnevezésű megállapodást, amely szerint 1982. január 1-jétől az ingatlan 902/1426-od tulajdoni hányadának kezelői jogát a felperes átadta a K. F. M. Központnak.

Az elsőfokú bíróság a 2003. június 2-án meghozott ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az ítéletet azzal indokolta, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 5. § (1)-(2) bekezdései szerint az ingatlan-nyilvántartás - ha a törvény kivételt nem tesz - a bejegyzett jogok és a feljegyzett tények fennállását hitelesen tanúsítja, az ellenkező bizonyításáig a bejegyzett jogról és a feljegyzett tényről vélelmezni kell, hogy az fennáll. Az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki az adatok helyességét, valósággal való egyezését vitatja. E szabály értelmében a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az ingatlan 902/1426-od tulajdoni hányada valójában az ő tulajdonában áll. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a felperes e kötelezettségének nem tudott eleget tenni, mert álláspontja szerint önmagában az a tény, hogy a telekkönyvi betétben nem utaltak a változás alapjául szolgáló határozatra, nem jelenti azt, hogy ilyen határozat nem is létezett. Az állami tulajdont az egyéb peradatok alátámasztották. Ezért a felperes keresetét, mint bizonyítatlant és ezáltal alaptalant, elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, az ítélet megváltozatását és a keresetének megfelelő határozat meghozatalát kérte. Hivatkozott arra, hogy az Inytv. 8. §-a szerint az ingatlan-nyilvántartásba bármiféle változást kizárólag határozat alapján lehet átvezetni, amely feltétel a Magyar Állam tulajdonjoga bejegyzésekor nem valósult meg.

Az I. r. alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

A másodfokú bíróság a 2004. január 30-án meghozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az I. r. alperest annak tűrésére, hogy a felperes tulajdonjogát az Ingatlan 902/1426-od részére eredeti állapot visszaállítása és jogutódlás címén visszajegyezzék, ennek érdekében megkeresni rendelte a D-i Körzeti Földhivatalt. A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban beszerzett földmérésügyi szakértői vélemény alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette a következőkkel: Az ingatlan-nyilvántartás szerkesztését követően a perbeli ingatlan 8267 helyrajzi számon lakóház és udvar megjelöléssel 1426 m2 területtel a 35641 számú tulajdoni lapon, a 18323/1963. (X. 26.) számú bejegyzés szerint jogutódlás címén a P. Sz. Központi Vezetősége kizárólagos tulajdonaként került nyilvántartásba vételre, amely teljesen megegyezett az 1980. évi ingatlan-nyilvántartás szerkesztését megelőző telekkönyvi tulajdoni állapottal.

Ezt követően meghatározatlan időben történt a tulajdoni lapra az a bejegyzés, amely a tulajdoni lap II. részén a perbeli ingatlan tulajdoni állását megváltoztatta, akként, hogy az eredeti tulajdonos nevének bejegyzése fölött begépelésre került tulajdonosként a Magyar Állam, az eredeti tulajdonos 2. sorszámot kapott, és a jogcím-bejegyzéssel egy magasságban a tulajdonos után a "kezelő" szó került feltüntetésre. A Magyar Állam bejegyzés után 1/1 tulajdoni arány, míg az eredeti tulajdonos utólag begépelt kezelői jogának tulajdoni arányához 902/1426 begépelésére került sor.