EH 2003.934 I. A fellebbezés elintézésének eljárási formái.
II. A másodfokú eljárásban a megkezdett tárgyalásról, avagy a nyilvános ülésről, a tanácsülésre áttérni nem lehet [Be. 234. §, 275. §, 345. §, 360. §, 373. §].
A városi bíróság a 2002. április 29. napján meghozott ítéletével K. I. I. r. terheltet 6 rendbeli folytatólagosan, társtettesként elkövetett jelentős kárt okozó bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett csalás bűntette, 2 rendbeli társtettesként folytatólagosan elkövetett nagyobb kárt okozó bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett csalás bűntette, 2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntette, valamint 48 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségbe miatt - amelyet 33 esetben bűnsegédként, 15 esetben társtettesként követett el - 3 évi és 6 hónapi börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte, s elrendelte egy korábbi ítélettel kiszabott 1 évi börtönbüntetés végrehajtását is. K. Zs. II. r. terheltet 6 rb. társtettesként jelentős kárt okozó bűnszövetségben üzletszerűen elkövetett csalás bűntette, 2 rb. társtettesként folytatólagosan nagyobb kárt okozó bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett csalás bűntette, valamint magánokirat-hamisítás vétsége miatt - halmazati büntetésül - 4 évi börtönre és 5 évi közügyektől eltiltásra; míg D. J. III. r. terheltet 6 rb. folytatólagosan társtettesként, jelentős kárt okozó bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett csalás bűntette, 2 rb. folytatólagosan társtettesként, nagyobb kárt okozó bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett csalás bűntette, valamint 116 rb. magánokirat-hamisítás vétsége miatt - halmazati büntetésül - 2 év és 6 hónapi börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy I. r., II. r., valamint III. r. terheltek nem bocsáthatók feltételes szabadságra. Rendelkezett a sértettek részére a kár megtérítéséről, valamint az eljárási illeték megfizetéséről, valamint a bűnügyi költség viseléséről is.
A megyei bíróság a 2003. szeptember 25. napján tartott tanácsülésen meghozott ítéletével K. I. I. r., K. Zs. II. r. és D. J. III. r. terheltek, valamint védőjük által bejelentett fellebbezések alapján eljárva - e terheltek tekintetében - az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Így az I. r. terhelt 6 rb. folytatólagos jelentős kárt okozó bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettének minősülő cselekményeiből 1 rendbelit bűnsegédként valósított meg; 2 rb. közokirat-hamisítás bűntettének értékelt cselekményéből 1 rb. kísérlet, 1 rb. pedig folytatólagosan elkövetett; a magánokirat-hamisítás vétségének minősülő cselekménye 13 rb., melyből 12 rendbeli folytatólagos, 9 rendbeli bűnsegédként elkövetett. A II. r. terhelt valamennyi cselekményét felbujtóként követte el; míg a magánokirat-hamisítás vétségében bűnsegéd. A III. r. terhelt 6 rendbeli folytatólagos jelentős kárt okozó bűnszövetségben üzletszerűen elkövetett csalás bűntettének értékelt cselekményeiből 5 rendbeli társtettesként elkövetett; a magánokirat-hamisítás vétségének minősülő cselekménye helyesen 10 rendbeli, melyből 8 rendbeli folytatólagos. Az I. r., a II. r., a III. r. terhelteket a feltételes szabadságból kizáró rendelkezéseket mellőzte. Rendelkezett még a bűnügyi költség viseléséről, az előzetes fogva tartás beszámításáról, valamint a magánfelek polgári jogi igényének elbírálásáról és az ehhez kapcsolódó illeték megfizetéséről.
A Pest Megyei Bíróság az eljárást az alábbiak szerint folytatta le:
A fellebbezések alapján a megyei bíróság, mint másodfokú bíróság először 2003. évi május hó 5. napján 9 órára tűzött ki tárgyalást, amelyre idézte I., II. és III. r. terheltek védőjét és értesítette e terhelteket. A rendőrhatóság 2003. március 6-án értesítette a másodfokú bíróságot, hogy az I. r. terheltet előzetes letartóztatásba helyezték. Ezután a III. r. terhelt védője kérte a május 5. napjára kitűzött a tárgyalás "elnapolását", miután külföldi tartózkodása miatta azon nem tud részt venni. A megyei bíróság a végzésével a kitűzött tárgyalást elhalasztotta és új tárgyalási határnapként 2003. évi június 16. napját tűzte ki. A 2003. június 13. napján érkezett faxon a II. r. terhelt védője e tárgyalás elhalasztását is kérte, miután előző nap kapott az ügyben meghatalmazást, s emiatt nem volt lehetősége felkészülni a védelem ellátására.
