3185/2021. (IV. 30.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.VI.37.155/2020/2. számú, valamint Kfv.VI.37.265/2020/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. A személyesen eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § alapján nyújtott be két alkotmányjogi panaszt, az egyikben a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.VI.37.155/2020/2. számú végzése és a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.K.27.667/2019/5. számú ítélete, a másikban a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.VI.37.265/2020/2. számú végzése és a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.K.27.736/2019/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

[2] Az Alkotmánybíróság az egymással összefüggő tárgyú ügyek együttes vizsgálata és elbírálása végett az Abtv. 58. § (2) bekezdése alapján elrendelte az ügyek egyesítését.

[3] Az alkotmányjogi panaszok alapjául szolgáló közigazgatási pereket az indítványozó résztulajdonában álló ingatlanok egyikére végrehajtási jog bejegyzése, illetve a másikra bejegyzett végrehajtási jog törlése iránt folyamatban volt eljárások előzték meg, a közigazgatási perek ezen ingatlan-nyilvántartási ügyekben hozott közigazgatási határozatok felülvizsgálata iránt folytak. Az elsőfokú határozat ellen benyújtott fellebbezésében az indítványozó többek között arra is hivatkozott, hogy őt a nyilvántartási eljárásban is személyes költségmentesség illeti meg, mivel a végrehajtási eljárás alapját képező polgári perben számára biztosított költségmentesség a végrehajtási eljárásra is kiterjed, a nyilvántartási eljárás pedig a végrehajtási eljárás része. A másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta, az indítványozó a jogerős határozat felülvizsgálata iránt pert indított. Keresetében kifejtett álláspontja szerint a támadott közigazgatási határozat amiatt is jogsértő, hogy az ingatlan-nyilvántartási eljárásban figyelmen kívül hagyták költségmentességét.

[4] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában a felperes (indítványozó) költségmentességével kapcsolatban kifejtette, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 25. § (1) bekezdés értelmében az ingatlan-nyilvántartási eljárás önálló közigazgatási eljárás, ezért az ingatlannal kapcsolatos jogok bejegyzésére, vagy törlésére irányuló hatósági eljárás elválik az alapjául szolgáló bírósági hatáskörbe tartozó polgári peres vagy nemperes eljárástól, a bírósági polgári eljárásban biztosított költségmentesség hatálya ennek következtében a közigazgatási eljárásra automatikusan - erre irányuló kérelem hiányában - nem terjed ki.

[5] A jogerős ítélet ellen az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melynek befogadását a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. § (1) bekezdés a)-d) pontjaira hivatkozással kérte. A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadta, mert álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem alapján a befogadás feltételei nem állnak fenn. Végzése indokolásában hivatkozott arra, hogy a Kp. 3. § (3) bekezdésére is figyelemmel a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél köteles megjelölni azon okot vagy okokat, amely(ek) alapján a jogorvoslati kérelem befogadható, másrészt feltárni azokat a körülményeket, amelyek az általa megjelölt befogadási ok alátámasztására szolgálnak. Hangsúlyozta, hogy a jogerős döntéssel kapcsolatban megjelölt jogszabálysértést csak a megjelölt befogadási okkal összefüggésben vizsgálhatja, ezért a befogadási ok és a jogszabálysértés meghatározásának kötelezettsége egymástól nem választható el. A Kúria úgy ítélte meg, hogy a felperes a megjelölt befogadási okok fennállására vonatkozó érveket nem hozott fel, állításait nem támasztotta alá, lényegében csak az eljáró bíróság általa sérelmezett jogértelmezését vitatta.

[6] 2. Az indítványozó a kúriai végzés és az elsőfokú ítélet ellen benyújtott, majd az Alkotmánybíróság főtitkárának hiánypótlásra történő felhívására kiegészített alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdés, XXVIII. cikk (1) bekezdés sérelmére hivatkozott. A támadott végzéssel kapcsolatban sérelmezte, hogy annak indokolását a Kúria "kifejezett tömörséggel, általános megfogalmazással adta". Az indokolásnak ez a hiányossága állítása szerint hátrányos megkülönböztetését is eredményezte, mivel a más (közelebbről meg nem határozott) peres felek által előterjesztett felülvizsgálati kérelmek esetében a Kúria megindokolta befogadást megtagadó végzését. Az indítványozó szerint a Kúria kifogásolt mulasztásával a bírói gyakorlatot is figyelmen kívül hagyta, indokolási kötelezettségének nem teljesítése miatt nem biztosított számára egyenlő bánásmódot, nem engedett utat a törvény előtti egyenlőségnek. Állította, hogy a kúriai végzés indokolásának állított hiányosságai tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának sérelmét is okozták, ahogy az is, hogy felülvizsgálati kérelme befogadásának megtagadásával a Kúria megfosztotta őt a bírósághoz hozzáférés jogától. Az elsőfokú bíróságnak a költségmentességi szabályokra vonatkozóan az ítéletben megfogalmazott értelmezése az indítványozó szerint jogszabálysértő, továbbá ellentétes azzal a bírói gyakorlattal, amely szerint a költségmentesség hatálya a végrehajtási eljárásra is kiterjed. A bíróság döntésének alapjául szolgáló jogértelmezés megítélése szerint hátrányos megkülönböztetését eredményezte, nem volt továbbá tisztességes a bírósági eljárás, mert nem biztosította számára a költségmentességet. Megítélése szerint az elsőfokú bíróság tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát sértette meg azzal is, hogy nem a keresetének helyt adó döntést hozott (nem rendelte el a végrehajtási jog törlését, perköltség fizetésére kötelezte), így nem merítette ki kereseti kérelmeit, eljárása ezért a tényleges érvényesülés elvével is ellentétes.

