A Fővárosi Törvényszék Bf.10219/2016/12. számú határozata hűtlen kezelés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 52. §, 74. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 51. §, 55. §, 155. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §] Bírók: Boros Réka Mária, Raczky Katalin, Vukovich Orsolya

Kapcsolódó határozatok:

Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság B.4/2015/34., *Fővárosi Törvényszék Bf.10219/2016/12.*, Kúria Bfv.760/2017/12. (BH 2018.6.161)

***********

Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

23.Bf.10.219/2016/12.szám

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság Budapesten, 2017. év március hó 1. napján tartott másodfokú nyilvános ülésen meghozta a következő

ítéletet:

A hűtlen kezelés bűntette miatt vádlott neveellen indított büntető ügyben a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 2016. év március hó 4. napján kihirdetett 9.B.4/2015/34. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott terhén értékelt 2 rb. hűtlen kezelés bűntettét a Btk. 376. § (1) bekezdés és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősíti.

vádlott neve vádlott szabadságvesztés büntetését 1 (egy) évre, a felfüggesztés próbaidejét 3 (három) évre mérsékli.

A vádlott személy1 (cím1.) magánfél részére 1.100.000,- (egymillió-egyszázezer) Ft-ot köteles kártérítés címén megfizetni, és ezen összeg 2010. április 17-től járó kamatát a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat mértékének megfelelő késedelmi kamatot.

A vádlott 66.000,- (hatvanhatezer) Ft eljárási illeték megfizetésére köteles.

személy1 magánfelet ezt meghaladó polgári jogi igényével a törvény egyéb útjára utasítja.

Az eljárás során lefoglalt iratok lefoglalását megszünteti, és azokat személy1 (cím1.) részére kiadni rendeli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Megállapítja, hogy a vádlott személyazonosító igazolványának száma: ....

Indokolás

A kerületi bíróság vádlott neve vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli, a Btk. 376. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő hűtlen kezelés bűntettében, valamint a Btk. 372. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő sikkasztás bűntettében és ezért őt halmazati büntetésül 2 év börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette. A végrehajtás elrendelésének esetére rendelkezett a feltételes szabadság legkorábbi időpontjáról.

Kötelezte a vádlottat személy1 sértettnek 1.290.000,- Ft tőke és ennek 2007. június 29. napjára vonatkozó éves kamata megfizetésére, valamint 77.400,- Ft eljárási illeték lerovására. A magánfél ezt meghaladó polgári jogi igényét elutasította.

Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, vagyonelkobzás és foglalkozástól eltiltás céljából, a személy1 a polgári jogi igényt elbíráló rendelkezést sérelmezve, a vádlott és védője felmentésért fellebbezett.

Az ügyész fellebbezésének indokolásában előadta, hogy nyilvánvaló, hogy a személy1 gazdasági társaságok elmaradt vagyoni előnye a cégnév1-ben realizálódott, ezért a bíróság által megállapított vagyoni hátrány tekintetében a Btk. 74. § (2) bekezdésének II. mondata alkalmazásának van helye. A foglalkozástól eltiltás mellőzése miatt előterjesztett fellebbezését azzal indokolta, hogy a vádlott második alkalommal áll bíróság előtt a cégnév2. és az cégnév3. vezető tisztségviselőjeként elkövetett vagyon elleni bűncselekmény miatt, ezért méltatlanná vált arra, hogy gazdasági társaság vezető tisztségviselője legyen, őt végleges hatállyal el kell tiltani a foglalkozás gyakorlásától.

