62005CJ0127_SUM[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2007. június 14-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága. Tagállami kötelezettségszegés - Szociálpolitika - A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme - A 89/391/EGK irányelv - Az 5. cikk (1) bekezdése - A munkáltatónak a munkavállalók biztonságának és egészségvédelmének minden, a munkával kapcsolatos szempontból történő biztosítására irányuló kötelezettsége - A munkáltató felelőssége. C-127/05. sz. ügy

C-127/05. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága

"Tagállami kötelezettségszegés - Szociálpolitika - A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme - 89/391/EGK irányelv - Az 5. cikk (1) bekezdése - A munkáltatónak a munkavállalók biztonságának és egészségvédelmének minden, a munkával kapcsolatos szempontból történő biztosítására irányuló kötelezettsége - A munkáltató felelőssége"

P. Mengozzi főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2007. január 18.

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2007. június 14.

Az ítélet összefoglalása

Szociálpolitika - A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme - A munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 89/391 irányelv

(89/391 tanácsi irányelv, 5. cikk, (1) és (4) bekezdés és 6-12. cikk)

A Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon azt, hogy az Egyesült Királyság - azáltal, hogy a munkáltatónak a munkavállalók biztonságának és egészségvédelmének minden, a munkával kapcsolatos szempontból történő biztosítására irányuló kötelezettségét az ésszerűen kivitelezhetőre korlátozta - nem teljesítette a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 89/391 irányelv 5. cikkének (1) és (4) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

A munkavállalók egészségvédelmére és biztonságára káros bármely esemény következményeiért fennálló munkáltatói felelősség terjedelmét illetően ugyanis a 89/391 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése a munkavállalót arra kötelezi, hogy biztonságos munkakörülményeket biztosítson a munkavállalók részére, amely kötelezettség tartalmát az említett irányelv 6-12. cikke, valamint számos egyedi irányelv pontosítja, amelyek bizonyos termelési ágazatokban elfogadandó megelőző intézkedéseket írnak elő. Így ez a rendelkezés csak a munkáltatót terhelő általános biztonsági kötelezettség megállapítására szorítkozik, anélkül hogy e felelősség bármilyen formájáról és különösen az objektív felelősségről szót ejtene.

A 89/391 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének első albekezdése, amely lehetővé teszi a tagállamok számára a munkáltatók olyan tényekkel kapcsolatos felelősségének korlátozását, "amelyek bekövetkezése a munkáltató által nem befolyásolható, szokatlan és előre nem látható körülményeknek, vagy olyan kivételes eseményeknek tulajdoníthatók, amelyek következményeit kellő gondossággal sem lehetett volna elhárítani", az említett irányelv bizonyos rendelkezései hatályának tisztázására irányul, amikor annak nemzeti jogba való átültetése tekintetében pontosítja a tagállamok rendelkezésére álló mozgásteret. Ezzel szemben e rendelkezésből az a contrario értelmezés alapján nem lehet arra következtetni, hogy a közösségi jogalkotó szándéka annak előírására irányult, hogy a tagállamok kötelesek a munkáltatók objektív felelősségi rendszerének létrehozására.

(vö. 41-42., 48-49., 58. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2007. június 14.(*)

"Tagállami kötelezettségszegés - Szociálpolitika - A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme - 89/391/EGK irányelv - Az 5. cikk (1) bekezdése - A munkáltatónak a munkavállalók biztonságának és egészségvédelmének minden, a munkával kapcsolatos szempontból történő biztosítására irányuló kötelezettsége - A munkáltató felelőssége"

A C-127/05. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2005. március 21-én,

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: M.-J. Jonczy és N. Yerrell, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviseli: C. Gibbs, meghatalmazotti minőségben, segítői: D. Anderson QC és D. Barr barrister)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: A. Rosas tanácselnök, A. Tizzano, A. Borg Barthet (előadó), U. Lőhmus és A. Ó Caoimh bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: Fülöp B. tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. szeptember 13-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2007. január 18-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetével az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága - mivel a munkáltatóknak a munkavállalók biztonságának és egészségvédelmének minden, a munkával kapcsolatos szempontból való biztosítására irányuló kötelezettségét olyan mértékűre korlátozta, "amennyire az ésszerűen kivitelezhető" - nem teljesítette a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelv (HL L 183., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 349. o.) 5. cikkének (1) és (4) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

2 A 89/391 irányelv tizedik preambulumbekezdése értelmében:

"[...] késedelem nélkül megelőző intézkedéseket kell bevezetni, vagy azokat javítani kell a munkavállalók biztonságának és egészségének védelmére és a magasabb szintű védelem biztosítására".

