A Debreceni Ítélőtábla Pf.20905/2012/3. számú határozata adatok kiadása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 182. §, 253. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 24. §, 135. §, 138. §, 237. §, 1997. évi XLVII. törvény (Eüak.) 7. §, 2005. évi XLVII. törvény (Szaktv.) 16. §, 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 3. §, 15. §] Bírók: Csiki Péter, Kocsis Ottília, Veszprémy Zoltán

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.905/2012/3. szám

A Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú eljárásban dr. Grád András ügyvéd, a fellebbezési eljárásban dr. Lukács Edit ügyvéd (cím) által képviselt I.rendű felperes neve I. rendű, II.rendű felperes neve II. rendű és III.rendű felperes neve III. rendű, mindhárman d.-i (cím) lakos felpereseknek - a dr. Pintér István ügyvéd (cím) által képviselt alperes neve sz.-i (cím, tartózkodási helye: cím) lakos alperes ellen adatok kiadása iránt indított perében a Szolnoki Törvényszék 8.P.20.151/2012/14. számú ítélete ellen a felperesek által 17. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

Az I. és II. rendű felperesek a III. rendű felperes szülei. A III. rendű felperes és házastársa között a Debreceni Városi Bíróság előtt házasság felbontása, gyermek elhelyezése és más iránt per van folyamatban. Az eljárás során a bíróság pszichológus szakértői bizonyítást foganatosított, s a szakvélemény elkészítésére az alperest rendelte ki. Az alperes a kirendelő végzésben foglaltaknak megfelelően megvizsgálta - mások mellett - a felpereseket, ennek során anamnézist, explorációt, MMPI, RORSCHACH és kétprofilos SZONDI tesztet vett fel, utóbbit a II. rendű felperes esetében csak megkísérelte. Az elkészített szakértői véleményét a Debreceni Városi Bírósághoz benyújtotta. A szakvélemény nem tartalmazza a tesztvizsgálat nyers adatait, a pontértékeket, a számszerű mutatókat (a továbbiakban: a tesztadatokat).

A felperesek módosított keresetükben kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest az általa készített szakértői vélemény alapjául szolgáló RORSCHACH és SZONDI teszt jegyzőkönyveinek, ezek lejelölésének, az MMPI tesztre adott válaszoknak és kitöltött kérdőíveknek, az explorációról készült jegyzőkönyvnek fénymásolatban történő kiadására. Álláspontjuk szerint az alperes által készített szakértői vélemény nem tartalmazza, hogy a szakértő milyen adatokból, teszteredményekből, kitöltetett dokumentumokból, pszichodiagnosztikai adatokból állította azt össze, a vélemény csupán egy végkövetkeztetés, aminek alapjául szolgáló adatokat az alperes a 2011. évi CXII. törvény, az 1997. évi XLVII. törvény, valamint az 1997. évi CLIV. törvény általuk megjelölt szakaszai alapján köteles részükre kiadni. Hivatkoztak arra, hogy e kérelmüket a Debreceni Városi Bíróság a házasság felbontása iránt folyamatban lévő perben hozott végzésével elutasította, s amennyiben keresetük is alaptalannak bizonyulna, sérülne a tisztességes eljáráshoz való joguk.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperesek költségben való marasztalását kérte. Azzal védekezett, hogy a 2011. évi CXII. törvény felperesek által megjelölt szakasza alapján a vizsgált személyek csak tájékoztatás kérésére jogosultak, adatok kiadását nem kérhetik. Állította, hogy tevékenysége szakértői tevékenység, így arra sem az egészségügyről, sem az egészségügyi adatok kezeléséről szóló törvény rendelkezései nem alkalmazhatók, eljárása során pedig a szakértőkre irányadó szabályokat maradéktalanul betartotta.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította, s egyetemlegesen kötelezte a felpereseket az alperes részére 30 000 forint perköltség megfizetésére. A határozata indokolásában kifejtette, hogy a 2011. évi CXII. törvény értelmében a felperesek által kiadni kért adatok személyes adatok, az alperes pedig adatkezelő. A törvény azonban az érintettek részére azt a jogot biztosítja, hogy adataikról tájékoztatást kérhetnek, azok helyesbítését, majd törlését vagy zárolását indítványozhatják. Az adatkezelőt e jogszabály nem kötelezi a felperesek által kért adatok kiadására. Hangsúlyozta, hogy az alperest a Debreceni Városi Bíróság a Pp. 177. §-a értelmében rendelte ki szakértőként, aki tevékenységét az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény, továbbá az annak felhatalmazása alapján készült szakértői módszertani levél előírásai szerint köteles a szakmai szabályok megtartásával, legjobb tudása szerint elvégezni. Az alperes által készített szakvélemény elkészítésekor irányadó 10. számú módszertani levél III.2.a) pontjában írtak ellenére a szakvélemény nem tartalmazza az ott megjelölt adatokat, ám e tekintetben a felperesek a Pp. 182. § (1) és (3) bekezdése alapján a szakvélemény kiegészítését kérhetik a házasság felbontása iránt folyamatban lévő perben, a keresetlevelükben megjelölt adatok kiadását azonban nem. Megítélése szerint az alperes nem tekinthető egészségügyi szolgáltatónak és nem egészségügyi tevékenységet folytat az egészségügyről szóló törvény értelmében, így e jogszabály hatálya alá nem tartozik tevékenysége. Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló törvény hatálya alá sem tartozik az alperes, így e két törvény értelmében sem foghat helyt a felperesek keresete. Rámutatott, hogy a felperesek tisztességes eljáráshoz fűződő jogát deklaráló 1993. évi XXXI. törvény 6. cikkének megsértése az alperes által fogalmilag kizárt. Pervesztességük miatt a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felpereseket az alperes részére jogi képviselője munkadíjából álló perköltség megfizetésére.

