A Legfelsőbb Bíróság Bfv.290/2011/3. számú határozata hamis vád bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 233. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 424. §, 428. §] Bírók: Kónya István, Márki Zoltán, Varga Zoltán

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.III.290/2011/3.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2011. év április hó 28. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A hamis vád bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben a terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Nagykanizsai Városi Bíróság 4.BPm.501/2008/50. számú ítéletét, illetőleg a Veszprém Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 3.Bf.784/2010/10. számú végzését hatályon kívül helyezi és a 2 rb. hamis vád bűntette (Btk. 233. § (1) bekezdés a) pont) miatt a terhelt ellen indult büntetőeljárást megszünteti.

Az alapeljárás során felmerült 97.111 (kilencvenhétezer-száztizenegy) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A Nagykanizsai Városi Bíróság - dr. J. és dr. D. pótmagánvádlók vádindítványai alapján eljárva - a 2009. június 26-án kihirdetett 4.BPm.501/2008/50. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 2 rb. hamis vád bűntettében (Btk. 233. § (1) bek. a) pont). Ezért őt - halmazati büntetésül - 500 napi tétel, napi tételenként 160 Ft, összesen 80.000 Ft összegű pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett arról, hogy az eljárás során felmerült 97.111 Ft bűnügyi költségből 46.111 Ft megfizetésére a terhelt köteles, a fennmaradó 51.000 Ft bűnügyi költséget pedig - a terhelt személyes költségmentessége folytán - az állam viseli.

Védelmi fellebbezés alapján eljárva a Veszprém Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a terheltet - a pénzbüntetés helyett - megrovásban részesítette. Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Az elsőfokú ítélettel megállapított - és a másodfokú bíróság által is irányadónak tartott - tényállás lényege a következő.

2006. június 20-án 13 órától 14 óra 5 percig a Nyomozó Ügyészség Ny.53/2006. számon, a terhelt ellen csalás bűntette miatt folytatott eljárásban szembesítést tartott, melyen a terhelt, mint abban az ügyben gyanúsított, egy tanú, a tanú édesapja, valamint dr. D., a terhelt meghatalmazott védője, dr. J. eljáró ügyészként, továbbá a jegyzőkönyvvezető vett részt. A jegyzőkönyvet valamennyien aláírták.

2006. június 20-án 14 óra 15 perckor - 10 perc szünet után - a nyomozóhatóság a terhelt folytatólagos gyanúsítotti kihallgatását foganatosította, melyen a terhelt, dr. D. védőként, dr. J. ügyészként, valamint a jegyzőkönyvvezető vett részt. A jegyzőkönyv 14 óra 55 perckor lett lezárva, azt valamennyi jelenlévő aláírta.

A Nyomozó Ügyészség előtt a terhelt feljelentése alapján folyamatban volt NY.166/2008. számú büntetőügyben 2006. december 11-én a feljelentést elutasították. 2006. december 12-én 17 óra 17 perckor a terhelt elektronikus úton az e-mail címéről a Megyei Főügyészség e-mail címére panaszt küldött, amiben a következő valótlan kijelentést közölte: "A szembesítés után a folytatólagos gyanúsított kihallgatásom alatt dr. D. védőm kiment beszélgetni K. ügyész úrral 2 órán keresztül. Tehát nem volt bent a kihallgatásomkor. Az ügyésznő a jogi képviselővel mégis aláíratta, mintha bent lett volna."

A beadványban foglaltak az Ny.53/2006. számú ügyben 2006. június 20-án lefolytatott - a terhelt gyanúsítotti kihallgatásával összefüggésben álló - nyomozati cselekményekre utalnak. A kijelentések valóságtartalmuk esetén dr. J. ügyész vonatkozásában a hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntette (Btk. 275. § (1) bek. b) pont), dr. D. vonatkozásában pedig ugyanezen bűncselekmény bűnsegédi elkövetése megállapítására alkalmasak.

A tényálláshoz tartozó, az indokolás más részében lévő ténymegállapítás;

elsőfokú ítélet 4. oldal 1. bekezdése:

A terhelt 2006. december 12-én 17 óra 17 perckor a Megyei Főügyészség címére elektronikus úton megküldött NY.166/2006. számú panaszában valótlan az a tényállítása, hogy a 2006. június 20-i folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásáról dr. D. meghatalmazott védő eltávozott, ennek ellenére vele, mint jelenlévővel az ügyészként eljáró dr. J. a jegyzőkönyvet aláíratta.

elsőfokú ítélet 18. oldal 1. bekezdés 4-6. mondata:

A terhelt elkövetéskori és az elbíráláskor is fennálló paranoid személyiségzavara az elmebetegség mértékét nem éri el, de olyan kóros elmeállapot, ami közepes fokban korlátozta cselekménye társadalomra veszélyességének felismerésében, és abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.

Az elsőfokú bíróság jogi értékelése szerint a terhelt magatartásával 2 rb., a Btk. 233. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző hamis vád bűntettét valósította meg.

A másodfokú bíróság a bűnösségre vont jogi következtetéssel és a felrótt cselekmény minősítésével maradéktalanul egyetértett.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő - a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontját megjelölve - felülvizsgálati indítványt elsődlegesen a bűnösség megállapítása miatt, bűncselekmény vagy bizonyítottság hiányában felmentés, másodlagosan hatályon kívül helyezés érdekében.

Indokai szerint a terhére rótt bűncselekményt nem követte el, a tényállás megalapozatlan, felderítetlen, téves ténybeli következtetést tartalmaz. A pótmagánvádas eljárás indoka, hogy panaszt tett egy más bűnügyben elkövetett jogsértések miatt.

Az eljárt bíróság elfogult volt vele szemben, indokolási kötelezettségének nem tett eleget, jogi indokolást nem adott, a védelem bizonyítási indítványait, bizonyítékait figyelmen kívül hagyta. Nem hallgatta ki tanúként dr. J. pótmagánvádlót. Az igazságügyi szakértők véleménye szintén elfogult és részben téves, s őket sem hallgatta meg a bíróság, az ellentmondásokat nem tisztázta.

Az eljárás során megsértették az Alkotmány, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, európai egyezmény, az 1997. évi LXVII. törvény, az 1997. évi LXVI. törvény több rendelkezését.

Az indítvány az elsőfokú ítélet indokolását részletezve kifogásolta annak tartalmát. Álláspontja szerint kétséget kizáróan nem bizonyított az elkövető személyének kiléte, így az sem, hogy az elektronikus úton elküldött levél tartalmát teljes egészében a terhelt alakította ki és továbbította az ügyészségnek.

Az eljárt bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a beadvány eljárásjogi jogsértések kivizsgálását célozta, így készítőjének szándéka sem másnak bűncselekménnyel vádolására irányult. Az eljárt bíróság nem vizsgálta, hogy a vád tárgyává tett mondatok tartalma tényállításnak tekinthető-e, és objektíve valótlan-e.

A beadványból kiragadott és vád tárgyává tett mondatok dr. D.-t egyébként sem érintik, így ő pótmagánvádló sem lehet.

Az indítvány hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma BKv 90. számú véleményére, és kifejtette, hogy a felrótt cselekmény miatt pótmagánvádnak nem volt helye.

Az indítvány sérelmezte az elsőfokú eljárásban felvett jegyzőkönyvek - álláspontja szerint törvénysértő - elkészítését, a másodfokú bíróság nyilvános ülésére szóló tájékoztatást, valamint személyes költségmentességére hivatkozva a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezést.