BH 1981.1.14 Vasútállomáson bekövetkezett baleset elbírálásakor a MÁV mint a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatója a kárt előidéző elháríthatatlan okra nem hivatkozhat eredményesen akkor, ha nem tett meg minden lehetséges és célszerű intézkedést a baleset elhárítására [Ptk. 345. § (1) bek.]

A felperes munkahelyére vonattal járt. 1978. december 19-én munkaidején túl dolgozott és a 19 óra 54 perckor induló vonattal kívánt lakására hazautazni. A vonat indulása előtt szeszes italt fogyasztott.

A vasúti jegy megvétele után a felperes kiment az állomásépületből és azt megkerülve az állomásépület melletti nyitott kijáraton át közelítette meg a vágányokat. Minthogy a vonatot már elindították, megpróbált felugrani az utolsó kocsira. Az ugrás nem sikerült, a felperes a vonat alá került, amely mindkét lábfejét levágta.

A baleset napján ólmos eső esett, jeges, csúszós volt a talaj, a peron és a vasúti kocsik lépcsője is.

A felperes a baleset bekövetkezésekor súlyos fokú (3,08-3,22 ezrelék) alkoholos befolyásoltság állapotában volt.

A felperes keresetlevelében a MÁV igazgatósága I. r. alperest 100 000 forint kártérítés, míg az Állami Biztosító igazgatósága II. r. alperest az utasbiztosítás alapján 100 000 Ft, CSÉB biztosítása alapján pedig ugyancsak 100 000 forint biztosítási összeg megfizetésére kérte kötelezni. Az I. r. alperessel szemben esetleges járadékigényének az érvényesítésére jogát fenntartotta.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a felperes súlyosan gondatlan magatartásával kizárólag maga okozta a balesetet.

Az első fokú bíróság a felperes keresetét mindkét alperessel szemben elutasította és kötelezte a felperest, hogy az I. r. alperesnek 1000 Ft, a II. r. alperesnek pedig 2000 forint perköltséget 15 nap alatt fizessen meg. Ítélete indokolásának az I. r. alperesre vonatkozó részében megállapította, hogy az I. r. alperes fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, így az ebből eredő kárt a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján köteles megtéríteni. Mentesül azonban a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. A felperes súlyosan ittas állapotban, jeges, csúszós talajon próbált meg a mozgó vonatra felugrani. E magatartása elháríthatatlan volt, ezért az I. r. alperes felelőssége nem áll fenn. Ez okból a kár összegszerűségét a bíróság nem is vizsgálta.

A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet - lényegében indokai alapján - helyben hagyta. Ítélete indokolásában kiemelte, hogy a felperes perbeli magatartása fokozottan veszélyesnek és meg nem engedettnek minősül.

A jogerős ítéletnek az I. r. alperesre vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.

Az I. r. alperes felelősségére a Ptk. 345. §-ában írt rendelkezések az irányadók. E szigorú felelősségi szabályok szerint a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatója csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik [Ptk. 345. § (1) bek.]. Elháríthatatlan külső ok lehet az erőhatalom, más természeti esemény vagy állat ténye, és a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső emberi magatartás - így a károsult magatartása is.