A Fővárosi Törvényszék Bf.14187/2012/11. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 12. §, 22. §, 31. §, 178. §, 179. §, 182. §, 183. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 74. §, 173. §, 339. §, 351. §, 361. §, 372. §, 514. §] Bírók: Bíró Emese, Csekéné dr. Szegedi Mónika, Patassy Bence

Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

20.Bf.XV.14187/2012/11.szám

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2013. évi május hó 28. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t

A rágalmazás vétsége miatt I.rendű vádlott neve és társa ellen indult büntető ügyben a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 2012. évi november hó 13. napján kihirdetett 5.B.XV.933/2011/31. számú ítéletét megváltoztatja.

I.rendű vádlott neve I. r. és II.rendű vádlott neve II. r. vádlottat az ellenük társtettesként folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétsége (Btk. 179. § (1) bekezdés (2) bekezdés b. pont) miatt emelt vád alól felmenti.

Megállapítja, hogy az elsőfokú eljárás során 13.760 (tizenháromezer-hétszázhatvan) forint bűnügyi költség merült fel, melyből 8.760 (nyolcezer-hétszázhatvan) forintot magánvádló magánvádló köteles az államnak megfizetni, a fennmaradó 5.000 (ötezer) forintot maga viseli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkezéseit helybenhagyja.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül II.rendű vádlott neve II. r. vádlott fellebbezéssel élhet.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította I.rendű vádlott neve I. r. és II.rendű vádlott neve II. r. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett rágalmazás vétségében, és ezért őket külön-külön megrovásban részesítette.

A vádlottakat az ellenük levéltitoksértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

Az első fokú bíróság ítélete ellen a magánvádló a vádlott terhére egyrészt a II. és III. tényállási pontban foglalt cselekmények esetében a vádlottak bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása érdekében, másrészt súlyosítást célzóan jelentett be fellebbezést.

A vádlottak és védőjük felmentésért fellebbeztek.

A magánvádló a fellebbezését írásban is indokolta, ezt a nyilvános ülésen történt felszólalásában fenntartotta. Ennek lényege az volt, hogy a vádlottak bűnösségének megállapításával az I. tényállási pontban foglalt cselekmény kapcsán egyetértett. A II. tényállási pontban szereplő állítások tekintetében az volt az álláspontja, hogy az abban foglaltak a becsületének csorbítására maradéktalanul alkalmasak voltak, azok nem a hatóságok előtti tényfeltárást szolgálták, hanem becsmérlést és gyalázkodást, ezért ezek vonatkozásában a rágalmazás vétsége megállapításának van helye.

A III. tényállási pontban megállapított cselekmény esetében pedig nem vitás, hogy az I. r. vádlott a magánvádló feleségének levelezését megnézte, ezt maga is elismerte, és ez még közös géphasználat esetén is büntetendő, ezért a levéltitoksértés megvalósult, sőt álláspontja szerint még magánokirattal visszaélés vétsége is fennáll, mert a magánvádló a zárójelentést nem adta át a vádlottaknak, és nem egyezett bele az átadásba sem.

Mindezek alapján az ítélet megváltoztatását a II. és III. pontban szereplő cselekmények esetében is a vádlottak bűnösségének megállapítását és velük szemben súlyosabb büntetés kiszabását indítványozta.

A nyilvános ülésen felszólaló védő az írásbeli fellebbezésében foglaltakat fenntartotta. Az elsőfokú bíróság a vádlottak bűnösségét az I. tényállási pontban rögzített cselekmény vonatkozásában állapította meg, álláspontja szerint azonban e cselekménynél valóság bizonyításnak lett volna helye, mert a nyilatkozatok megtételét mind közérdek, mind magánérdek indokolta, az erre irányuló indítványát azonban a kerületi bíróság elutasította. Ha ennek helyt adott volna, akkor a valóság bizonyítása eredménnyel járt volna, és akkor ez vádlottak felmentését eredményezte volna. Hivatkozott még arra is, hogy a bírálat és vélemény nem esik a tényállítás fogalma alá, tehát alkalmatlan a rágalmazás bűncselekményének a megállapítására. Hangsúlyozta, hogy az elektronikus levélben a vádlottak a véleményüket írták meg a cikkel kapcsolatban, annak tervezetének ismeretében, abban a reményben, hogy az újságíró hajlandó azt kijavítani. Mindezek alapján az ítélet megváltoztatását és a vádlottak bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozta.

A fellebbezések közül a vádlotti és védői fellebbezést alaposnak találta a másodfokú bíróság.

Az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan a Be. 351.§ (2) bekezdésének a./ pontjában írt okból. A tényállást ugyanis nem derítette fel kellően, nem vizsgálta, hogy az egyes részcselekmények vonatkozásában terjesztettek-e elő joghatályos magánindítványt, s ezzel kapcsolatban nem is rögzített adatokat. A másodfokú eljárásban ez a megalapozatlanság azonban a rendelkezésre álló iratok, és a magánvádló nyilatkozatai alapján kiküszöbölhető volt.

Ennek kapcsán a következőket rögzíti a másodfokú bíróság:

A Btk. 179. §-ának (1) bekezdésében meghatározott rágalmazás vétségét az valósítja meg, aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ.

A (2) bekezdés szerint a cselekmény súlyosabban minősül, ha azt aljas indokból, vagy célból, nagy nyilvánosság előtt, vagy jelentős érdeksérelmet okozva követik el.

A rágalmazás jogi tárgya a becsület, mint a személyiségi jog lényeges része. A becsület, mint büntetőjogi védelemben részesülő jogi tárgy egyrészt az egyént megillető társadalmi megbecsülést, másrészt az emberi méltóságot foglalja magában. Az emberi méltóság független attól a társadalmi értékítélettől, melyet az egyén kivívott magának, ez az egyént akkor is megilleti, ha a társadalommal szembefordult, sőt jogellenes cselekedetet követett el. A rágalmazás sértettjének határozottan felismerhetőnek, személy szerint meghatározottnak kell lenni.

Annak megítélésénél, hogy valamely kifejezés mely esetben alkalmas a becsület csorbítására, az objektív értelmezés az irányadó, vagyis nem a sértett egyéni érzékenysége, vagy az elkövető felfogása szempontjából, hanem objektív értelmezés útján, a társadalomban kialakult általános megítélés figyelembevételével kell eldönteni a becsület csorbítására való alkalmasságot.

A Btk. 178. § (1) bekezdésében meghatározott és a e szerint minősülő levéltitok megsértésének vétségét az követi el, aki másnak közlést tartalmazó zárt küldeményét, a tartalmának megismerése végett felbontja, megszerzi, vagy ilyen célból illetéktelen személynek átadja, úgyszintén aki távközlési berendezés útján továbbított közleményt kifürkész, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg.

A bíróságnak az ítéleti tényállást úgy kell rögzítenie mind a rágalmazás vétsége, mind a levéltitok megsértésének vétsége esetén, hogy abból az egyes törvényi tényállási elemek meglétére következtetni lehessen, amennyiben ezen kötelezettségének az elsőfokú bíróság nem tesz eleget, a tényállás hiányos, vagy felderítetlen marad.

A Btk. 31. § (1) és (2) bekezdése alapján a törvényben meghatározott esetekben a bűncselekmény csak magánindítványra büntethető. A magánindítvány előterjesztésére a sértett jogosult.