BH 2011.11.309 A végrehajtó mulasztására alapított kárigény esetén, amennyiben a sérelmezett intézkedés ellen volt helye rendes jogorvoslatnak és azzal a károsult nem élt, a kártérítési felelősség általános feltételeinek vizsgálata szükségtelen [Ptk. 339. § (1) bek., 349. § (1) és (3) bek., Vht. 217. § (1) bek.].

A bíróság ítélete annak tűrésére kötelezte a felperest és feleségét, hogy a v.-i 5290/106 helyrajzi számú, 1/2-1/2 arányban tulajdonukban álló ingatlanukból a bank, mint zálogjog jogosultja egy 2 000 000 forint tőke és járulékai iránti követelést kielégítsen. A végrehajtási eljárást a bank jogutódja, az M. S. Kft. kezdeményezte. A végrehajtási lap az I. r. alperes részére 2000. február 22-én érkezett meg, de szabályszerű kiállítására 2000. május 16-án került sor. A városi bíróság igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő szakvéleménye alapján a 2003. június 10-én meghozott végzéssel az ingatlan becsértékét lakottan 21 500 000 forintban, beköltözhetően 36 000 000 forintban állapította meg és felsorolta, hogy a becsérték melyik végrehajtási eljárásokban érvényes tekintettel arra, hogy a felperessel szemben több végrehajtási eljárás is indult. Ezek között szerepelt a D. F. által kezdeményezett végrehajtási eljárás is. Az 1997. május 5-én közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés szerint D. F. több részletben nyújtott kölcsönöket a felperes részére. A végrehajtási záradék azt tartalmazza, hogy a felperes tartozása 6 680 225 forint és kamatai; a záradék 4/A. pontja szerint a felperesnek végrehajtható követelése áll fenn, a K. Kft.-vel szemben és a vállalkozási szerződésből származó árbevételeiből összesen 4 000 000 forint erejéig árbevételét D. F.-nek engedményezi.

Az ingatlan árverését az I. r. alperes 2004. március 12. napjára tűzte ki, ez ellen a felperes és felesége kifogást terjesztettek elő, amelyet a bíróság elutasított. A kitűzött időpontban megtartott árverésen az ingatlan 25 200 000 forint vételáron elkelt. Az I. r. alperes által 2004. április 30-án készített felosztási tervet a felperes házastársa 2004. május 5-én mindkét fél nevében átvette, a felperes ez ellen végrehajtási kifogást nem terjesztett elő. A befolyt összegből az OTP Bank Rt., az M. S. Kft. és az M. Kft. követelésének teljes, illetőleg részbeni kielégítésére került sor.

A felperes a keresetében az I. r. alperes mulasztásai, hibái miatt keletkezett vagyoni és nem vagyoni kárai, összesen 159 063 063 forint megfizetésére kérte az I. r. alperes kötelezését. Utóbb a keresetét több alkalommal pontosította és II. r. alperesként az I. r. alperes felelősségbiztosítóját is perbe vonta.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Hivatkoztak arra, hogy a kártérítés feltételei nem állnak fenn, az I. r. alperesnek nem volt jogellenes tevékenysége, az okozati összefüggés nem bizonyított és a felperes nem minden esetben vette igénybe a rendes jogorvoslati eszközöket sem.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítélete indokolásában azt állapította meg, hogy a kereset egyetlen petítuma esetében sem valósultak meg a kártérítésnek a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdésében és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében előírt feltételei. A felperes tévesen állította, hogy az I. r. alperes végrehajtható okirat hiányában árverezett. Az I. r. alperes észlelte az eredetileg megküldött végrehajtási lap hiányait és azt a bíróságnak visszaküldte, a végrehajtási lap 2000. május 16-án pedig már szabályszerűen kiállított volt.