3 Az irányelv tizenharmadik preambulumbekezdése értelmében:

"[...] a munkavállalók munkahelyi biztonságának, higiéniájának és egészségvédelmének fejlesztése olyan cél, amelyet nem szabad tisztán gazdasági megfontolásoknak alárendelni."

4 Az említett irányelv "Általános rendelkezések" címet viselő I. szakaszában található az 1. cikk, amelynek értelmében:

"(1) Ennek az irányelvnek a célja munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetése.

(2) E célból az irányelv a foglalkozási kockázatok megelőzését, a biztonság és az egészség védelmét, a kockázati és baleseti tényezők kiküszöbölését, a munkavállalók és képviselőik nemzeti jogszabályoknak, illetve gyakorlatnak megfelelő tájékoztatását, a velük folytatott konzultációt, kiegyensúlyozott részvételüket és oktatásukat érintő általános elveket, továbbá általános iránymutatásokat tartalmaz az említett elvek végrehajtására.

(3) Ez az irányelv nem érinti az olyan meglévő vagy jövőbeni nemzeti és közösségi rendelkezéseket, amelyek kedvezőbbek a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségének védelme szempontjából."

5 A 89/391 irányelv 4. cikke értelmében:

"(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a munkáltatókat, a munkavállalókat és a munkavállalók képviselőit az ezen irányelv végrehajtásához szükséges jogszabályoknak vessék alá.

(2) A tagállamok különösen megfelelő ellenőrzést és felügyeletet biztosítanak."

6 Az irányelvnek az "A munkáltató kötelezettségei" címet viselő, II. szakaszában található az 5. cikk, amelynek értelmében:

"Általános rendelkezések

(1) A munkáltató kötelezettsége a munkavállalók biztonságának és egészségvédelmének biztosítása minden, a munkával kapcsolatos szempontból.

(2) Ha a 7. cikk (3) bekezdése szerint a munkáltató külső szakértőket (személyeket vagy szolgálatokat) vesz igénybe, ez nem mentesíti az e téren fennálló felelőssége alól.

(3) A munkavállalóknak a munkahelyi biztonság és egészségvédelem terén fennálló kötelezettségei nem érintik a munkáltató felelősségének elvét.

(4) Ez az irányelv nem korlátozza a tagállamoknak azt a választási lehetőségét, hogy a munkáltatók olyan tényekkel kapcsolatos felelősségének kizárását vagy korlátozását írják elő, amelyek bekövetkezése a munkáltató által nem befolyásolható, szokatlan és előre nem látható körülményeknek vagy olyan kivételes eseményeknek tulajdoníthatók, amelyek következményeit kellő gondossággal sem lehetett volna elhárítani.

A tagállamok nincsenek az első albekezdésben említett választási lehetőség előírására kötelezve."

7 Az említett irányelv 6. cikke, amely a munkáltató általános kötelezettségeit pontosítja, az alábbiak szerint rendelkezik:

"(1) Kötelezettségeivel összefüggésben a munkáltató minden szükséges intézkedést megtesz a munkavállalók biztonságának és egészségének védelmében, beleértve a foglalkozási kockázatok megelőzését, a tájékoztatást és oktatást, valamint a szükséges szervezettség és az eszközök biztosítását.

A munkáltató készen kell, hogy álljon arra, hogy a változó körülményeket figyelembe véve módosítsa ezeket az intézkedéseket, és hogy a fennálló helyzet javítására törekedjen.