A megyei bíróság a 2003. június 16. napján 9 órakor megnyitotta a fellebbezési tárgyalást. Megállapította, hogy szabályszerű értesítés ellenére nem jelent meg I. és II. r. terhelt, meghatalmazott védőjük pedig távbeszélőn illetve faxon kimentette magát, kérve a tárgyalás elhalasztását. Erre figyelemmel a megyei bíróság nyomban kihirdetett végzésével új határnapul 2003. szeptember hó 15. napját tűzte ki, amelyre III. r. terhelt védőjét szóban idézte, míg e terheltet és a sértett képviselőjét értesítette. Írásban idézte I. r. és II. r. terheltek védőjét, és írásban értesítette I. r. és III. r. terhelteket. 2003. június 19-én I. r. terhelt védője értesítette a megyei bíróságot, hogy I. r. terhelt által adott ügyvédi meghatalmazást "visszamondta". 2003. június 26-án pedig II. r. terhelt védője igazolási kérelmének előterjesztésével egy időben közölte, hogy felmondta védence felé az ügyvédi megbízását.
A megyei bíróság a 2003. július hó 1. napján kelt hivatalos feljegyzésében rögzítette, hogy az I. r. terhelt előzetes letartóztatásban van.
A megyei bíróság a 2003. augusztus 12-én kelt végzésével 2003. szeptember 15. napjára nyilvános ülést tűzött ki és az I. r. terhelt részére kirendelt védőt idézett. 2003. szeptember 15-én a II. r. terhelt új meghatalmazott védője bejelentette, hogy aznap kapott meghatalmazást a védelem ellátására, ehhez azonban időre van szüksége, ezért kérte az ülés elnapolását.
Mindezek után a megyei bíróság 2003. szeptember 15-én nyilvános ülést tartott, amelynek jegyzőkönyve szerint tanács elnöke megnyitotta a nyilvános ülést a vád tárgyának megjelölésével. Megállapította, hogy a II. r. terhelt védője - fentiek szerint - faxon bejelentette a korábbi védő lemondását, és kérte a nyilvános ülés elnapolását. Ezt követően a megyei bíróság végzést hozott, amely szerint a "mai tanácsülést elnapolja." 2003. szeptember 25-én pedig - anélkül, hogy az eljárásban részt vevő feleket értesítette volna - tanácsülésen ítéletet hozott.
A megyei bíróság 2003. szeptember hó 25. napján tanácsülésen meghozott ezen ítélete ellen a II. r. terhelt, valamint a III. r. terhelt - meghatalmazott védője útján - terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése és a másodfokú bíróságnak új lefolytatás lefolytatására való utasítása végett.
E terheltek felülvizsgálati indítványa megegyezett abban, hogy - álláspontjuk szerint - a másodfokú bíróság határozatának meghozatalára a Be. 405. §-ának (1) bekezdés c) pontjában írtak szerint a Be. 373. § (1) bekezdésének II/d) pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. Ezért indítványozták a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és új másodfokú eljárás lefolytatására történő utasítását. Álláspontjukat azzal indokolták, hogy a megyei bíróság tanácsülésen hozta meg az ítéletet, annak ellenére, hogy az ügyben több alkalommal idézte a III. r. terheltet, aki védőjével együtt megjelent a másodfokú bíróság előtt, érdemi tárgyalásra azonban ennek ellenére nem került sor. 2003. szeptember 15. napjára kitűzött nyilvános ülésre azonban II. r. terhelt és védője nem jelent meg, s erre tekintettel közölte "a másodfokú bíróság, hogy az új időpontot majd hivatalból tűzi ki." Ehhez képest 2003. szeptember 25. napján értesítés és idézés nélkül tanácsülésen meghozta a korábban hivatkozott ítéletét. Erre tekintettel csorbult e terheltek a Be. 5. § bekezdésében szabályozott joga, mely szerint személyesen védekezhet és védelmét az eljárás bármely szakaszában védő is elláthatja.
