BH+ 2014.11.500 A felszámolásban a hitelezői igény bejelentésére rendelkezésre álló 40 napos határidő elmulasztása - a Cstv. ellenkező rendelkezése hiányában - igazolási kérelemmel kimenthető. Az igazolási kérelmet a felszámolóhoz kell benyújtani a hitelezői igénybejelentéssel együtt, azt azonban a felszámoló nem bírálhatja el, hanem haladéktalanul fel kell terjesztenie az eljáró bírósághoz [Pp. 107. §, 109. § (1) bek.; 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 6. § (3) bek., 37. § (2) bek., 46. § (6) bek.].

Az adós felszámolását a bíróság az 1996. szeptember 13-án benyújtott kérelem alapján a 2000. szeptember 20-án jogerőre emelkedett 11. sorszámú végzésével indította meg. A kérelem benyújtásakor hatályos, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) rendelkezése szerint a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napja a felszámolás kezdő időpontja. A bíróság a felszámolás megindításáról szóló végzését 2001. március 8-án tette közzé a Cégközlönyben, melyben felhívta a hitelezőket, hogy követeléseiket 40 napon belül jelentsék be a C. Kft. felszámolóhoz. A 40 napos igényérvényesítési határidő 2001. április 17-én lejárt.

D. Cs. 30 000 000 Ft összegű, kölcsönszerződésből eredő hitelezői igénybejelentését 2001. május 17-én adta postára, az 2001. május 21-én érkezett meg a felszámolóhoz. A bejelentéssel együtt igazolási kérelmet nyújtott be a felszámolóhoz, melyben előadta, hogy a 40 napos bejelentési határidőt azért mulasztotta el, mert büntetés végrehajtási intézetben volt, s onnan 2001. április 10-én szabadult. 2001. május 16-án adott megbízást a jogi képviselőnek a hitelezői igény bejelentésére.

A felszámoló az igazolási kérelemnek helyt adva 2001. április 10-től számította a 40 napos határidőt, és a hitelezői igényt a határidőn belül benyújtottak között vette nyilvántartásba.

2011. szeptember 23-án nyújtott be kifogást a Magyar Követeléskezelő Zrt. a Cstv. 51. § (1) bekezdésére hivatkozással a felszámoló tevékenysége ellen. Kérte a bíróságot, arra kötelezze a felszámolót, hogy D. Cs. igényét a 40 napon túl, 1 éven belül bejelentett igények közé sorolja át. Előadta, 2011. szeptember 13-án, a felszámoló székhelyén iratbetekintés során észlelte, hogy határidőn belül, a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába került besorolásra D. Cs. követelése. Álláspontja szerint azt nem lehet a határidőben bejelentett hitelezői igények közé sorolni, mert a közzétételt követő 74. napon érkezett meg a felszámolóhoz. A felszámoló saját hatáskörében nem jogosult a késedelem igazolását elbírálni.

A felszámoló álláspontja szerint elbírálhatta az igazolási kérelmet. A felszámolóhoz csatlakozott D. Cs. beavatkozóként, aki egyetértett a felszámolóval.

Az elsőfokú bíróság a kifogásnak helyt adott, a felszámolónak D. Cs. hitelezői igényének határidőben érkezett igényként történő nyilvántartásba vételére vonatkozó intézkedését megsemmisítette, kötelezte a felszámolót, hogy azt határidőn túl bejelentett igényként vegye nyilvántartásba és erről a hitelezőt és a beavatkozót 15 napon belül értesítse. Végzése indokolásában kifejtette: téves az a jogi álláspont, mely szerint a hitelező határidő mulasztását a felszámoló, mint a felszámolási eljárásban a bíróság által kijelölt fél "saját hatáskörében" elbírálhatná, ilyen jogosultságot a felszámoló részére a Csődtörvény nem biztosít. A felszámoló akkor járt volna el helyesen, ha a beavatkozó hitelezői igényét a bejelentés időpontja alapján elkésett hitelezői igényként vette volna nyilvántartásba. A hitelezőnek azonban módjában állt volna a hitelezői igény felszámolónak történt bejelentésével egyidejűleg a Pp. 106-110. §-ai szerint a bíróságon igazolási kérelmet benyújtani a határidő mulasztásától, az elmulasztott határidő utolsó napjától számított három hónapon belül. Erre azonban a Pp. 107. § (1) bekezdésben meghatározott objektív határidőn belül nem került sor.

A beavatkozó fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A végzés indokolásában kifejtette, hogy a felszámoló nem jogosult a hitelezői igények bejelentésére nyitva álló 40 napos eljárásjogi határidő elmulasztása miatt benyújtott igazolási kérelem elbírálására. A sérelmet szenvedett hitelező kifogással támadhatja a felszámoló határidőn belüli vagy határidőn túli igényként való nyilvántartásba vételre vonatkozó intézkedését.

Rámutatott, hogy a beavatkozó igazolási kérelme a megállapított tényállás alapján nem lehetett volna alapos, mert a 15 napos határidő [Pp. 107. § (1) bekezdés] az elmulasztott cselekménytől (a 40 napos igénybejelentési határidő lejáratától) számít, ezért az igazolási kérelemre nyitva álló határidő 2001. május 2-án lejárt. Ennek következtében az ezt követően benyújtott igazolási kérelem - kivéve, ha a mulasztás később jutott a fél tudomására - elkésett. A hitelezői igénybejelentést a beavatkozó csak 2001. május 17-én adta postára.

A beavatkozó által 2011. december 6-án is benyújtott igazolási kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító 39. sorszámú végzést a másodfokú bíróság helybenhagyta. E határozat ellen a beavatkozó által benyújtott felülvizsgálati kérelmet a Kúria végzésével hivatalból elutasította, mert a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabályi feltételei hiányoztak.

Az előbb írt végzésben is az volt a másodfokú bíróság álláspontja, hogy a Cstv. 6. § (4) bekezdése értelmében félnek tekinthető felszámoló nem bírálhatja el a másik fél - hitelező - igazolási kérelmét. A Pp. 109. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az igazolási kérelem tárgyában az a bíróság dönt, amelynek eljárása alatt a mulasztás történt. Sem a Pp., sem a Cstv. nem tartalmaz arra vonatkozó rendelkezést, hogy a nem a bíróság előtt teljesítendő eljárási cselekmények elmulasztása miatt, azok teljesítésével egyidejűleg miként kell az igazolási kérelmet előterjeszteni. A felszámolónak az előterjesztett igazolási kérelmet a Pp. 129. § (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával a felszámolási eljárást lefolytató bírósághoz kell továbbítania és úgy kell tekinteni, mintha azt már eredetileg is a bíróságnál terjesztették volna elő.

A kifogást elbíráló jogerős végzés ellen a beavatkozó hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte - tartalmában - a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a kifogás elutasítását, és D. Cs. hitelezői igénye határidőben előterjesztettként történő minősítését. Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését.

Felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy eltérő, korlátozó szabály hiányában az elévülés nyugvására és megszakadására vonatkozó Ptk. 326-327. § szerinti rendelkezések alkalmazhatóak az anyagi jogi, elévülési jellegű, nem jogvesztőnek minősített határidőkre, amelyek számítására is az anyagi jogi rendelkezések az irányadók.

Előadta, hogy a Cstv. 40. §-a szerinti perindítás esetében a Cstv.-ben előírt 1 éves jogvesztő határidőn belül a 90 napos keresetindítási határidőt anyagi jogi határidőnek tekinti, mely analógia alapján a Cstv. 28. §-a szerinti 40 napos igénybejelentési határidő szintén anyagi jellegű határidőnek minősül, s elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének van helye.