(2) A munkáltató az (1) bekezdés első albekezdésében említett intézkedéseket az alábbi általános megelőzési elvek alapján hajtja végre:

a) kockázatok elkerülése

b) az elkerülhetetlen kockázatok értékelése;

c) a kockázati források kiküszöbölése

d) a munkának az egyénhez való igazítása, főleg a munkahely kialakítását, a munkaeszköz, valamint a munka- és a gyártási módszerek kiválasztását illetően, különösen az egyhangú munka és az előre meghatározott ütem szerint végzett munka visszaszorítására, és azok egészségre gyakorolt hatásának a csökkentésére;

e) a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítás

f) a veszélyes tényezőknek nem, vagy kevésbé veszélyessel való helyettesítése;

g) koherens, átfogó megelőzési politika kialakítása, amely érinti a technológiát, a munkaszervezést, a munkakörülményeket, a szociális kapcsolatokat és a munkakörnyezettel kapcsolatos tényezők hatását;

h) csoportos védintézkedések előnyben részesítése az egyéni védintézkedésekkel szemben;

i) megfelelő utasítások adása a munkavállalóknak.

(3) Az irányelv egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a munkáltató, figyelembe véve a vállalkozás, illetve telephely tevékenységének jellegét,

a) értékeli a munkavállalók biztonságát és egészségét érintő kockázatokat, többek között a munkaeszköz, valamint a használt vegyi anyagok vagy készítmények kiválasztásánál és a munkahelyek felszerelésénél.

Az értékelést követően és szükség szerint a munkáltató által végrehajtott megelőző intézkedéseknek és alkalmazott munka- és gyártási módszereknek

- biztosítaniuk kell a munkavállalóknak biztosított védelmi szint javítását a biztonságra és egészségvédelemre tekintettel,

- azokat a hierarchia minden szintjén integrálni kell a vállalkozás, illetve az intézmény minden tevékenységébe;

[...]"

8 A 89/391 irányelv 16. cikkének (1) és (3) bekezdése bizonyos területeken egyedi irányelvek elfogadását írja elő, pontosítva, hogy "[e]nnek az irányelvnek a rendelkezései teljes mértékben alkalmazandók az egyedi irányelvek által érintett minden területen, az egyedi irányelvekben foglalt szigorúbb, illetve különös rendelkezések sérelme nélkül".

9 A 89/391 irányelv 18. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamok kötelesek hatályba léptetni azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 1992. december 31-ig megfeleljenek.

A nemzeti szabályozás

10 Az egészség és biztonság a munkahelyen címet viselő, 1974-es törvény (Health and Safety at Work Act 1974, a továbbiakban: HSW Act) 2. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"Minden munkáltató köteles biztosítani munkavállalói egészségvédelmét, biztonságát és jólétét a munkahelyen, amennyire az ésszerűen kivitelezhető".

11 A HSW Act 2. cikke által a munkáltatókra rótt kötelezettségek megsértése büntetőjogilag szankcionálható a törvény 33. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében.

A pert megelőző eljárás

12 1997. szeptember 29-i felszólító levelével a Bizottság bizonyos kifogásokat emelt az Egyesült Királysággal szemben a 89/391 irányelv nemzeti jogba történő átültetésével kapcsolatosan. Ezek között volt az utóbbi 5. cikkének az "amennyire az ésszerűen kivitelezhető" fogalom (a továbbiakban: a vitatott klauzula) nemzeti szabályozásba való beillesztésével megvalósult hibás átültetésére vonatkozó kifogás, amely a Bizottság szerint az említett cikk (1) bekezdését félreértve korlátozza a munkáltatót terhelő kötelezettség terjedelmét.

13 1997. december 30-i és 2001. október 23-i levelében foglalt válaszaival az Egyesült Királyság előadta, hogy a vitatott klauzula megfelel a 89/391 irányelv 5. cikke rendelkezéseinek, és hogy az teljes mértékben összeegyeztethető a közösségi joggal. Érvelésének alátámasztására a nemzeti bíróságok a szóban forgó klauzulát alkalmazó számos határozatára hívja fel a Bizottság figyelmét.

