A Debreceni Ítélőtábla Pf.20690/2009/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 15. §, 1952. évi III. törvény (Pp.) 213. §, 221. §, 252. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 301. §, 302. §, 358. §, 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 21. §, 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (Gyer.) 147. §, 171/2000. (X. 13.) Korm. rendelet 7. §] Bírók: Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Riczu András, Szilágyiné dr. Karsai Andrea

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.690/2009/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Szeszák Gyula ügyvéd (4024 Debrecen, Iparkamara u. 6.) által képviselt I.rendű felperes neve I. rendű, II.rendű felperes neve II. rendű és III.rendű felperes neve III. rendű (mindannyian: felperesek címe) felpereseknek - az Ifj. Dr. Horváth Ferenc ügyvéd (4025 Debrecen, Vásáry István u. 8. fszt. 1.) által képviselt alperes neve, címe alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 10.P.20.874/2006/49. sorszámú ítélete ellen az I.-III. rendű felperesek részéről 52. sorszám, az alperes részéről 53. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

részítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem vagyoni kártérítésre vonatkozó rendelkezéseit részben megváltoztatja és az alperes által fizetendő nem vagyoni kártérítés tőkeösszegét az I. rendű felperes esetében 800 000 (Nyolcszázezer) forintra, II. rendű felperes esetében 1 000 000 (Egymillió) forintra, III. rendű felperes esetében 1 700 000 (Egymillió-hétszázezer) forintra leszállítja azzal, hogy a III. rendű felperes javára hitelintézetnél nyitott gyámhatósági fenntartásos betétbe kell teljesíteni.

A kamatfizetés kezdő időpontját 2002. december 3. napjában határozza meg, mellőzi az alperes elsőfokú perköltség fizetésére való kötelezését, az alperes által fizetendő kereseti illeték összegét 210 000 (Kettőszáztízezer) forintra, a szakértői díj összegét 80 920 (Nyolcvanezer-kilencszázhúsz) forintra leszállítja.

A részítélet vonatkozásában a perrel felmerült költségeiket a felek maguk viselik.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 210 000 (Kettőszáztízezer) forint fellebbezési illetéket.

A vagyoni kártérítés vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül hatályon kívül helyezi és ebben a körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja. A hatályon kívül helyezett rész vonatkozásában a felek másodfokú perköltségét mindkét oldalon 100 000 (Egyszázezer) forintban állapítja meg.

Ez ellen a részítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A II. és III. rendű felperesek az I. rendű felperes gyermekei.

2002. december 3-án az I. rendű felperes, a III. rendű felperes és néhai H. Z-né Ny. belterületén a H. utcán járda hiánya és a sáros útpadka miatt a jobb oldali forgalmi sávban közlekedtek egymás mellett akként, hogy a jobb oldalon haladó néhai H. Z-né kerékpárját tolta.

A B. I. által vezetett XXX-000 forgalmi rendszámú S. gépkocsi a vele azonos irányban haladó, a 2 méter széles jobb oldali forgalmi sávból 1,8 métert elfoglalt gyalogosokat nem észlelte, 65-73 km/h közötti sebességgel haladva őket elütötte.

A gépjármű vezetőjét a büntető bíróság halált okozó ittas járművezetés bűntettében bűnösnek találta és végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte.

A baleset következtében H. Z-né elhunyt, az I. rendű felperes bokatörést, orrcsonttörést, a koponya bal oldalán, jobb könyökén és az arc bal oldalán, valamint a szegycsont területén zúzódásos sérüléseket és agyrázkódást szenvedett. Bokatörése 8 hét alatt, orrcsonttörése 3 hét alatt, egyéb sérülései 8 napon belül maradandó károsodás nélkül gyógyultak. A pszichológus szakértő véleménye szerint az I. rendű felperes érzelmi alkalmazkodása problematikus, feszültségét, indulatait feldolgozni nem tudja, ezeket hárítja magától. A házastársa elvesztését feldolgozni nem képes, saját baleseti sérülései betegségként definiálható kóros lelkiállapotot nem okoztak.

A II. rendű felperes elhunyt édesanyjával szeretetteljes kapcsolatban élt, édesanyja elvesztése a jövőbe vetett bizalmát és biztonságérzetét meggyengítette, pszichoterápiás segítségnyújtásra szorul.

