A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21357/2010/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 355. §] Bírók: Almásy Mária, Besenyeiné dr. Varga Katalin, Havasi Péter

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék P.20874/2006/49., Debreceni Ítélőtábla Pf.20690/2009/5., *Kúria Pfv.21357/2010/4.*

***********

Pfv.III.21.357/2010/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Szeszák Gyula ügyvéd által képviselt I.r., II.r. és III.r. felpereseknek az ifj.dr.Horváth Ferenc ügyvéd, majd a felülvizsgálati eljárásban a jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Hajdú-Bihar Megyei Bíróságnál 10.P.20.874/2006. szám alatt megindított és másodfokon a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.690/2009/5. számú részítéletével elbírált perében a jogerős részítélet ellen a felperesek részéről 59. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2011. évi május hó 4. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítélet felülvizsgálattal támadott részét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg az alperesnek 30.000 (Harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, míg a felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

Az I. és III.r. felperesek, valamint az I.r. felperes házastársa, a III.r. felperes édesanyja, H.Zné 2002. december 3-án az esti órákban Ny. belterületén az úttest jobb oldalán gyalogosan közlekedve balesetet szenvedtek, amikor az alperes biztosítottja által vezetett személygépkocsi elütötte őket. A baleset következtében H.Zné meghalt, az I. és III.r. felperesek pedig súlyos sérüléseket szenvedtek. A II.r. felperes a balesetnél nem volt jelen. Az ő édesanyja volt a balesetben meghalt H.Zné, édesapja az I.r. felperes, és testvére a III.r. felperes.

A felperesek a keresetükben a balesetből eredő vagyoni és nem vagyoni káraikat érvényesítették a balesetet okozó gépkocsi kötelező felelősségbiztosítójával, az alperessel szemben.

Az alperes a helytállási kötelezettségét nem vitatta, de a balesetben részes személyek közrehatására figyelemmel kármegosztás alkalmazását kérte, és annak a mértékét a felperesek terhére 30%-os mértékben határozta meg. Az volt az álláspontja, hogy a gyalogosoknak a KRESZ 21. §-ának (1) és (2) bekezdése, valamint a (3) bekezdésének a) pontja alapján - járda hiányában - a leállósávon vagy az útpadkán, illetőleg kerékpárúton kell közlekedni, de ha ezek nincsenek, akkor az úttesten is közlekedhetnek, lakott területen azonban a menetirány szerinti baloldalon. Miután az I. és III.r. felperesek, valamint a balesetben meghalt H.Zné nem így közlekedtek, hanem egymás mellett, az úttest jobb oldalán, így a kár bekövetkezésében őket önhiba terheli. Ennek megfelelően fizetett kártérítést a felperesek részére, egyebek mellett nem vagyoni kártérítésként az I.r. felperesnek 2.000.000 forintot, a II.r. felperesnek 1.500.000 forintot, a III.r. felperesnek 2.300.000 forintot és 2004. február 12-től járó kamatát.

A felperesek a módosított keresetükben az alperes által meg nem térített további káraik megfizetésére kérték az alperes kötelezését. Az I.r. felperesnek nem vagyoni kártérítésként további 3.000.000 forint, a II.r. felperesnek 3.500.000 forint, míg a III.r. felperesnek 3.700.000 forint nem vagyoni kárigénye volt.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest az I.r. felperes részére 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és 1.245.200 forint vagyoni kártérítés, a II.r. felperes részére 1.800.000 forint nem vagyoni kártérítés, míg a III.r. felperes részére 2.500.000 forint nem vagyoni kártérítés és kamatai megfizetésére. Ezt meghaladóan elutasította a keresetet. A közlekedési szabályok értelmezése és a balesetet okozó gépkocsi vezetője ellen indult büntetőeljárásban készített szakértői véleményből kiindulva arra a következtetésre jutott, hogy a balesetben sérült gyalogosok terhére önhiba nem állapítható meg. Az a KRESZ ajánlás, amely szerint lehetőleg a menetirány szerinti baloldalon kellett volna közlekedniük, nem kogens szabály, és a szakértő véleménye szerint akkor is bekövetkezett volna a baleset, ha a gyalogosok egymás mögött, libasorban haladnak. A balesetet okozó gépkocsi vezetője ittas állapotban, rossz látási viszonyok között, a megengedettnél jóval nagyobb sebességgel haladva nem is észlelte az úttesten előtte haladó gyalogosokat. A nem vagyoni kártérítés összegét az orvosszakértői és a pszichológus szakértői véleményre is figyelemmel a körülmények mérlegelése alapján állapította meg.

A másodfokú bíróság részítéletet hozott, amelyben az I.r. felperesnek fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét 800.000 forintra, a II.r. felperesét 1.000.000 forintra, míg a III.r. felperesét 1.700.000 forintra leszállította. A kamatfizetés kezdő időpontját 2002. december 3-ában határozta meg. A vagyoni kártérítés körében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ebben a részében újabb eljárást rendelt el.