14 Mivel nem győzték meg az Egyesült Királyság által előadott érvek, a Bizottság 2003. július 23-án indokolással ellátott véleményt bocsátott ki, amelyben egyrészt megismételte a 89/391 irányelv 5. cikkének megsértésére vonatkozó kifogását, másrészt felszólította a tagállamot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a véleményben foglaltaknak a közzétételétől számított két hónapon belül történő teljesítésére. Kérelmére az Egyesült Királyságnak két hónapos kiegészítő határidőt biztosított.

15 Mivel a fenti indokolással ellátott véleményre adott válaszában e tagállam fenntartotta azon álláspontját, amely szerint lényegében a Bizottság által a vitatott klauzulával szemben felhozott kifogások nem megalapozottak, a Bizottság a jelen kereset előterjesztése mellett határozott.

A keresetről

A felek érvei

16 A Bizottság úgy véli, hogy a 89/391 irányelv az Egyesült Királyság által végrehajtott módon történt átültetése nem vezet az irányelv 5. cikke (1) bekezdése alkalmazásának várt eredményére, még akkor sem, ha a rendelkezést ugyanezen 5. cikk (4) bekezdésében előírt kivétellel összefüggésben kell értelmezni.

17 A Bizottság szerint, noha a 89/391 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése nem kötelezi a munkáltatót a tökéletes biztonságú munkahely biztosítására, magába foglalja azonban, hogy a munkáltató felelős minden, a munkavállalók egészségére és biztonságára káros, a vállalkozásában történt esemény következményeiért.

18 Az e felelősség alóli egyetlen eltérést az irányelv 5. cikkének (4) bekezdésében kifejezetten előírt eset jelenti. Ezt a rendelkezést, amely a munkáltató felelősségének általános elve alóli kivételt képez, szigorúan kell értelmezni.

19 A Bizottság előadja, hogy az említett 5. cikk ilyen értelmezését erősítik a 89/391 irányelv előkészítő munkálatai, valamint az a körülmény, hogy a munkavállalók biztonsága és egészségvédelme körében elfogadott első irányelvek, a 118a. cikknek (jelenleg EK 138. cikk) az EK-Szerződésbe történt beillesztését megelőzően (az EK-Szerződés 117-120. cikkét az EK 136-143. cikk váltotta fel) tartalmazták az "amennyire az ésszerűen kivitelezhető" klauzulát a munkáltató kötelezettségei között, míg a későbbi, a fenti cikk alapján elfogadott irányelvek, köztük a 89/391 irányelv, határozottan elhagyták ezt a klauzulát.

20 A Bizottság előadja, hogy a HSW Act rendelkezéseiből, nevezetesen 33. és 47. cikkével összefüggésben értelmezett 2. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a munkáltató nem felel a vállalkozásában felmerült veszélyekért vagy az ott történt események következményeiért, amennyiben bizonyítani tudja, hogy megtett minden ésszerűen kivitelezhető intézkedést a munkavállalók biztonságának és egészségvédelmének biztosítása érdekében.

21 A Bizottság előadja, hogy a munkáltató felelősségének ilyen korlátozásával az Egyesült Királyság lehetővé teszi a munkáltató számára az őt terhelő felelősség alóli mentesülést, ha bizonyítani tudja, hogy a munkavállalók biztonságát és egészségvédelmét lehetővé tevő intézkedések teljesen aránytalanok lettek volna a költségek, az idő, vagy bármilyen nehézség viszonyában, a fennálló veszélyek arányában.

22 Ebből arra következtet, hogy az Egyesült Királyság szabályozása nem felel meg a 89/391 irányelv 5. cikke (1) és (4) bekezdésének.

23 A Bizottság hangsúlyozza, hogy a vitatott klauzula alapján elvégzendő értékelés magában foglalja a megelőző intézkedések költségeit, amely éles ellentétben áll az irányelv tizenharmadik preambulumbekezdésének szövegével.

24 Az Egyesült Királyság által másodlagosan előterjesztett érvelésre adott válaszként, amely szerint a vitatott klauzula mindenképpen megfelel a 89/391 irányelv 5. cikke összefüggésben értelmezett (1) és (4) bekezdésének, a Bizottság előadja, hogy a hivatkozott (4) bekezdés nem az "ésszerűség elve" alapján biztosít eltérést a munkáltató felelősségének elve alól, hanem csak azon esetekre korlátozódik, ahol ez utóbbi kivételesen mentesíthető a felelősség alól, mivel ezeket az eseteket könnyen lehet vis maiorként azonosítani.

25 Az Egyesült Királyság nem ismeri el a terhére rótt kötelezettségszegést, és előadja, hogy a 89/391 irányelv 5. cikkének (1) bekezdését megfelelően ültették át a nemzeti jogba.

26 Az említett tagállam előadja, hogy az irányelv 5. cikkének (1) bekezdése a munkáltatót azonosítja azzal a személlyel, aki elsősorban felelős a munkavállalók biztonságáért és egészségvédelméért a munkahelyen. Ezzel szemben a munkáltató felelősségének kérdését a tagállamokra bízzák, amely a közösségi jog hatékony alkalmazására vonatkozó kötelezettségükből következik, és amelyre a hivatkozott irányelv 4. cikke kifejezett utalást tesz.

27 Ami a 89/391 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerint a munkáltatót terhelő kötelezettség terjedelmét illeti, az Egyesült Királyság úgy véli, hogy ez a kötelezettség, noha feltétlen megfogalmazást nyert, nem eredményfelelősséget keletkeztet a munkáltató oldalán, amely minden kockázattól mentes munkakörnyezet biztosításának kötelezettségét foglalja magában, hanem arra vonatkozó általános kötelezettséget, hogy biztonságos munkahelyet bocsásson a munkavállalók rendelkezésére, amely fogalom pontos tartalma kikövetkeztethető az irányelv 612. cikkeiből, és az arányosság elvéből.

28 Ez az értelmezés összhangban van a 89/391 irányelv azon rendelkezéseivel, amelyek az 5. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott kötelezettség pontosítására irányulnak, nevezetesen 6. cikkének (2) bekezdésével, valamint az egyedi irányelvek különböző rendelkezéseivel, amelyek a speciális termelési ágazatokban elfogadandó megelőző intézkedések pontosítása során ezen intézkedések gyakorlati jellegére vagy megfelelőségére vonatkozó megfontolásokra utalnak. Ez az értelmezés összhangban van az arányosság elvével és a Szerződés 118a. cikkével, amelynek értelmében az annak alapján elfogadott irányelvek kizárólag a "fokozatosan alkalmazandó minimumkövetelmények" bevezetésére irányulnak.

29 Ami a munkáltató felelősségét illeti, az Egyesült Királyság előadja, hogy a 89/391 irányelvben, nevezetesen 5. cikkének (1) bekezdésében semmi nem utal arra, hogy a munkáltatónak objektív felelősségi rendszer alá kell tartoznia. Először, e rendelkezés csak a munkavállalók biztonságának és egészségvédelmének biztosítására irányuló kötelezettséget ír elő, ám nem írja elő egyúttal a munkahelyi balesetekből származó hátrányokért való kártérítést. Másodszor, a 89/391 irányelv a tagállamok mérlegelésére bízza a munkáltatóra háruló felelősség formájának - polgári vagy büntetőjogi - meghatározását. Harmadszor, annak a kérdésnek az eldöntését, hogy ki köteles viselni a munkahelyi baleseteket követő költségeket, a munkáltató, a munkáltatók összessége vagy a társadalom maga, szintén a tagállamokra bízták.

30 Az Egyesült Királyság úgy véli, hogy az ő felelősségi rendszere, amely "automatikus" büntetőjogi felelősséget ír elő, és amely minden munkáltatóra vonatkozik, kivéve a szigorúan értelmezett "ésszerűen kivitelezhető" kifogásra alapított kivételeket, lehetővé teszi a 89/391 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének hatékony érvényesülését.

31 E tagállam szerint a munkáltató csak akkor vonhatja ki magát a felelősség e formája alól, ha bizonyítja, hogy minden ésszerűen kivitelezhetőt elkövetett a kockázatok bekövetkezésének megakadályozására a munkavállalók biztonságáért és egészségvédelméért. E célból bizonyítania kell, hogy éles aránytalanság állt fent egyrészt a munkavállalók biztonsága és egészségvédelme kockázata, és másrészt a pénzbeli, időbeli, vagy nehézségek által okozott ráfordítások között, amelyek az említett kockázat bekövetkezésének megakadályozásához szükséges intézkedések megkövetelnek, és hogy a kockázat jelentéktelen volt az említett ráfordítás arányában.