Az ítélettel szemben a felperesek terjesztettek elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását, keresetük szerinti határozat hozatalát és az alperes költségben való marasztalását kérték. Azzal érveltek, hogy az alperes által a Debreceni Városi Bíróság előtt folyamatban lévő perben készített szakvélemény aggályos és a jelen perben kiadni kért adatok hiányában nincs lehetőségük annak ellenőrzését kérni. Hangsúlyozták, hogy a kiadni kért adatok egészségügyi adatok, az alperes által végzett tevékenység pedig - a 2/2004. EÜM rendelet (az ún. egészségügyi szakmai kódjegyzék) szerint 7100 sorszámmal jelölt - pszichológia-egészségügyi tevékenység, ezért a pszichológusnak elsősorban az erre vonatkozó jogi normáknak kell megfelelnie eljárása során. Álláspontjuk szerint helyesen állapította meg a törvényszék, hogy ők személyes adataik kiadását kérik, az alperes pedig adatkezelő, ám ebből következően tevékenységére irányadók az adatvédelmi biztos - illetve az adatvédelmi hatóság - állásfoglalásai. Kiemelték, hogy az igazságügyi szakértői tevékenység felett törvényességi felügyeletet ellátó Igazságügyi Minisztérium álláspontját idéző állásfoglalás azt emelte ki, hogy "a tájékoztatási kötelezettség nem értelmezhető úgy, hogy az igazságügyi szakértő az adatvédelmi törvényben foglaltakkal ellentétes módon jogosult lenne az érintett személyes adatai megismerhetőségének biztosítását megtagadni". Hangsúlyozták, hogy az adatvédelmi biztos állásfoglalása szerint az igazságügyi pszichológus szakértő és az érintett viszonya hasonló a beteg-orvos viszonyhoz, ezért a szakértő a tudomására jutott személyes és egészségügyi adatokat az egészségügyi törvény, valamint az egészségügyi adatok kezeléséről szóló törvény rendelkezéseinek megtartásával kezelheti, s az előbbi jogszabály értelmében a rájuk vonatkozó tesztadatokat, melyek egészségügyi adatok, köteles részükre kiadni. Kifogásolták, hogy a bíróság nem vette figyelembe a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara Etikai Kódexében írtakat, melyekre tekintettel az alperes által készített szakvélemény hiányos, mert nem rögzítette a szakértő által felhasznált adatokat és egyéb dokumentumokat és a vélemény nem kellően megindokolt. Érthetetlennek találták, hogy noha a törvényszék megállapította, hogy a szakvélemény nem felel meg az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 10. számú módszertani levelében írtaknak, mégsem nyújtott részükre jogvédelmet. Sérelmezték, hogy az alperes eljárása nem felel meg a Ptk. 4. §-ában írt jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményének.