AVI 2012.6.68 Megalapozhat jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése [Pp. 275. § (1) bek.]

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2005. évre személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként a 2007. június 18. napján kelt határozatával a felperes terhére 4 208 596 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest az adóhiány, 2 104 298 Ft adóbírság és 472 832 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.

A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2007. szeptember 28. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint felperesnek az adóhatóság előtt ismert vagyoni helyzete nem állt arányban a vizsgált időszakban megszerzett jövedelmeivel, a Z. Kft.-nek 11 900 000 Ft összegben nyújtott kölcsön fedezetéül a feltárt jövedelme nem szolgálhatott. A felperes bevallott adóköteles jövedelme, az általa megjelölt jövedelemforrások nem álltak arányban vagyongyarapodásával és kiadásaival, ezért az elsőfokú hatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109. §-ának (1)-(3) bekezdései alkalmazásával az adó alapját becsléssel állapította meg, és az adóalapot növelő forráshiányként jelentkező összegeket a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 28. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján egyéb adóköteles jövedelemnek minősítette.

Az alperes nem fogadta el azon felperesi hivatkozást, hogy a tagi hitel forrása magánszemélytől kapott kölcsön lett volna, mert a bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a felperes által hivatkozott kölcsönszerződés önmagában nem bizonyítja a pénz átadását, és azt, hogy az adózó ezen összeget az általa megjelöltekre használta fel.

A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását illetve hatályon kívül helyezését kérte, állítva, hogy bizonyította a tagi kölcsön forrását.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát, az elsőfokú határozatra is kiterjedően, hatályon kívül helyezte. Indokolásában a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a felperes hitelt érdemlően bizonyította a baráti kölcsön felvételét, illetve azt, hogy rendelkezett azzal az összeggel, amely lehetőséget nyújtott számára a gazdasági társaság részére hitelnyújtásra. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint elfogadható az a felperesi előadás, hogy a kölcsönvett 9 500 000 Ft-ot nem bankban, hanem 11 hónapig otthon a széfjében tartotta.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Art. 97. §-ának (4) és (6) bekezdését, 108. §-ának (1)-(2) bekezdéseit, 109. §-át. Az alperes fenntartotta és lényegében megismételte a határozatában foglaltakat.

A felperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.

Az Art. 108. §-ának (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Az Art. 109. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.