Indítványozták állásfoglalás meghozatalát abban az eljárásjogi kérdésben, hogy "tárgyaláson elkezdett másodfokú eljárás befejezhető-e idézés és értesítés mellőzésével lefolytatott tanácsülésen, abban az esetben, ha egyetlen érdemi tárgyalás sem lett foganatosítva."
A Legfőbb Ügyészség átiratában indítványozta a felülvizsgálati indítványok elutasítását.
A Legfelsőbb Bíróság a terheltek felülvizsgálati indítványát az alábbiak szerint találta alaposnak:
A megyei bíróság az ügyben a tárgyalást 2003. május 5-ére, illetve 2003. június 16-ára még az 1973. évi I. tv. rendelkezései alapján tűzte ki. Időközben 2003. július 1-jén hatályba lépett az 1998. évi XIX. tv., amely megváltoztatta a bírósági eljárás általános szabályait. A Be. 234. §-a pedig megállapította a bírósági eljárás formáit, ezen belül megjelölte mindazon eljárási cselekményeket, amelyek keretében a bíróság eljárhat, és határozatot hozhat. E rendelkezések szerint a bírósági eljárás formái a tárgyalás, a nyilvános ülés, illetve a tanácsülés. A bírósági eljárás alapvető formája a tárgyalás, amelyben a büntetőjogi főkérdésről dönt, amennyiben a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítására bizonyítást vesz fel [Be. 234. § (1) bek.].
A nyilvános ülés - az ügy tárgyaláson kívüli elintézésnek eljárási formája [Be. 234. § (2), (3) bek.]. Ebben a formában is a tárgyalás nyilvánosságára vonatkozó szabályok az irányadók [Be. 237-238. §]. A bíróság a másodfokú eljárásban akkor tart ülést, ha az ítélet megalapozatlan, de a megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében nem szükséges a bizonyítás felvétele; jóllehet kivételesen a nyilvános ülésen is lehet felvenni bizonyítást. Míg a tárgyalást a teljes nyilvánosság jellemzi, a nyilvános ülésen az ún. "ügyfélnyilvánosság" érvényesül; vagyis a nyilvános ülésen azok lehetnek jelen, akiknek a jelenlétét a törvény kötelezővé teszi, vagy megengedi [Be. 234. § (4) bek.].
A harmadik forma pedig a tanácsülés, amelyen már nem vehetnek részt a büntetőeljárásban részt vevő személyek [Be. 421. §, Be. 234. § (5) bek.]. A bíróság tanácsülésen is hozhatja meg az ügydöntő határozatát is, vagyis kizárólag az érintettek meghallgatása nélkül bírálja felül az ügyet.
A kifejtettekből az is következik, hogy a magasabb garanciális eljárási formát kizárólag a tárgyalás, illetve a nyilvános ülés biztosítja [Be. 5. § (1) és (3) bek.]. A törvényhozó a tárgyaláson, de a nyilvános ülésen olyan garanciákat biztosít, mint az eljárási jogok kiteljesülése, a nyilvánosság, a közvetlenség, valamint a kontradiktórius eljárás elvének érvényesülése. A tanácsülésen azonban a hatékony és gyors döntéshozatal igénye érvényesül e fenti elvekkel szemben. Ebben a formában tehát a törvényi garanciák korlátozottan érvényesülnek, amiből az is következik, hogy a jogalkotó ezt nem tekinthette parttalanul alkalmazható eljárási formának. Bár a törvény kifejezetten nem írja elő, de a kontradiktórius eljárás elvének az felel meg, hogy a tanács elnöke értesítse az ügyészt (a vádlót), a vádlottat és a védőt a tanácsülés előrelátható időpontjáról, és tájékoztassa őket arról, hogy a tanácsülésen nem vehetnek részt, de észrevételeiket és indítványaikat - a meghatározott határidőn belül - előterjeszthetik. (A büntető kollégiumok vezetői országos értekezletének véleménye.)