A Fővárosi Főügyészség .... számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint a tényállás megalapozott, az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének is eleget tett, így a felmentésre irányuló fellebbezés eredményre nem vezethet. Az elsőfokú bíróság helyesen választotta meg az alkalmazandó jogszabályt és a kiszabott szabadságvesztés, valamint a próbaidő tartama is igazodik a bűnösségi körülményekhez. Ugyanakkor kifejtette, hogy a polgári jogi igény vonatkozásában hozott törvényes döntésen túl okozott további vagyoni hátrány vagyoni előnyként tetten érhető, ezért a Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontjára és (2) bekezdés második mondatára tekintettel a gazdagodó gazdasági társaság vonatkozásában vagyonelkobzást kell alkalmazni. A főügyészségi álláspont szerint az elsőfokú bíróság foglalkozástól eltiltás mellőzésére vonatkozó indokolása törvénysértő, az ügyészi fellebbezésben írtakkal egyetértve a Btk. 52. § (1) bekezdés b) pontja szerinti foglalkozástól eltiltás elengedhetetlen. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság alkalmazzon vagyonelkobzást, tiltsa el a vádlottat gazdálkodó szervezet általános vezetői, illetőleg egyszemélyi vezetői foglalkozástól, egyebekben pedig hagyja helyben az elsőfokú ítéletet.

személy1 sértett fellebbezésének indokolásában, majd annak kiegészítésében a jogirodalomra, a Gt-re, valamint a polgári jogi értelmezés változására hivatkozva vitatta az elsőfokú bíróság álláspontját sértetti pozíciója tekintetében. Indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság kötelezze a vádlottat a neki okozott 94.625.000,- Ft vagyoni hátrány s törvényes kamatai megfizetésére. A kamatszámítás kezdetét 2010. április 17. napjában jelölte meg. Ezen túl a vádlott terhén megállapított 2 rendbeli hűtlen kezelés tekintetében több kritikai észrevételt is megfogalmazott az elsőfokú ítéletben írtakkal szemben.

A sértetti képviselő a másodfokú nyilvános ülésen a fellebbezés írásbeli indokolásában írtakat fenntartotta, és annak az ellentmondásnak a feloldását kérte, miszerint az ítélet rendelkező része a személy1 további polgári jogi igényét elutasítja, míg az indokolás szerint egyéb törvényes útra utasította azt.

A másodfokú nyilvános ülésen a védő felmentésre irányuló fellebbezését fenntartotta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, mert csak részben felderített, következtetései iratellenesek, illetve helytelenek és az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének sem tett eleget. Mindezt azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság megállapította, hogy miközben a két gazdasági társaság megszűnt a vádlott családi vállalkozása gazdagodott, noha a cégnév1. gazdálkodásával az eljárás egyáltalán nem foglalkozott, így ez a megállapítás alaptalan. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a bérmunkaszerződéssel a költségek fele sem térült meg, de e körben nem vizsgálta az ezzel ellentétes bizonyítékokat, mint személy2 vallomását és személy1 erre vonatkozó nyilatkozatát. Nem vizsgálta azt sem, hogy erre a szerződésre azért volt szükség, mert személy1 többször leállította a termelést, magához vette a receptúrát, elvitte a winchestert azaz ellehetetlenítette a munkát.

Nem vizsgálta az elsőfokú bíróság kellő mélységben a szindikátusi szerződést sem, ami a szállítási szerződések tekintetében kívánja meg 100.000,- Ft fölött a felek egyetértését, így értékesítésre, szolgáltatás nyújtására ez nem terjed ki.

Az elsőfokú bíróság a sikkasztás tekintetében a vád tárgyává tett gépek tulajdonjogát a szindikátusi szerződésre és egy 1999. február 22-én megtartott taggyűlésre alapozta, nem vizsgálta az 1999. január 1-jén kelt jegyzőkönyvet, melyből egyértelmű, hogy személy1 a gépet apportként adta a társaságnak, azok az apportlistán is szerepelnek. A szindikátusi szerződés C.) pontja szerint apport tárgya az A.) 1.) és B.) 1.) pontjában írtak, ami az utóbbi tekintetében értelmezhetetlen, ezért nyilvánvalóan az A.) 2.) pontra vonatkozik, ami a személy1 által átadott gépekről szól. Amennyiben mégis kétség maradna, azt az elsőfokú perbeszédben elmondottak szerint a Bt. tulajdonának kell tekinteni, tehát személy1 ennek a cselekménynek sem sértettje és nem sértettje a Bt. sem, mivel értékén került eladásra.