BH+ 2002.2.75 Személyhez fűződő jog megsértése jogellenesen készített hangfelvétel visszaélésszerű nyilvánosságra hozatalával [Ptk. 80. § (1)-(3) bek. a) és e) pontja, 339. § (1) bek., 355. § (6) és (4) bek., 1994. évi XXXIV. tv. 64. § (1) bek. d) pont, 69. § (1) bek.].

A felperes 1994. évtől a T. Biztonsági Szolgáltató Kft. III. r. alperes szerződéses partnereként látta el az M. Kereskedelmi Kft. I. r. alperes b-i áruházában a biztonsági csoportvezetői feladatokat. A II. r. alperes ugyancsak a III. r. alperes megbízásából az I. r. alperes b.-i áruházában személy és vagyonőrként, illetve áruházi nyomozóként tevékenykedett. Ebben az időszakban a IV. r. alperes az I. r. alperes alkalmazottjaként tevékenykedett biztonsági vezetőként. A b-i áruház vásárlóközönség részére nyitva álló területéről, egy bevásárló kocsiból 1997. január 16-án egy vásárló autós táskája eltűnt. A sértett az eseményt a II. r. alperesnek jelentette, majd a b.-i Rendőrkapitányságon ismeretlen tettes ellen feljelentést tett.

Ezzel az eseménnyel egy időben és azonos helyen a felperes egy őrizetlenül hagyott bevásárló kocsiból kivett egy autós táskát. A felperes cselekményét az áruház egyik dolgozója, H. M. észlelte.

Az eltűnt táska ügyében a IV. r. alperes vizsgálatot folytatott. A meghallgatásokról jegyzőkönyveket vett fel és kigyűjtötte azokat a táskalopási eseteket, amelyek megtörténtekor a felperes szolgálatban állt. A felvett jegyzőkönyveket, illetve az általa kigyűjtött adatokat tartalmazó jelentést a B.-i Rendőrkapitányság részére küldte meg.

A megtörtént események és H. M. jelentése miatt a II. r. alperes beszélgetést kezdeményezett a felperessel, amelynek szövegét a felperes tudomása és hozzájárulása nélkül hangszalagon rögzítette. A hangszalagot a II. r. alperes a IV. r. alperes részére adta át. A IV. r. alperes a hangfelvételről jegyzőkönyvet készített és azt ugyancsak a B.-i Rendőrkapitányság részére továbbította.

A B.-i Rendőrkapitányság a sértett feljelentése miatt indult büntető eljárást a felperessel szemben folytatta le, majd a nyomozást bizonyítottság hiányában megszüntette.

A felperes és a III. r. alperes az eseményeket követően a fennálló megbízási szerződést közös megegyezéssel megszüntette.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a II. r. alperes azzal a magatartásával, hogy a közöttük elhangzott beszélgetésről a tudta és hozzájárulása nélkül hangfelvételt készített, a IV. r. alperes pedig azzal a magatartásával, hogy erről a hangfelvételről jegyzőkönyvet készített és azt a B.-i Rendőrkapitányságnak megküldte, személyhez fűződő jogait megsértette. A hangfelvétel elkészítése önmagában jogellenes volt. Kérte, hogy a bíróság a jogsértést állapítsa meg és az I-II. és III. r. alperest egyetemlegesen kötelezze 1 200 000 forint nem vagyoni kára megfizetésére. Álláspontja szerint az I. r. alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése, a II. és III. r. alperesek kártérítési felelőssége pedig a Ptk. 350. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján áll fenn. Állította, hogy nem vagyoni kára amiatt keletkezett, hogy az ellene folyamatba tett büntetőeljárás ténye biztonsági körökben gyorsan elterjedt és ez újabb megbízási illetve munkaviszony létesítését a számára rendkívül megnehezítette. Emiatt 1997. májusáig elhelyezkedni nem tudott.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a IV. r. alperes azzal, hogy a felperes hozzájárulása nélkül készített hangfelvételről jegyzőkönyvet vett fel és ezt nyilvánosságra hozta, valamint azzal a magatartásával, hogy az áruházi táskalopásokkal kapcsolatos tényeket felperes hátrányára csoportosította, megsértette a felperes személyhez fűződő jogait. Kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 15 nap alatt 180 000 forintot és annak 1997. január 17. napjától a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát.