A III. rendű felperes a baleset következtében koponyaalapi törést, keményburok feletti vérzést és agyzúzódást szenvedett el, sérülései súlyosak, életveszélyesek voltak, az agyzúzódás gyógytartama 6 hónap volt. Sérülései maradandó fogyatékosság hátrahagyása mellett gyógyultak, ez poszttraumás fejfájásban nyilvánul meg. A pszichológus szakértő véleménye szerint a III. rendű felperes depresszív hangulati életű, hiányzik belőle a lendület, kreativitás, érdeklődés és nyitottság, amelyeknek az életkor alapján őt jellemezni kellene. Édesanyja elvesztését a mai napig nem tudta feldolgozni, pszichoterápiás segítségnyújtásra szorul.

A baleset következtében I. rendű felperes 2002. december 3-tól december 9-ig kórházi kezelés alatt állt, majd 2003. június 20-ig otthonában ápolásban részesült. A III. rendű felperes 2002. december 3-tól 2002. december 20-ig kórházi kezelés alatt állt.

A kárt okozó gépjármű vezetője az alperesnél rendelkezett kötelező gépjármű-felelősség biztosítási szerződéssel.

Az alperes peren kívül az I. rendű felperesnek 2 000 000 forint, II. rendű felperesnek 1 500 000 forint, III. rendű felperesnek 2 300 000 forint nem vagyoni kártérítést és azok kamatait megfizetett. Részlegesen megtérítette a felperesek vagyoni kárait is.

A felperesek kereseti kérelmükben az alperesnek I. rendű felperes javára 3 821 047 forint vagyoni-, 3 000 000 forint nem vagyoni kár, a II. rendű felperesnek 3 500 000 forint nem vagyoni kár, a III. rendű felperesnek 172 580 forint vagyoni- és 3 700 000 forint nem vagyoni kártérítés, ezek 2002. december 3-tól járó törvényes kamata, valamint 2005. december 14. napjától havi 35 000 forint járadék és perköltség megfizetésére kérték kötelezni az alperest.

Az alperes a kereset túlnyomó részben történő elutasítását kérte, perköltségigényt is bejelentett. Hivatkozott arra, hogy a felperesek 30 %-os mértékben közrehatottak a baleset bekövetkezésében azzal, hogy nem az úttest szélén egy sorban és nem a menetirány szerinti bal oldalon haladtak. A 171/2000. (X. 13.) Korm. rendelet 7. § (6) bekezdésére történő hivatkozással a kamatfizetés kezdő időpontját 2004. február 12. napjában kérték megállapítani.

Az elsőfokú bíróság széleskörű bizonyítási eljárás lefolytatását követően ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az I. rendű felperesnek 2 245 200 forint, II. rendű felperesnek 1 800 000 forint, III. rendű felperesnek 2 500 000 forint tőkét és ezek 2004. február 12-től a kifizetés napjáig járó kamatát, valamint 360 000 forint ÁFA-t is magába foglaló perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 507 300 forint kereseti illetéket és 87 500 forint előlegzett szakértői díjat. Határozata indokolásában arra hivatkozott, hogy a Ptk. 345. §-ának (2) bekezdése szerinti önhibát - amely a vagyoni károk körében kármegosztást eredményezhet - az alperesnek kellett bizonyítania. A KRESZ 21. § (1) és (2) bekezdése, valamint (3) bekezdésének a) pontja szerint a gyalogosoknak a járdán, ahol pedig járda nincs, a leállósávon, az útpadkán, vagy a kerékpárúton kell közlekednie azzal, hogy amennyiben ezek nincsenek, közlekedhetnek az úttesten is. Lakott területen lehetőleg a menetirány szerinti bal oldalon egy sorban kell ezt tenniük. A balesetben részes I., III. rendű felperesek, valamint néhai H. Z-né az út jobb oldalán egymás mellett közlekedett. Ugyanakkor az álláspontja az volt, hogy a KRESZ 21. §-a (3) bekezdésének a) pontja a "lehetőleg" kitételt használja, amely nem kogens szabály, hanem csupán ajánlás. A büntetőeljárás során beszerzett szakértői vélemény szerint, amennyiben a gyalogosok egymás mögött haladnak az úttest jobb oldalán a baleset az esetben is bekövetkezett volna.