A Debreceni Ítélőtábla Pf.20242/2014/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása (ÖRÖKLÉSI szerződés érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 220. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 586. §, 629. §, 631. §, 655. §, 1991. évi XLI. törvény (Kjtv.) 130. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 72. §] Bírók: Csiki Péter, Kocsis Ottília, Veszprémy Zoltán

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.242/2014/5. szám

A Debreceni Ítélőtábla Dr. Végh Sándor ügyvéd ügyintézése mellett a Dr. Végh Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a Dr. Varga György ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen öröklési szerződés érvénytelensége iránt indított perében a Debreceni Törvényszék 8.P.20.038/2012/38. számú ítélete ellen a felperes által 40. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 27 000 (Huszonhétezer) forint általános forgalmi adót tartalmazó 127 000 (Egyszázhuszonhétezer) forint fellebbezési költséget.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás

A felek testvérek. Szüleik, F. A. S. és F. A. Sné (a továbbiakban: örökhagyó) 1987-ben elváltak, majd az életközösséget helyreállították. A D., K. D. utca 56. szám alatti közös tulajdonú (a továbbiakban: perbeli) ingatlanukban éltek.

2004. július 4-én az örökhagyó nevére vásároltak egy D. M. típusú gépjárművet, annak üzembentartója a felperes volt, és kizárólag ő használta.

Az örökhagyónál 2008. novemberben gyomor-tumort állapítottak meg, a javasolt műtétet elutasította. Általános állapota nem volt rossz, fizikailag nem gyengült, magát, valamint a háztartást és a házkörüli teendőket ellátta. A 2009 júniusában elhalálozott házastársa hagyatéki ügyében az O. gépjármű közös vagyoni jellegére hivatkozott. Az alperes az ¼ illetőségét az édesanyjának ajándékozta, a felperes erre nem volt hajlandó. A felperes és az örökhagyó között ekkor vita alakult ki amiatt is, hogy a D. M. gépjármű tulajdonjoga kit illet meg.

A perbeli ingatlan ¼-¼ részben öröklés jogcímén a felek tulajdonába került.

Az örökhagyó a D.-ben, 2010. február 19-én kelt végrendeletben halála esetére úgy rendelkezett, hogy az alperes örökölje a perbeli ingatlanban az ½, az O. személygépkocsiban a ¾ tulajdonrészét és minden egyéb ingóvagyonát. Elvárásként kikötötte, hogy végrendeleti örököse szükség esetén biztosítsa az ápolását, gondozását és gondoskodjon illő eltemettetéséről. Kifejezésre juttatta a felpereshez fűződő viszonyát is, aki őt többször megbántotta, megfenyegette, megfélemlítette, betegségére és egyedülállóságára nem volt tekintettel, az együttműködésére sem számíthatott.

A végrendelkezéskor és azt követően is az örökhagyó és a felperes között a viszony kifejezetten rossz volt, találkozásaik a gépjárművekkel kapcsolatos probléma miatt veszekedésbe torkolltak. Az örökhagyó azért, hogy a felperes neki tetsző időpontban a perbeli ingatlanba se tudjon bejutni, zárat cserélt.

A felperes 2010. május 3-án, majd 25-én jogi képviselője útján levélben felszólította az örökhagyót, hogy ha nem ismeri el a D. M. személygépkocsira a tulajdonjogát, igényét bíróság előtt érvényesíti. Az örökhagyó a május 10-i válaszlevelében a kérés teljesítését arra hivatkozással tagadta meg, hogy a gépkocsit a férjével közösen vásárolták, és azért kapott a felperes üzembentartói jogot, hogy őket rendszeresen látogathassa.

A romló egészségi állapotú örökhagyónak a 2010. augusztusi kivizsgálása során javasolt műtétre szeptember 23-án került sor. A kórházból október 1-jén elbocsátották, azt követően az alperesnél tartózkodott, majd visszatért az otthonába. A háztartási és a házkörüli munkát az alperes napi segítségnyújtásával végezte. 2010. november 10-étől kemoterápiás kezelésben részesült.

A felperesnek az örökhagyó kórházi kezeléséről, műtétjéről tudomása nem volt, őt a kórházból történt elbocsátását követően nem látogatta.

Az örökhagyó és az alperes 2010. október 16-án H.-ben Dr. L. Gy. ügyvéd okiratszerkesztése mellett öröklési szerződést kötött. Az örökhagyó a részére nyújtandó eltartási, gondozási, ápolási, és eltemettetési szolgáltatások fejében úgy rendelkezett, hogy halálát követően minden ingó- és ingatlanvagyonát az alperes örökölje. A szerződés 3. pontjában rögzítettek szerint a tartási kötelezettség - a rendes polgári tartás nyújtásán kívül - kiterjed a gondozására, gyógyíttatására, ápolására és illő eltemettetésére. A rendes polgári tartás keretében az alperes köteles számára napi háromszori, egy alkalommal meleg étkezést biztosítani, a lakását takarítani és az egyéb háztartási teendőket maradéktalanul elvégezni. Azt is kikötötték, hogy a szolgáltatások nyújtása az örökhagyó lakásán történjen. Az 5. pont szerint az örökös 3. és 4. pontbeli kötelezettségei akkor válnak kötelezővé, ha az örökhagyó egészségi állapota azt igényli, illetve erre kifejezetten kéri. A szerződést tanúként B. A., H., Sz. Gy. utca 39., valamint az okiratot szerkesztő ügyvéd felesége, Lné B. J., H., G. A. utca 78. szám alatti lakosok írták alá.

Az örökhagyó 2011. március 15-én kórházban hunyt el. A hagyatéka ügyében Dr. Dné Dr. O. A. közjegyző előtt indult eljárás folyamatban van.

A felperes a keresetében kérte elsődlegesen az öröklési szerződés létre nem jöttének, létrejötte esetén az érvénytelenségének a megállapítását. Az érvénytelenség okaként a jóerkölcsbe ütköző voltán túl azt jelölte meg, hogy a szerződésben a keltezés helyének megjelölése nem pontos, az egyik tanú aláírása nem olvasható, a tanúk aláírása nem együttesen, és nem a szerződő felek együttes jelenlétében történt (PK 86., BH2010. 247.).

Másodlagosan kérte a végrendelet érvénytelenségének a megállapítását egyrészt az alaki fogyatékosságai, másrészt a végintézkedés megtételénél az alperes közreműködése miatt. Az érvénytelen végintézkedések miatt öröklés jogcímén kérte az ½ hagyatéki vagyonra a tulajdonjoga megállapítását. A végrendelet érvényessége esetére kötelesrész iránti igényt érvényesített.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult arra hivatkozással, hogy mind a végrendelet, mind az öröklési szerződés érvényes.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 600 000 forint perköltséget.

A Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: régi Ptk.) 598. §-a, az 599. §-ának (1)-(2) bekezdése, a 655. §-ának (1) bekezdése, a 656. §-a, a 657. §-ának (1) bekezdése felhívásával rámutatott arra, hogy az öröklési szerződés a végintézkedés egyik formája. Ha az örökhagyó öröklési szerződést köt, az olyan végintézkedésnek minősül, amellyel a korábban tett végrendeletét a régi Ptk. 650. §-ának (2) bekezdése szerint visszavontnak, azaz hatálytalannak kell tekinteni. Ezért először a később kötött öröklési szerződés létrejöttéről, érvényességéről kellett állást foglalni az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről nyilvánított 2/2010. (VI.28.) PK véleményre, annak 2., 4. a) és a 6. a) pontjaiban kifejtettekre is figyelemmel.