32 Az Egyesült Királyság hozzáteszi, hogy a vitatott klauzula nemzeti bíróságok általi alkalmazása a helyzet teljesen objektív értékelését foglalja magában, amely kizárja a munkáltató anyagi helyzetének bármilyen figyelembe vételét.

33 Az Egyesült Királyság úgy véli, hogy a HSW Act hatékony védelmi rendszer biztosítását teszi lehetővé, mivel egy büntető szankció elriasztó hatása nagyobb, mint egy, a károk és kamatok megtérítését magába foglaló polgári jogi felelősségé, amely tekintetében a munkáltatónak lehetősége van biztosítás kötésére. Ezt a hatékonyságot bizonyítják másrészt a statisztikák, amelyekből kiderül, hogy az Egyesült Királyság hosszú ideje egyike azon tagállamoknak, amelyekben a legkisebb a munkahelyi balesetek száma.

34 Az említett tagállam másrészt megemlíti, hogy bevezette a munkahelyi balesetek áldozatainak kártérítését a társadalombiztosítási rendszer alapján. A munkáltató szintén felel a common law által előírt, a munkavállalók felé fennálló gondossági kötelezettségének megszegéséből eredő károkért is.

35 Másodlagosan az Egyesült Királyság előadja, hogy a vitatott klauzula hatálya, ahogyan azt a brit bíróságok alkalmazzák, teljes mértékben megegyezik a 89/391 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének hatályával.

A Bíróság álláspontja

A kereset tárgyáról

36 Előzetesen megjegyzendő, hogy mind az írásbeli, mind pedig a szóbeli szakaszból nyilvánvaló, hogy még ha a Bizottság a vitatott klauzulát mindenekelőtt azért is kifogásolja, mert képes a munkáltató balesetek esetére irányadó felelősségének korlátozására, úgy tűnik, hogy kifogását a klauzulának a munkáltatót terhelő általános biztonsági kötelezettség terjedelmének befolyásolására irányuló képességére is alapozza.

A munkavállalók egészségvédelmére és biztonságára káros bármely esemény következményeiért fennálló munkáltatói felelősség terjedelméről

37 A Bizottság alapvetően a 89/391 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a munkavállalók egészségvédelme és biztonsága tekintetében okozott károkért való munkáltatói felelősség szempontja szerinti értelmezésére támaszkodik. Az említett felelősség minden, a munkavállalók egészségvédelmére és biztonságára hátrányos esemény következményeit magába foglalja, függetlenül attól a lehetőségtől, hogy az említett eseményeket vagy következményeket bármilyen, a munkáltatónak a megelőző intézkedések végrehajtása során fennálló gondatlanságának lehessen tulajdonítani.

38 Ebből következően a Bizottság a 89/391 irányelv rendelkezéseit, és különösen 5. cikke (1) bekezdését úgy értelmezi, hogy abból a munkáltatóra nézve objektív felelősség, legyen az polgári jogi vagy büntetőjogi, következik.

39 Ezért először azt kell megvizsgálni, hogy a 89/391 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése a Bizottság állításával egyezően megköveteli-e a tagállamoktól, hogy a munkahelyen elszenvedett minden baleset tekintetében objektív felelősséget rójanak a munkáltatóra.

40 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 89/391 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerint "[a] munkáltató kötelezettsége a munkavállalók biztonságának és egészségvédelmének biztosítása minden, a munkával kapcsolatos szempontból."

41 Ez a rendelkezés a munkavállalót arra kötelezi, hogy biztonságos munkakörülményeket biztosítson a munkavállalók részére, amely kötelezettség tartalmát a 89/391 irányelv 6-12. cikke, valamint számos egyedi irányelv pontosítja, amelyek bizonyos termelési ágazatokban elfogadandó megelőző intézkedéseket írnak elő.

