A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20693/2010/3. számú határozata sajtó-helyreigazítás tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 79. §] Bírók: Győriné dr. Maurer Amália, Kizmanné dr. Oszkó Marianne, Ráczné dr. Gohér Angyalka

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.693/2010/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Incze András Péter ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Karas Monika ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, sajtó-helyreigazítás iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2010. március 3. napján meghozott, 33.P.20.890/2010/4. számú ítélete ellen a felperes részéről 5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 15.000 (tizenötezer) forint + áfa fellebbezési költséget, valamint az államnak külön felhívásra 36.000 (harminchatezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A felperes keresetében az alperes által sugárzott ... című műsorban ...-én elhangzott valótlan közlésekre hivatkozva kérte az alperes helyreigazításra kötelezését.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperesnek egyrészt hiányzik a kereshetőségi joga, mert a közöltek nem rá vonatkoznak, másrészt pedig olyan jelentéktelen tévedésről van szó, amely a felperes megítélését nem befolyásolja, illetve nem történt valótlan tényállítás és hamis látszat keltése sem.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül bruttó 30.000 forint perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra 21.000 forint illetéket.

Az ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság hivatkozott a jogvita elbírálásánál irányadó jogszabályokra - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére, a 61. § (1) és (2) bekezdésére, az Stv. 2. § (1) és (3) bekezdésére, a 3. § (1) bekezdésére, a 11. § (1) bekezdés c) pontjára, a Ptk. 79. § (1) bekezdésére - a Legfelsőbb Bíróság PK. 12-15. számú állásfoglalásaira, valamint az Alkotmánybíróság szabad véleménynyilvánítási jog tartalmával, terjedelmével, jogi védelmével és korlátaival foglalkozó 30/1992. (V. 26.) AB és 36/1994. (VI. 24.) AB határozataira.

Az első kereseti kérelem vonatkozásában a Ptk. 85. § (1) bekezdésére utalva kifejtette, hogy a felperes által sérelmezett állítás a felperes személyére semmilyen közlést nem tartalmaz, így a felperes emiatt sajtó-helyreigazítási igényt nem érvényesíthet. Rámutatott arra, hogy a felperes perlési jogosultságát nem alapozza meg az a tény, hogy a közléssel érintett cég a felperes tulajdonát képezi

A másik kereseti kérelem vonatkozásában úgy ítélte meg, hogy nem a felperesre, hanem ...ra és az őt körülvevő személyekre vonatkozik az az állítás, hogy a magyar adórendszert megkerülve 5%-os társasági adó megfizetésével anonim módon legalizálhatták a jövedelmüket és a felvásárolt cégek tartozásait sem tudták rajtuk behajtani.

Az adórendszer megkerülésére vonatkozó közlés tekintetében kifejtette, hogy az alapvetően egyfajta következtetés, amely nem ellentétes az emberi gondolkodás és a logika alapvető szabályaival.

Köztudomású ténynek tekintette, hogy az offshore vállalkozások célja az egyes államok magasnak vélt adóterheinek kikerülése, így nem tulajdonított jelentőséget annak a közlésbeli különbségnek, hogy a hazai adókat megkerülték, avagy elkerülték, figyelemmel arra, hogy az átlagnéző számára mindez csak annyit jelentett, hogy ezek a cégek úgy tevékenykednek legálisan, hogy közben nem kényszerülnek megfizetni a magyarországi adókat, ezáltal a cég tulajdonosai is nyilvánvalóan többlet jövedelemhez jutnak. Ebből következően úgy ítélte meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperesi műsorban nem történt valótlan tényállítás.

Az elsőfokú bíróság megítélése szerint alátámasztásra került, hogy a felperes által tulajdonolt társaságok közül is több cégnek van ... székhelye, és az sem vitatott, hogy a felperesi cég, illetve a felperes tulajdonában álló több offshore cég is korábban ... nevéhez volt köthető. Az alperesi közlés ezen cégeken keresztüli tevékenységre utalt és alapvetően nem állított valótlanságot, amikor ...ra és a vele kapcsolatban levő egyéb személyekre - és nem a felperesre - tett megállapításokat, köztük azt is, hogy e módszerrel a felvásárolt cégek tartozásait nem tudták rajtuk így behajtani. Ezen közlést az elsőfokú bíróság egyébként is a műsorvezető következtetésének, véleményének tekintette, amely valóságtartalmának vizsgálata a sajtóperben nem képezi a bíróság feladatát és a sajtó-helyreigazítási igényt sem alapozza meg.

A per eldöntése szempontjából annak nem tulajdonított jelentőséget az elsőfokú bíróság, hogy ...on pontosan hány százalékos az adókulcs, mivel ez - álláspontja szerint - a felperes megítélésére nem hat ki.

Mindezen indokok alapján az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, amelyben annak megváltoztatását, az alperest keresetének megfelelő helyreigazításra kötelezését kérte.

Kifejtette, hogy épp a szövegkörnyezetre tekintettel állapítható meg, hogy a sérelmezett részek a felperesre vonatkoznak, mivel a neve megjelölésre is kerül.

Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az elutasító döntést azzal indokolta, hogy köztudomásúnak tekinthető, miszerint az offshore vállalkozások célja a magas adóterhek elkerülése, mivel ez a felperesre nem vonatkoztatható, hiszen a felperes nem offshore cég, nem kerüli meg a magyar adórendszert, nincs illegális jövedelme, nem teszi lehetetlenné az általa esetlegesen felvásárolt cégek estleges tartozásainak behajtását.

Nem értett egyet a felperes az elsőfokú bíróság offshore kifejezéssel kapcsolatos értelmezésével sem. A felperes álláspontja szerint az, hogy a sérelmezett közlések értelmezése során az elsőfokú bíróság a közvéleménnyel egyezően a felperesi társaságot az offshore társaságokkal veszi egy kalap alá, jelentősen túlmutat a hivatkozott lényegtelen tévedésen, mert a felperes megítélése szempontjából ennek kiemelkedő jelentősége van.

A felperes vitatta azt is, hogy a műsorvezető következtetésének, véleményének tekinthetők a kifogásolt állítások, ugyanis a műsor nem vitaműsor volt, így az elhangzottakat nem lehet a véleménynyilvánítási szabadsággal összefüggésbe hozni.