Az elsőfokú bíróság megállapította továbbá, hogy a II. r. alperes azzal, hogy felperes tudta nélkül készített hangfelvételt és azt nyilvánosságra hozta, megsértette a felperes személyhez fűződő jogait. A II. és III. r. alpereseket egyetemlegesen kötelezte a felperes javára 120 000 forint nem vagyoni kártérítés és annak 1997. január 17. napjától a kifizetésig járó évi 20%-os kamata, valamint 9500 forint perköltség megfizetésére. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a II. r. alperes azzal a magatartásával, hogy a felperes hozzájárulása nélkül készített a beszélgetésükről hangfelvételt és azt a IV. r. alperes részére továbbította, a hangfelvétellel visszaélt, azaz a Ptk. 80. §-ának (1) bekezdésében írt jogsértést megvalósította. A IV. r. alperes pedig a felperes személyhez fűződő jogait azzal sértette meg, hogy a hangfelvételről jegyzőkönyvet készítve, azt a nyilvánosságra hozta, ezen túlmenően pedig azzal is, hogy a táskalopásokra vonatkozó adatokat aszerint közölte, hogy a felperes mikor volt szolgálatban. Álláspontja szerint a személyiségi jog sérelmének megállapítása önmagában megalapozza a nem vagyoni kárigényt, ezért a felperest ért nem vagyoni hátrányt a Pp. 206. §-ának (3) bekezdésében írt mérlegelési körében 300 000 forintban határozta meg, amelyből 180 000 forint megfizetésére a IV. r. alperes munkáltatóját: az I. r. alperest, 120 000 forint megfizetésére pedig egyetemlegesen a II. és a III. r. alperest kötelezte.

Az I-II. és III. r. alperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta és a felperesnek az I-II. és III. r. alperesekkel szemben előterjesztett keresetét elutasította.

A jogerős ítélet álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az alperesek a felperes személyhez fűződő jogát a felperes hangfelvételével kapcsolatosan megsértették. Figyelmen kívül hagyta ugyanis az elsőfokú bíróság azt, hogy az igazság érvényesülésének biztosítása közérdek, ezért a II. és IV. r. alperes részéről készített hangfelvétel nem jelentett a felperes jogvédte érdekkörébe történő illetéktelen behatolást, azaz jogellenes magatartást. A perben rendelkezésre álló adatokból pedig megállapítható volt, hogy a hangfelvétel felhasználása kizárólag az igazság kiderítése érdekében, a nyomozati eljárás során történt. Jogsértés hiányában pedig a felperes nem vagyoni kár iránti igénye jogalap nélküli volt.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása érdekében a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Álláspontja szerint a jogerős ítélet tévesen jutott arra a megállapításra, hogy a hozzájárulása nélkül készített hangfelvétellel visszaélés nem történt. Figyelmen kívül hagyta a jogerős ítélet azt, hogy a hangfelvétel, illetve az annak alapján készült jegyzőkönyv felhasználására nem csupán a büntetőeljárásban került sor. Azt a II. ill. IV. r. alperes a büntetőeljárásban nem szereplő, azon kívül álló személyek részére is megküldte. Álláspontja szerint téves jogi álláspontot foglalt el a másodfokú bíróság akkor, amikor az I. r. illetve a III. r. alperes üzleti érdekében lehetőséget látott jogellenes, meg nem engedett módszerek alkalmazására, azaz leplezett módon készített hangfelvételek készítésére és felhasználására. Megállapítható tehát, hogy a II. r., illetve IV. r. alperes a jogellenesen készített hangfelvételt visszaélésszerűen használta fel, azaz a felperes sérelmére jogsértést követett el.