A Pécsi Törvényszék K.21305/2007/13. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, 166. §, 206. §, 339. §, 340. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, 1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 30. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 108. §, 109. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bíró: Heinemann Csilla

Kapcsolódó határozatok:

*Pécsi Törvényszék K.21305/2007/13.*, Kúria Kfv.35229/2008/3. (AVI 2012.6.68)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A dr. Dudinszky Péter ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a dr. Auth Mária jogtanácsos (cím) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Baranya Megyei Bíróság meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A bíróság az alperes 2007. szeptember 28. napján kelt (határozat száma) számú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezi.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 210. 430 (kettőszáztízezer-négyszázharminc) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

A felperes a 2000-2001-es években a testvére révén ismerte meg (név)t, a (név) Kft. akkori tulajdonosát. Ebben az időben a felperes egy szállítási vállalatnál dolgozott fuvarozóként. Már ekkor is kapott kisebb összegeket kölcsön (név)tól, de ezekről írásos dokumentum nem készült.

A felperes 2004. évben elhatározta, hogy egyéni vállalkozásba kezd, amihez azonban saját tőkével nem rendelkezett, ezért vállalkozásának beindításához (név)tól kért kölcsön 9. 500. 000 forintot. (név) erről a kölcsönről szerződést kívánt kötni.

(név) a szerződés megszerkesztésével a (név) Ügyvédi Irodát bízta meg, mivel dr. (név) ügyvéd fia, (név) 1. tanú közeli ismerőse volt. A szerződés megkötésére 2005. januári 12. napján 18. 00 órakor került sor az ügyvéd (név) utcai irodájában. A szerződéskötést megelőzően ugyanott átadásra került a pénz is az ügyvédi irodához tartozó kisebb helyiségben, ahol az átadáskor a feleken kívül jelen volt (név) 1. tanú és (név) 2. tanú is.

A kölcsönszerződésben kölcsönadóként (név), kölcsönvevőként a felperes van feltüntetve, a kölcsön összege 9. 500. 000 forint, melynek törlesztésére nyitva álló határidő 2009. december 31. napján jár le. A tőkeösszeg után kamatfizetési kötelezettség is terheli a felperest, melynek mértéke az évi költségvetési törvényben meghatározott kamat. Kikötötték azt is, hogy a kölcsön célja a felperes egyéni vállalkozásának bővítése. A kölcsönszerződés egyetlen példányát a szerződést ellenjegyző dr. (név) ügyvédnél letétbe helyezték.

A szerződés megkötését követően a felperes tájékoztatta (név)t, hogy nem egyéni vállalkozást, hanem egy gazdasági társaságot kíván létrehozni a kölcsönösszegből, aki ezt a bejelentést tudomásul vette.

A kölcsönösszeg átvételétől 2005. novemberéig a felperes a 9. 5 millió forintot otthon tartotta a házának a széfjében.

(név) 2006. január 31. napján elhunyt, felesége a kölcsönről nem tudott.

Az APEH (név) (megbízólevél száma) számú megbízólevél alapján 2005. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó tekintetében bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett.

Az elsőfokú adóhatóság a (név) Kft.-nél adóellenőrzést végzett, amikor tudomására jutott, hogy a felperes 2005. december 1. napján üzletrészt vásárolt 1. 200. 000 forint értékben, majd 2005. december 30. napján kölcsönszerződés alapján 11. 900. 000 forint kölcsönt nyújtott a gazdasági társaságnak.

Megállapította, hogy a felperes 2005, évben egyéni vállalkozóként közvetítési, ügynöki szolgáltatást végzett, éves bevallásában 639. 702 forint önálló tevékenységből származó jövedelmet vallott be, amelyből adózott nettó jövedelme 458. 147 forint volt.

A revízió megállapította, hogy a bevallásban szereplő nettó jövedelem és a (név) Kft.-be történt befektetés között jelentős mértékű eltérés van, a bevallott illetve bevallási kötelezettség alá nem eső jövedelme a vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincsenek arányban, ezért becslés alkalmazásának van helye az Art. 109.§ (1) bekezdése alapján, melynek során az adóhatóság azt vizsgálta, hogy a kölcsön összegének fedezetére a felperesnek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.

Az elsőfokú ellenőrzés alapján a bevételek és kiadások figyelembe vételével a felperesnek 11. 528. 041 forint olyan jövedelme keletkezett, melynek megszerzését hiteles dokumentumokkal igazolni nem tudta. A vizsgálat alapján az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 4. 208. 596 forint adókülönbözetet állapított meg.

A felperes által az adóhatóság elé tárt bizonyítékok alapján nem fogadta el, hogy jelentős összeget kapott kölcsönbe (név)tól. A revízió során meghallgatták (név) özvegyét, valamint adatgyűjtést végeztek dr. (név) ügyvédnél.

A tanúvallomás nem igazolta, hogy a kölcsön valóban megtörtént volna. Megállapították, hogy az ügyvédnél az ügyletről számla nem készült, a könyvelésben árbevételt, nem rögzítettek, iktatásban az irat nem szerepel. Álláspontjuk szerint a rendelkezésükre bocsátott okiratok hitelt érdemlően nem bizonyítják a kölcsön átadását, továbbá életszerűtlen, hogy a 9. 500. 000 forint felhasználására csak 11 hónappal később kerüljön sor.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2007. szeptember 28. napján kelt (határozat száma) számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Hangsúlyozta, hogy a felperes nyilatkozata, és a benyújtott kölcsönszerződés önmagában nem tekinthető hitelt érdemlő bizonyítéknak, ha azok egyéb, a valóságban is ellenőrizhető adatokkal nem igazolhatók és alátámaszthatók. Ezek alapján megállapította, hogy a felperes a vizsgált időszakban összesen 11. 528. 041 forintot kitevő kiadás fedezetét nem tudta bevallott jövedelemként, illetve adómentes bevallási kötelezettség alá nem eső jövedelemként igazolni, ezért az Art. 108.§ (1) és (2) bekezdésének felhatalmazása, illetve a 109.§ (1) bekezdés alapján eltitkolt jövedelemként került megállapításra annak a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban Szja.) 30.§-a szerinti adó vonzataival együtt. Kiemelte, hogy a becslés során az adóhatóságnak azt kell bizonyítania, hogy annak feltételei fennállnak, s a választott módszer alkalmas arra, hogy az adóalapot valószínűsítse. A felperes bizonyítási indítványait megvizsgálta, mérlegelte, elutasítását jogszerűen megindokolta.