[7] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdéseiben meghatározottak szerint mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. §-ra alapított indítvány megfelel-e a befogadhatóság törvényi feltételeinek.

[8] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés alapján a kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az a)-f) pontokban foglaltakat, így - többek között - indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel [e) pont]. Mivel az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálata csak az indítványban megjelölt alkotmányossági kérdésre vonatkozhat [Abtv. 52. § (2) bekezdés], ebben az összefüggésben is szükséges, hogy az indítványozó bemutassa és alkotmányjogilag értékelhető érvekkel alátámassza azt az ellentétet, amely szerinte az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezése és a támadott bírói döntés között fennáll.

[9] Az Alkotmánybíróság az elsőfokú ítélet alaptörvény-ellenességét állító indítványi elem vizsgálata alapján megállapította, hogy az indítványozó az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit csupán megjelölte, de nem hivatkozott, és nem is volt figyelemmel a ezek alkotmányos tartalmára, továbbá nem indokolta meg a szintén csupán állított alaptörvény-ellenességet. A indítványozónak a támadott bírói döntéssel szemben felhozott érvei törvényességi kifogások, amelyek a bíróságnak a költségmentesség kérdésében kifejtett, az indítványozóétól eltérő jogértelmezését sérelmezik, és valójában a támadott döntés felülbírálatára irányulnak. Az Alkotmánybíróság emlékeztet azonban arra, hogy az Alaptörvény védelmének legfőbb szerveként az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján a bírói döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panaszok esetében is kizárólag alkotmányossági szempontú vizsgálatot végezhet, hatásköre arra terjed ki, hogy kiküszöbölje a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességét. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna (például: 3231/2012. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]; 3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]). Az Alkotmánybíróság tehát nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy szakjogi, kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (például 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]), így jelen ügyben sem bocsátkozhat annak érdemi vizsgálatába, hogy a bíróság döntése jogszerű volt-e. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza, "önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására" (3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]).

[10] Az indítványozó szerint a Kúria nem tett eleget indokolási kötelezettségének, ez a mulasztás pedig az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseinek sérelmét okozta. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványnak ezen eleme a fentiekben kifejtett okokból szintén nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában meghatározott befogadási feltételnek, az indítványozó csak az állítás szintjén teremtett összefüggést a bírói döntés és megsérteni vélt alapjogai között, de alkotmányjogilag értékelhető érvekkel nem támasztotta alá, hogy a kúriai végzés miért ellentétes indokolt bírói döntéshez való jogával, és miért eredményezte egyúttal hátrányos megkülönböztetését.

[11] Az indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmeként hivatkozott a kúriai végzéssel kapcsolatban arra is, hogy a Kúria döntése meghozatalakor figyelmen kívül hagyta a bírói gyakorlatot. Az indítványozónak ezen alkotmányossági összefüggéseket szintén mellőző állításával kapcsolatban az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a jogalkalmazás egységének biztosítását az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése kifejezetten a Kúria hatáskörébe utalja, a bírói gyakorlattól való eltérés mint jogegységi kérdés nem ad alapot alkotmányossági vizsgálatra (például 3264/2020. (VII. 3.) AB végzés, Indokolás [21]; 3397/2020. (X. 29.) AB végzés, Indokolás [13]).[1]

[12] Az indítványozó állítása szerint a Kúria a felülvizsgálati kérelme befogadását megtagadó végzésével megfosztotta bírósághoz forduláshoz való jogától is. Az Alkotmánybíróság ezen indítványi elemmel összefüggésben rámutat arra, hogy támadott végzésével a Kúria a rendkívüli jogorvoslatnak minősülő felülvizsgálati kérelem befogadása tárgyában döntött, a bírói út igénybevételétől az indítványozót nem fosztotta, de nem is foszthatta meg, hiszen nem a keresetlevél érdemi elbírálásra alkalmassága kérdésében döntött. A jogerős hatósági döntéssel szemben pedig az indítványozó bírósághoz fordult, keresetét az elsőfokú bíróság érdemben elbírálta, a perben ítélettel döntött. Mindezek alapján rögzíti az Alkotmánybíróság, hogy a bírósághoz fordulás joga sérelmének lehetősége az ügyben még a befogadhatóság valamennyi feltételének megfelelő indítvány esetén sem lenne felvethető (lásd hasonlóan: 3033/2020. (II. 24.) AB végzés, Indokolás [33]).

[13] A fentieket összegezve az Alkotmánybíróság arra a megállapításra jutott, hogy az indítvány kiegészítése ellenére is hiányos, mert nem tartalmaz a törvényi elvárásoknak megfelelő, az érdemi alkotmányossági vizsgálat kereteit meghatározó indokolt kérelmet. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alkotmányossági szempontból értékelhető "indokolás hiányában a kérelem nem felel meg a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, annak elbírálására nincs lehetőség. Az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek puszta felsorolása ugyanis nem ad kellő alapot az alkotmányossági vizsgálat lefolytatására." (34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212], hasonlóan például 3276/2017. (X. 19.) AB végzés, Indokolás [14]; 3076/2019. (IV. 10.) AB végzés, Indokolás [15]; 3271/2019. (X. 30.) AB végzés, Indokolás [8])

[14] 4. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszok befogadását - figyelemmel az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdéseire, és 63. § (1) bekezdésére is - az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2021. április 20.

Dr. Szalay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Dienes-Oehm Egon előadó alkotmánybíró helyett

Dr. Szalay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó alkotmánybíró helyett

Dr. Szalay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Salamon László alkotmánybíró helyett

Dr. Szalay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szabó Marcel alkotmánybíró helyett

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1449/2020.