A végrehajtási záradék kibocsátását megelőzően engedményezett követelésre tekintettel a végrehajtási eljárás idején a felperesnek már nem volt végrehajtás alá vonható követelése a K. Kft.-vel szemben. E körben a végrehajtó a jogszabályoknak megfelelően járt el. Nem volt jogszabálysértő továbbá, hogy az I. r. alperes nem szerzett be az árverés előtt hat hónapnál nem régebbi adó és értékbizonyítványt, mert a becsérték megállapítása a bíróság által szakértői vélemény alapján történt. A felosztási tervet az I. r. alperes a törvénynek megfelelően elkészítette és megküldte a felperes részére, aki ez ellen nem élt jogorvoslattal. A felperes alaptalanul hivatkozott az M. Kft.-vel szemben fennálló követelésére is, mert a Kft. esetében egy jogerősen megítélt követelésről volt szó, ezzel szemben a felperesnek a Kft.-vel szembeni követelése még csak peresített követelés volt.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában kiemelte, hogy a kártérítési perben mindig azt kell vizsgálni, hogy a kár okozójaként megjelölt intézkedés vagy mulasztás tekintetében kimerítette-e a károsult a kár elhárításához szükséges jogorvoslati lehetőségeket. A másodfokú bíróság szerint a felperes az árverés ténye ellen és a felosztási tervvel szemben kifogást nem terjesztett elő, ebből következően a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése szerinti speciális feltétel hiányzik. Érdemben a másodfokú bíróság utalt arra, hogy az M. S. Kft. által kezdeményezett végrehajtási eljárásban a végrehajtási lapok a jogerőre emelkedés időpontját tévesen tartalmazták, ennek pontosítása mellett szükséges volt továbbá a jogutódlás megállapítása is, mindezeket figyelembe véve nem két végrehajtási lap kibocsátására került sor, a kibocsátott végrehajtási lap pedig a jogszabályi előírásoknak megfelelt. A becsérték megállapítása körében az adó- és értékbizonyítvány beszerzésére nem volt szükség. A D. F. végrehajtást kérővel szemben végrehajtás korlátozása iránt indított keresetet a bíróság jogerősen elutasította, a 4 000 000 forintos követelést a végrehajtó nem foglalhatta le, mert azt a felperes már D. F.-re átruházta.

A felperes felülvizsgálati kérelme a keresetének helyt adó, illetőleg a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító döntés meghozatalára irányult. Jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet megalapozatlan, a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését sérti, mert a bíróság a bizonyítékok egy részét nem értékelte, illetőleg kirívóan tévesen értékelte és ezzel csorbult a felperesnek a tisztességes eljáráshoz való joga is. A másodfokú ítélet indokolásával szemben a felperes utalt arra, hogy az árverés ellen négy kifogást terjesztett elő 2003. március 31-én, 2004. március 2-án, 2004. március 11-én és 2004. április 6-án. A felperes szerint a felosztási tervet az I. r. alperes sem a felperes, sem a végrehajtást kérő, sem a városi bíróság részére nem küldte meg, így ez ellen a felperes nem is terjeszthetett elő kifogást. A felperes házastársa 2004-ben semmilyen küldeményt nem vehetett át, mert a házastársi életközösség régen megszűnt. A végrehajtási lap kibocsátásával kapcsolatban a jogerős ítéletben megállapítottakat cáfolja a városi bíróság kezelő irodája által 2006. július 3-án kiállított igazolás. Nem hagyható figyelmen kívül továbbá, hogy a becsértéket megállapító jogerős végzés és az árverés megtartása között mennyi idő telt el, amelyre tekintettel a felperes szerint helye lett volna a forgalmi érték újbóli meghatározásának. Miután a végrehajtó tudott a 4 000 000 forint engedményezéséről, ezt mint megtérült összeget kellett volna figyelembe vennie. Az elsőfokú ítélet tévesen állapította meg, hogy az M. S. Kft.-vel szemben a végrehajtási lap kiállítása 2000. május 16-án szabályszerűen megtörtént. Kifogásolta a felperes az elsőfokú ítéletnek az engedményezéssel kapcsolatos okfejtését, valamint azt, hogy a végrehajtó az árverést a kifogás elbírálása előtt két hónappal megtartotta. Ténybelileg és jogilag is téves a felülvizsgálati kérelem szerint az a megállapítás, hogy az I. r. alperesnek jogellenes magatartása nem volt. A felperes szerint a másodfokú bíróság csak formailag bírálta el a fellebbezést a végrehajtási lap kiállításával és a 4 000 000 forint követelés be nem hajtásával kapcsolatban előterjesztett kifogások tekintetében.