42 Ezzel szemben nem erősíthető meg, hogy kizárólag a 89/391 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése alapján a munkáltatóra objektív felelősséget kell róni. Ez a rendelkezés ugyanis csak a munkáltatót terhelő általános biztonsági kötelezettség megállapítására szorítkozik, anélkül hogy e felelősség bármilyen formájáról szót ejtene.

43 A Bizottság előadja, hogy a 89/391 irányelv 5. cikkének általa javasolt értelmezése összhangban áll az irányelv előkészítő munkálataival. Azt állítja, hogy az Egyesült Királyság és Írország küldötteinek a vitatott klauzulának a munkavállaló felelősségének meghatározásába való beillesztésére irányuló kérelmét kifejezetten elutasították az Európai Unió Tanácsa által szervezett munkacsoportok megbeszélései során, így a munkáltató objektív felelőssége megállapítható.

44 Ezt az érvelést azonban nem lehet elfogadni. A 89/391 irányelv előkészítő munkálataiból és nevezetesen a Tanács és a Bizottság - a Tanács 1989. június 12-i ülésének jegyzőkönyvébe foglalt - közös nyilatkozatából ugyanis az következik, hogy egy ilyen klauzula beillesztését a munkáltatót terhelő biztonsági kötelezettség abszolút módon történő megfogalmazásából a common law rendszerekben adódó problémák megoldása miatt javasolták, figyelemmel arra, hogy az érintett bíróságok az írott jogot szó szerint kötelesek értelmezni.

45 Ebben az összefüggésben a vitatott klauzulához hasonló klauzula beillesztésének megtagadása a 89/391 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésébe nem elegendő e rendelkezés olyan értelmezésének igazolására, amely szerint abból következően a munkáltatót a felelősség objektív formája terheli balesetek esetén.

46 Ilyen értelmezést az említett irányelv 5. cikkének rendszerére sem lehet alapítani.

47 Ezen 5. cikk (2) és (3) bekezdése azt írja elő, hogy a munkáltató nem mentesül a munkahelyi biztonság és egészségvédelem terén fennálló kötelezettségei alól a külső körülmények miatt, és hogy a munkavállalók e területen fennálló kötelezettségei sem mentesítik. Ebben az értelemben e rendelkezések célja az ugyanezen cikk (1) bekezdésében megjelölt kötelezettség természetének és hatályának pontosítása, és ebből nem lehet a balesetek esetén fennálló felelősség bármilyen formájára következtetni e bekezdés címén.

48 A 89/391 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének első albekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára a munkáltatók olyan tényekkel kapcsolatos felelősségének korlátozását, "amelyek bekövetkezése a munkáltató által nem befolyásolható, szokatlan és előre nem látható körülményeknek, vagy olyan kivételes eseményeknek tulajdoníthatók, amelyek következményeit kellő gondossággal sem lehetett volna elhárítani".

49 Mint azt a főtanácsnok is jelezte indítványának 82. pontjában, ezen albekezdés szövegéből az következik, hogy az a 89/391 irányelv bizonyos rendelkezései hatályának tisztázására irányul, amikor annak nemzeti jogba való átültetése tekintetében pontosítja a tagállamok rendelkezésére álló mozgásteret. Ezzel szemben e rendelkezésből az a contrario értelmezés alapján nem lehet arra következtetni, hogy a közösségi jogalkotó szándéka annak előírására irányult, hogy a tagállamok kötelesek a munkáltatók objektív felelősségi rendszerének létrehozására.

50 Végül meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a 89/391 irányelv célja, amely "a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséből" áll, csak a munkáltatók objektív felelősségi rendszerének bevezetésével érhető el.

51 Az előzőekből következik, hogy a Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy a vitatott klauzula a munkáltatók objektív felelősségi formájának kizárásával, félreértve a 89/391 irányelv 5. cikke (4) bekezdését, korlátozta a munkáltatók felelősségét.

A munkavállalók egészségvédelmének és biztonságának biztosítására vonatkozó munkáltatói kötelezettség terjedelméről

52 Másodszor a Bizottság kifogását abban a tekintetben kell elemezni, amennyiben azzal azt rója fel az Egyesült Királyságnak, hogy nem ültette át megfelelően a 89/391 irányelv 5. cikkének (1) bekezdését, ami a munkavállalók egészségvédelmének és biztonságának biztosítására vonatkozó általános munkáltatói felelősség terjedelmét illeti.

