A Legfelsőbb Bíróság Mfv.11059/2010/8. számú határozata munkaviszony megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.11.059/2010/8.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Szűcs Tamás ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Neiger M. Tibor által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetése és jogkövetkezményei iránt a Tatabányai Munkaügyi Bíróságnál 3.M.397/2009. szám alatt megindított és másodfokon a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2.Mf.20.552/2010/3. számú közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t:

A Legfelsőbb Bíróság a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2.Mf.20.552/2010/3. számú közbenső ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak

- felhívásra - 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s :

Az alperes a felperesnek 1995. október 17-étől szabályozástechnikai vezető műszerész munkakörben fennálló munkaviszonyát 2009. március 25-én kelt rendes felmondással az Mt. 3. § (3) bekezdése, 103. § (1) bekezdés c) pontja és a Kollektív Szerződés VII. fejezet 2. pontja megsértésére hivatkozással megszüntette. A felperes keresetében a munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítását és annak jogkövetkezményei alkalmazását kérte. A Tatabányai Munkaügyi Bíróság 3.M.397/2009/16. számú közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes felmondása jogellenes, a felperes munkaviszonya ezen közbenső ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg.A munkaügyi bíróság tényként megállapította, hogy Oroszlány Város Önkormányzatának Képviselő-testülete 2009. március 12-én közmeghallgatást tartott az alperes veszélyes és nem veszélyes hulladékok szénnel és biomasszával való együtt égetéssel történő kísérleti energetikai hasznosítási engedélyének megvitatása tárgyában. A közmeghallgatáson az o. lakos felperes hallgatóként részt vett, és ott jelen volt a környezetvédelmi hatóság képviselőin kívül alperes részéről a vezérigazgató, a műszaki igazgató, a projekt igazgatóhelyettes, az energetikai igazgató és a fejlesztési igazgató is. A felperes a közmeghallgatáson felszólalt hangsúlyozva, hogy a V.E. munkavállalója és o. lakos is. Elmondta a szemétégetéssel kapcsolatosan: "jó lenne ez a munkavállalóknak, jó lenne ez a városnak, hogyha lenne. Azt mondják, hogy a 2100 munkahelyet meg lehessen tartani, ezért még 20 milliárdot fizet az állam, hogy ez fennmaradjon, a V.E., és erre szükség lenne, a hulladékégetésre is tulajdonképpen. Ugyanakkor azt hallom, hogy 600 embert küldenek el nemsokára a V.E.-től. Azt hallom, hogy 2014-re a B. úr hozzászólásában 2014-ben lehet, hogy az uniós normák azt eredményezik, hogy a bányát mindenféleképpen be kell zárni, tehát ez további 1000 ember elbocsájtását jelenti 2014-ben. Tehát akkor durván az erőműben megmarad olyan 100-200 személy munkavállaló. Most a 200 személy munkavállalóért hozzunk létre egy hulladékégetést, és a 20000 ember meg igya meg annak a levét a későbbiekben. Nem tudom, mert ezeket az információkat hallottam, kérem oszlassák el, hogyha esetleg rosszul jegyeztem meg. A másik pedig az, hogy ezt a 20 milliárd forintot, amit a K. úr mondott, hogy ennyit ad az állam ebben az évben a munkavállalóknak, vagy a V.-nek, hogy működni tudjon, nyilván gondolom, hogy 2014-ig a rekultiváción kívül még mindig fog adni egy 20 milliárdot. Hogyha ezt elosztjuk a 2000 munkavállalóval 40 millió forint végkielégítés jutna mindenkinek. Szerintem a bányászok is letennék a csákányt, hogyha megkapnák ezt a végkielégítésben."

A közmeghallgatást követően alperes döntése szerint a hulladék kísérleti égetését befejezték, az engedély iránti kérelmet visszavonták. Az alperes a felperes közmeghallgatáson tett nyilatkozatát, mint az alperes gazdasági társaság érdekeit sértő, a munkavállalói minőséggel összeférhetetlen magatartást értékelte, és erre tekintettel adta ki a rendes felmondást. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a közmeghallgatáson az állampolgárok a szólás és véleménynyilvánítási jogukat rendkívül széles körben gyakorolhatják. Amennyiben valótlan állításokat nem tesznek, jogilag védett titokkal kapcsolatos titoksértést, illetve bűncselekményt nem követnek el, akkor nyilatkozatukért munkajogi felelősséggel nem tartoznak. A felperes o. lakosként közvetlenül érdekelt volt az o. beruházásban, annak környezeti illetve a régióra gyakorolt gazdasági hatásaiban. Ennek megfelelően felperesnek nemcsak joga, hanem jogos érdeke is volt felszólalni a közmeghallgatáson. Ezért ezen felszólalás akkor sem képezhetné a munkáltatói felmondás jogszerű indokát, hogyha kizárólag ez vezetett volna olyan közhangulathoz, amely ellehetetlenítette az alperes által tervezett beruházást. A szólás és véleménynyilvánítás szabadságát nem korlátozhatja önmagában a cég gazdasági érdeke. Ugyanakkor alperes nem bizonyította, hogy a felperes által elmondottak miatt alakult ki olyan hangulat, amelyre tekintettel az alperes elállt a beruházástól.

A felperes elsősorban kérdéseket fogalmazott meg, illetve alternatívákat, valamint azok eredményeit vetette össze. A meghallgatáson az alperes vezető munkavállalói is jelen voltak, lehetőségük lett volna arra, hogy a felperesi felvetésekre ott helyben reagáljanak, vagyis a közhangulatot az alperesi érdekek mögé állítsák. A projekt leállítása alperesi döntés volt, tehát az nem volt szükségszerű következménye sem a közmeghallgatáson kialakult hangulatnak, sem a felperesi nyilatkozatnak.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2.Mf.20.552/2010/3. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a szükséges mértékű bizonyítást lefolytatta, a tényállást helyesen állapította meg, az abból levont jogi következtetéseivel is egyetértett. Helytálló a munkaügyi bíróság döntése, miszerint a rendes felmondás indokolásában foglaltak - kis szövegezésbeli pontosítással - a valóságnak megfeleltek, de a munkaviszony megszüntetésének okszerű indokát nem képezhették. Az o. lakosú felperest, mint választópolgárt megillette az a jog, hogy közérdekű témáról kérdéseket, esetleg javaslatokat tegyen. Az 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 13. §-a szerinti közmeghallgatáson tett felszólalás, kérdésfelvetés nem valósíthatta meg az alperes Kollektív Szerződése a megsértését, mert ezen pont kifejezetten a társaság nevében és a különféle médiának tett nyilatkozattételt szabályozza. A perbeli jogvitában vizsgált felperesi nyilatkozat nem minősül ilyennek. Helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy a felszólalása kérdésekből állt, illetve az előtte elhangzottak összegzését tartalmazta. Ugyanakkor a fellebbezéssel összefüggésben a megyei bíróság vizsgálta azt is, hogy alkalmas volt-e az alperes által hivatkozott demoralizálásra, sértette-e, veszélyeztette-e alperes gazdasági érdekeit, jóhírnevét. A per adataiból az volt megállapítható, hogy a közmeghallgatáson az alperesi részvénytársaság teljes vezetősége jelen volt. Semmi nem zárta el őket attól, hogy amennyiben úgy ítélik meg, hogy téves, valótlan adatokat tartalmaztak a felvetett kérdések, annak cáfolatát adják, párbeszédet alakítsanak ki. Ezzel a lehetőséggel azonban nem éltek. Ebből következően az alperes jóhírnevének, gazdasági érdekeinek a megvédése érdekében nem tett meg mindent, ami az adott helyzetben tőle elvárható lett volna, amennyiben a felperes nyilatkozatát olyan súlyúnak ítéli meg, amely okszerűen alapul szolgálhat a munkaviszony megszüntetéséhez.Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet "megváltoztatását", a felperes keresetének elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a közbenső ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdésébe, a Ptk. 75. §-ába, az Alkotmány 59. § (1) bekezdésébe, az Mt. 3. § (1) és (5) bekezdésébe, 103. § (1) bekezdés c) pontjába ütközik.Nem fedi a valóságot, hogy a felperes kizárólag o. lakosként szólalt fel, és hogy nem nyilatkozott a médiának, mert a helyi TV kamerái előtt beszélt. Nem a közmeghallgatás tárgyához kapcsolódóan tett fel kérdéseket, hanem attól eltérően, alperes bezárására tett "javaslatot". A megyei bíróság közbenső ítélete tehát rosszul megállapított tényállásból vont le helytelen következtetést a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközően.