3271/2019. (X. 30.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 42.Pf.637.567/2016/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A személyesen eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján nyújtott be alkotmányjogi panaszt.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló perben megállapított tényállás szerint az indítványozó közjegyzői iroda céljára bérelt helyiséget az önkormányzattól. A határozatlan időre szóló bérleti szerződést az önkormányzat az épület teljes átalakítása és felújítása miatt felmondta, és bár a szerződésben nem vállalt elhelyezési kötelezettséget a szerződés megszűnése esetére, cserehelyiséget ajánlott fel az indítványozónak. Az indítványozó kamarai előírásokra hivatkozva a felajánlott cserehelyiséget nem fogadta el, közjegyzői tevékenységét néhány hónapig azonban a felajánlott helyiségben folytatta. Az indítványozó a felmondás érvénytelenségének és birtokháborítás megtörténtének megállapítása iránt pert indított az önkormányzattal szemben, keresetét a bíróság elutasította. Az indítványozó ezt követően megindított keresetével a jogellenes felmondással és a birtokháborítással összefüggésben keletkezett összesen 5 204 042 Ft vagyoni és nemvagyoni kára megtérítésére kérte kötelezni a bérbeadó alperest. Az első- és másodfokú bíróság ítéletét a Kúria felülvizsgálati eljárásban hatályon kívül helyezte. A megismételt elsőfokú eljárásban hozott ítéletet a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte. Az újból megismételt elsőfokú eljárásban a bíróság 100 000 Ft tőkekövetelést ítélt meg a felperesnek, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[3] Az indítványozó fellebbezése folytán másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék alkotmányjogi panasszal támadott ítéletével az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és az alperes által a felperesnek fizetendő tőke összegét 2 058 695 Ft-ra felemelte, kötelezte továbbá az alperest 514 238 Ft együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati perköltségnek a felperes részére történő megfizetésére.
[4] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyet a Kúria Pfv.V.21.485/2017/13. számú végzésével érdemi vizsgálat nélkül hivatalból - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (2) bekezdésében megfogalmazott értékhatártól függő kizárási szabályra hivatkozással - elutasított.
[5] 2. Az indítványozó a jogerős ítélet ellen nyújtott be alkotmányjogi panaszt. Állítása szerint a másodfokú ítélet sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljárás "alkotmányos elvét" azzal, hogy nem rendelkezett az általa előlegezett 1 146 877 Ft illeték "visszatérítéséről". Az indítványozó álláspontja szerint a perköltség összegének jelentős része a jogszabálysértő bírósági döntések következtében merült fel, ezért álláspontja szerint a jogorvoslati eljárások illetékét - az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvénynek a közigazgatási hatósági eljárásokban alkalmazandó szabályához hasonló "megoldással" az államnak kellene viselnie. Az indítványozó hangsúlyozta, nem lehet tisztességesnek nevezni azt a perköltséggel kapcsolatos bírósági döntést, amelyben a perköltség 25 %-át teszik ki az eljáró bíróságok hibái következtében felmerülő fellebbezési és felülvizsgálati illetékek.
[6] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben előírt feltételeknek.
[7] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli - többek között - az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, továbbá indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény felhívott rendelkezéseivel [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pont].
[8] A kérelem indokolásának azt a logikai kapcsolatot kell alkotmányjogilag értékelhető módon bemutatnia, ami összeköti a megsérteni vélt Alaptörvényben biztosított jogot és a támadott bírói döntést (3193/2016. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [17]). Az alkotmányossági vizsgálat lefolytatásának azért előfeltétele a fentiek szerinti indokolás, mert az Alkotmánybíróság vizsgálata az Abtv. 52. § (2) bekezdése alapján az indítványban megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik. Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy mint az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja szerint a bírói döntéseket is csak az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, hatásköre a bírói döntésben foglalt jogértelmezés alaptörvény-ellenességének, alapjogokkal való összhangjának vizsgálatára korlátozódik (például 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]). Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint "[a]z eljárás lefolytatása, a tényállás megállapítása és értékelése, az alkalmazandó jog meghatározása és annak az értelmezése kizárólag a rendes bíróság feladata" (3037/2014. (III. 13.) AB határozat, Indokolás [29]).
[9] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által megfogalmazott kifogások egyike nem a támadott bírói döntésre, hanem lényegében a szabályozás "hiányosságára" vonatkozik, hiszen vagyonjogi perben a jogorvoslati illeték visszatérítésére vonatkozó, az indítványozó által felhívott jogszabályi rendelkezést a bíróság nem alkalmazhatta, az állított sérelem így nincs összefüggésben a bírói értelmezéssel, a szabályozásra vonatkozó panaszt viszont az indítványozó nem terjesztett elő.
[10] Az indítványozó tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának sérelmét a perköltség részét képező jogorvoslati illetékek összegének nagysága, és annak részleges viselésére való kötelezése miatt állította. Nem jelölte meg azonban, hogy a jogerős ítéletnek a perköltségviselésre vonatkozó rendelkezése a tisztességes eljáráshoz való jog mely részjogosítványát és milyen okból sérti, továbbá nem mutatta be alkotmányjogi érveléssel a támadott döntésben megjelenő bírói értelmezés alaptörvény-ellenességét.
[11] Az Alkotmánybíróság már több esetben hangsúlyozta: "Nem felel meg az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott formai követelménynek a beadvány, ha az a támadott bírói döntéssel lezárt eljárások leírását és pusztán a törvényességi szempontú kritikáját, valamint az indítványozó szerint az Alaptörvény ezáltal sérülni vélt szabályai idézését tartalmazza, azok tényleges összekapcsolása nélkül." (például 3067/2016. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [13]; 3187/2017. (VII. 14.) AB végzés, Indokolás [9]; 3198/2017. (VII. 21.) AB végzés, Indokolás [9]; 3063/2018. (II. 20.) AB végzés, Indokolás [27]) Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítvány érdemi elbírálásának akadálya, ha az indokolás hiányosságai miatt a kérelem nem felel meg a határozottság követelményének, illetve nem kapcsolja össze alkotmányjogilag értékelhető módon az Alaptörvény felhívott rendelkezését a sérelmezett döntéssel (például 3058/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [11]; 3102/2015. (V. 26.) AB végzés, Indokolás [24]; 34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]).
[12] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy az indítvány nem felel a befogadhatóság törvényi feltételei mindegyikének, ezért az alkotmányjogi panaszt - figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésére is - az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2019. október 15.
Dr. Szabó Marcel s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/594/2019.