53 E tekintetben, még ha a Bizottság azt is állítja, hogy a munkáltatót terhelő felelősségnek abszolút jellege van, kifejezetten elismeri, hogy az említett felelősség alapján a munkáltató nem köteles minden kockázattól mentes munkakörnyezet biztosítására. Válaszában a Bizottság is elismeri, hogy miután kockázatelemzést végzett, a munkáltató dönthet úgy, hogy olyan kicsik a kockázatok, hogy semmilyen megelőző intézkedésre nincs szükség. Egy ilyen helyzetben az a leglényegesebb a Bizottság szerint, hogy baleset bekövetkezése esetén a munkáltató továbbra is felelős marad.

54 Mint az a jelen ítélet 51. pontjából is következik, a Bizottság nem bizonyította, hogy a vitatott klauzula a munkáltatók objektív felelősségi formájának kizárásával, félreértve a 89/391 irányelv 5. cikke (4) bekezdését, korlátozta a munkáltatók felelősségét, és azt sem bizonyította, hogy a vitatott klauzulának a munkáltató büntetőjogi felelőssége tekintetében a munkáltatót terhelő, e rendelkezésből következő általános biztonsági kötelezettség terjedelme befolyásolására irányuló képessége van.

55 Ha ugyanis a vitatott klauzula a munkáltatónak a munkavállalók biztonságának és egészségvédelmének minden, a munkával kapcsolatos szempontból való biztosítására vonatkozó, "ésszerűen kivitelezhető" kötelezettségét írja elő, e kikötés jelentősége e kötelezettség pontos tartalmától függ. Tekintettel a Bizottság által előadott, és a jelen ítélet 53. pontjában ismertetett érvekre, a Bizottság nem pontosította megfelelően a nevezett kötelezettség tartalmára vonatkozó értelmezését, eltekintve a balesetek esetén fennálló polgári vagy büntetőjogi felelősségtől, és függetlenül a 89/391 irányelv 5. cikke (2) és (3) bekezdéséből, valamint 612. cikkéből eredő kötelezettségektől. Ezért a Bizottság nem bizonyította, hogy a vitatott klauzula, figyelemmel a mindkét fél által hivatkozott nemzeti joggyakorlatra, milyen módon sérti a 89/391 irányelv 5. cikkének (1) és (4) bekezdését.

56 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EK 226. cikk alapján indított eljárásban a Bizottságot terheli annak bizonyítása, hogy a hivatkozott kötelezettségszegés fennáll, valamint e feltételezés vizsgálatához szükséges bizonyítékoknak a Bíróság előtti bemutatása, anélkül, hogy a Bizottság bármely vélelemre alapíthatná keresetét (lásd a C-287/03. sz., Bizottság kontra Belgium 2005. május 12-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-3761. o.] 27. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a C-428/04. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyben 2006. április 6-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-3325. o.] 98. pontját).

57 Ezért meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a vitatott klauzula, félreértve a 89/391 irányelv 5. cikke (4) bekezdését, a 89/391 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésével ellentétesen korlátozza a munkáltatóknak a munkavállalók biztonságának és egészségvédelmének biztosítására irányuló kötelezettségét. Ezért meg kell állapítani, hogy a kötelezettségszegés a kifogás második része tekintetében sem áll fenn.

58 Tekintettel a fenti megfontolások összességére, arra a következtetésre kell jutni, hogy a Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon azt, hogy az Egyesült Királyság - azáltal, hogy a munkáltatónak a munkavállalók biztonságának és egészségvédelmének minden, a munkával kapcsolatos szempontból történő biztosítására irányuló kötelezettségét az ésszerűen kivitelezhetőre korlátozta - nem teljesítette a 89/391 irányelv 5. cikkének (1) és (4) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

59 Ezért a Bizottság által előterjesztett keresetet el kell utasítani.

A költségekről

60 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, az Egyesült Királyság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) A keresetet elutasítja.

2) Az Európai Közösségek Bizottságát kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

*Az eljárás nyelve: angol.