A Debreceni Ítélőtábla Bf.36/2010/4. számú határozata emberölés bűntette (KÜLÖNÖS KEGYETLENSÉGGEL elkövetett emberölés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 166. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 4. §, 6. §, 75. §, 82. §, 101. §, 348. §, 351. §, 371. §, 381. §] Bírók: Balla Lajos, Háger Tamás, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra

Debreceni Ítélőtábla

Bf.I.36/2010/4.sz.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2010. március 16. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

v é g z é s t :

A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 2009. november 10. napján kihirdetett 8.B.1941/2008/33. számú ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban 9.940 (kilencezer-kilencszáznegyven) Ft bűnügyi költség merült fel.

I n d o k o l á s :

A megyei bíróság a rendelkező részben írt ítéletével a vádlottat a Btk.166.§ (1) bekezdése és a (2) bekezdés d) pontja szerint minősülő különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének vádja alól a bűncselekmény bizonyítottságának hiánya miatt felmentette.

Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és megállapította, hogy az eljárás során felmerült 2.395.005 Ft bűnügyi költséget az állam viseli.

· A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség azzal vádolta a korábban elmebetegségben szenvedő, azonban a vádeset idején beszámítási képességében nem korlátozott vádlottat, hogy 2007. december 13-án ittas állapotban az ....szám alatti családi ház konyhájában egy késsel több ízben megszúrta testvére terhes élettársát, aki a helyszínen elhalálozott.

· A megyei bíróság a vádtól eltérő tényállást állapított meg és nem találta kétséget kizáróan bizonyítottnak, hogy a sértettet a vádlott sebezte a késsel halálra. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a vád mellett közvetlen bizonyíték nem állt rendelkezésre, mint ahogy olyan nyom, szakértői vélemény vagy tárgyi bizonyíték sem, mely kétséget kizáróan igazolná a vádban foglaltakat. Mérlegelése során a közvetett terhelő tanúvallomásokat nem ítélte olyan erejűnek, melyek megkérdőjelezték volna a bűncselekmény elkövetését tagadó vádlott védekezését.

Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére a felmentés miatt. Jogorvoslata írásbeli indokolásában az indokolási kötelezettség súlyos megsértése és a tényállás megalapozatlansága miatt a határozat hatályon kívül helyezésére tett indítványt.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.10/2010/1-I.számú átiratában a fellebbezéssel támadott ítéletet több részben felderítetlennek és hiányosnak tartotta és annak hatályon kívül helyezését indítványozta.

Álláspontja szerint hiányos az ítélet, mert a rendelkezésre álló adatok (orvosi kezelésről szóló okiratok) alapján nem állapította meg, hogy a vádlott a háztartásában élő közvetlen hozzátartozóival szemben ismétlődően erőszakos magatartást tanúsított a vádbeli események előtt.

Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott elmeállapotáról készült elmeorvos szakértői véleményt tévesen és megalapozatlanul ítélte aggálytalannak. Kifogásolta, hogy megítélése szerint a szakértők a véleményalkotás előtt nem tekintettek át valamennyi lényeges iratot. Szakmai szempontból is sérelmezte a szakértői eljárást, hivatkozva az Igazságügyi Pszichiátria című szakkönyvre.

Az elsőfokú bíróság terhére rótta továbbá a fellebbviteli főügyészség, hogy nem kísérelte meg az elkövetési eszköz beazonosítását, nem tisztázta megfelelően, hogy az elkövetés után a helyszínről hiányzott-e olyan kés, mely a bűncselekmény eszköze lehetett.

Hiányolta, hogy a bíróság az elkövetési eszközzel, a család otthon tárolt késeivel, esetleges eszköz hiánnyal összefüggésben nem hallgatta ki az események idején otthon nem tartózkodó ...-t, a vádlott testvérét.

A mentési okiratok tartalmára tekintettel indokoltnak tartotta a mentést végző ápolószemélyzet további kihallgatását.

Ezen túlmenően észrevétele szerint az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségét sem teljesítette megfelelően. Hibásan tulajdonított jelentőséget annak, hogy a vádlott ruházatán nem biztosítottak vérnyomot, a vádlotti vallomás ellentmondásait, annak okait kellően nem tárta fel, mint ahogy azt sem tisztázta, hogy kinek állhatott érdekében és miért a fiatal terhes sértett életének kioltása.

A fellebbviteli főügyészség képviselője a másodfokú nyilvános ülésen a hatályon kívül helyezésre irányuló indítványát fenntartotta.

A védő a nyilvános ülésen az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

Az ügyészi fellebbezés nem alapos.

A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be.348.§ (1) teljes terjedelemben felülbírálta.

A felülbírálat során megállapította, hogy a megyei bíróság a bizonyítási eljárást a törvényi szabályoknak megfelelően, igen részletesen, nagy alapossággal, gondosan folytatta le.

Nem vétett sem abszolút, sem olyan relatív perjogi hibát, mely eljárási oldalról az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezné.

Az ítélőtábla nem osztotta a fellebbviteli főügyészség álláspontját, miszerint az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét megszegte, ezáltal eljárási szabályt sértett. A későbbiekben részletezettek szerint ilyen eljárási hiba nem állapítható meg, mert a megyei bíróság értékelés körébe vont minden olyan lényeges bizonyítékot, melynek beszerzésére és megvizsgálására a törvény szerint köteles. Az ügyészi fellebbezés az indokolás kifogásolásakor a szabad, meggyőződés szerinti első bírói mérlegelést támadja, mely eredményre nem vezethetett.

A perjog körében emeli ki még az ítélőtábla, hogy az ügyész által felügyelt nyomozás során történt eljárási szabálysértés akkor, amikor csak az egyik orvos szakértő adott kiegészítő szakvéleményt a sértett halálának okáról (nyomozati irat 121.lap). E szakkérdésben ugyanis a Be.101.§ (2) bekezdése szerint két szakértőnek kell véleményt nyilvánítani. Az elsőfokú bíróság azonban a két szakértő együttes meghallgatásával (18.sz.jkv.14-17.o.) a nyomozati eljárási szabálysértést orvosolta.

A megyei bíróság a szabályosan lefolytatott bizonyítási eljárást követően megalapozott tényállást állapított meg, mely a Be.351.§ (1) bekezdése szerint a másodfokú eljárásban is irányadó.

A már hivatkozottak szerint az elsőfokú bíróság az ügy helyes megítélése szempontjából lényeges bizonyítékokat megvizsgálta. Értékelés körébe vonta a terhelti vallomásokat, a cselekményről közvetlenül vagy közvetve tudomással bíró tanúk vallomását, a helyszín adatait, a tárgyi-okirati bizonyítékokat és a szakértői véleményeket is. Az ügyész által felkínált, a vádat alátámasztó bizonyítékokat egyenként és összhatásukban is, logikai hibát nem vétve mérlegelte.

A vádemeléskor még felhasználható volt a cselekményt részben közvetlenül észlelő ... tanúk vallomása, melyek nyilvánvalóan a vádlott általi elkövetés fő bizonyítékait jelentették. E tanúk azonban a vádlott hozzátartozójaként a tárgyaláson a Be.82.§ (1) bekezdés a) pontjában szabályozott mentességi ok alapján a vallomástételt jogosan tagadták meg, így a korábbi vallomásaik, valamint a tőlük származó és a hatósághoz jutó információk eljárásjogi okból nem használhatók fel és azokból további következtetések a vádlott terhére - főként nem nyomozati jellegű cselekmények által - nem vonhatók le a büntetőperben, mert az a mentességi jog sérelmét jelentené.