A hatályos törvény biztosítja, hogy a másodfokú tanács elnöke - a tanácsülés helyett - a magasabb eljárási garanciákat tartalmazó eljárási formát, nevezetesen tárgyalást, vagy a nyilvános ülést válassza [Be. 360. § (2) és (3) bek.]. A megkezdett tárgyalásról, avagy nyilvános ülésről azonban az alacsonyabb formára, a tanácsülésre nem térhet vissza; ha visszatér ebben az esetben eljárási szabályt sért. A Be. 345. §-a szerint a másodfokú bírósági eljárásban a XI-XIII. Fejezetben megállapított rendelkezéseket a XIV. Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Be. 275. §-a pedig arról rendelkezik, hogy mit tehet a tanács elnöke a tárgyalás kitűzése után: így a kitűzött tárgyalást fontos okból elhalaszthatja. Ebből következik, hogy "alacsonyabb" eljárási formára már nem térhet át.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a Pest Megyei Bíróság - a jelen esetben - megszegte a büntetőeljárás szabályait, amikor a nyilvános ülés eredménytelensége után "tanácsülésen", fejezte be az ügyet és a védelem ellátásához kapcsolódó jogosultságot ezzel korlátozta.
Ezen eljárási szabálysértés jogkövetkezményeit illetően a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsa számára a Be. 425. §-ának rendelkezései az irányadók, mert a felülvizsgálati eljárás eredményeként kizárólag az ott írt határozatok hozhatók. Ez ügyben az eljárási szabálysértés jellegére tekintettel a Be. 425. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak alkalmazása kerülhetett előtérbe.
Ez szerint a felülvizsgálati tanács hatályon kívül helyezi a megtámadott határozatot, és új eljárást rendel el, amennyiben a határozat meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés II. d) alpontjában meghatározott eljárási szabály megsértésével került sor; vagyis ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek részvétele a törvény értelmében kötelező.
A megyei bíróság a 2003. szeptember 15-én tartott nyilvános ülésről a II. és a III. r. terhelteket értesítette, mert a meghallgatásukat nem tartotta szükségesnek, a nyilvános ülésen részvételük tehát nem volt kötelező. A Be. 46. §-ára és a Be. 242. § (1) bekezdésére figyelemmel a tárgyaláson, a nyilvános ülésen a védő részvétele nem volt kötelező. A Be. 361. §-ának (3) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a nyilvános ülés megtartására, a tárgyalásra (366. §) vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A megyei bíróság tehát helytállóan járt el, amikor a II. r. és a III. r. terheltek védőit a nyilvános ülésről értesítette [Be. 362. § (1) bek.].
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsa - törvényesen - nem juthatott olyan következtetésre, amely szerint a megyei bíróság az ügyben olyan személy részvétele nélkül hozott érdemi döntést, akinek a jelenléte a tárgyaláson - nyilvános ülésen - kötelező volt. A II. és III. r. terheltek vonatkozásában a védőik távollétében a nyilvános ülést is megtarthatta volna. Ehhez képest az, hogy az ügyet a védők részvétele nélkül nem nyilvános ülésen hanem tanácsülésen fejezte be olyan egyéb - relatív - eljárási szabálysértés, amely a Be. 375. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megállapítását eredményezi.
A felülvizsgálati eljárásban a Be. 375. §-ának (1) bekezdésben írt eljárási szabálysértések azonban nem vezethetnek az ítélet hatályon kívül helyezésére [Be. 425. §].
Ehhez képest a Legfelsőbb Bíróság az eljárási szabálysértést megállapította, ugyan, de nem volt törvényes oka olyan következtetés levonására, amely szerint ez az ítélet hatályon kívül helyezéséhez kellene, hogy vezessen.
Ezért - a szabálysértés megállapítása mellett - a megtámadott határozatot mindkét terhelt vonatkozásában hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsa nyomatékkal utal azonban arra, hogy mások a jogkövetkezmények abban az esetben, ha olyan személy (védő) részvétele nélkül történik az érdemi döntés meghozatala, akinek részvétele a törvény értelmében kötelező. Ez esetben ugyanis ún. feltétlen eljárási szabálysértés valósul meg.
(Legf. Bír. Bfv. I. 2473/2003. sz.)