A Fővárosi Ítélőtábla Bf.124/2015/9. számú határozata csalás bűntette tárgyában. Bírók: Nehrer Péter, Sárecz Szabina Martina, Szalai Géza

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.124/2015/9. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2016. március 17. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

A csalás bűntette miatt I. r. vádlott és társai ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2015. év január hó 26. napján kelt 17.B.1225/2013/49. számú ítéletét I. rendű és III. rendű vádlottak tekintetében megváltoztatja.

I. rendű vádlott szabadságvesztés büntetését 2 (két) év 10 (tíz) hónapra enyhíti.

E vádlott a büntetés fele részének kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsátható.

A .... Kft. polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja.

III. rendű vádlott neve helyesen: ....

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I. rendű és III. rendű vádlottakkal szemben helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült 20.380 (húszezer-háromszáznyolcvan) forint bűnügyi költséget III. rendű vádlott köteles megfizetni az államnak.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

A Fővárosi Törvényszék a 2015. január 26. napján kelt 17.B.1225/2013/49. számú ítéletével

- I. r. vádlottat 4 rb. csalás bűntette [1 rb. 2012. évi C. törvény 373. § (1) és (3) bekezdés a.) pont, 3 rb. 2012. évi C. törvény 373. § (1) és (4) bekezdés a.) pont], 2 rb. folytatólagosan elkövetett csalás bűntette [1 rb. 2012. évi C. törvény 373. § (1) és (4) bekezdés a.) pont, 1 rb. 2012. évi C. törvény 373. § (1) és (5) bekezdés a.) pont] miatt halmazati büntetésül 3 év 6 hónap börtönbüntetésre, 4 év közügyektől eltiltásra és 300 napi tétel, egy napi tétel 1.000.- forint összegű, összesen 300.000.- forint pénzbüntetésre ítélte, megállapította, hogy a szabadságvesztés büntetésből legkorábban kétharmad rész letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra;

- III. r. vádlottat 4 rb. bűnsegédként elkövetett csalás bűntette [1 rb. 2012. évi C. törvény 373. § (1) és (3) bekezdés a.) pont, 3 rb. 2012. évi C. törvény 373. § (1) és (4) bekezdés a.) pont], 2 rb. bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette [1 rb. 2012. évi C. törvény 373. § (1) és (4) bekezdés a.) pont, 1 rb. 2012. évi C. törvény 373. § (1) és (5) bekezdés a.) pont] miatt halmazati büntetésül 2 év 8 hónap börtönbüntetésre, 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, megállapította, hogy a szabadságvesztés büntetésből legkorábban kétharmad rész letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra;

- Kötelezte I. r. és III. r. vádlottat, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 napon belül fizessenek meg a .... Kft. magánfélnek 55.922.979.- forintot, valamint az államnak 335.538.- forint illetéket;

- Rendelkezett továbbá a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész mindkét vádlott terhére, téves minősítés miatt és a büntetés súlyosításáért; I. r. vádlott az ok és cél megjelölése nélkül; az I. r. vádlott védője a megítélt polgári jogi igény miatt; III. r. vádlott és védője a kiszabott büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.358/2015/3. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal, kizárólag a büntetés súlyosítása érdekében tartotta fenn, míg a védelmi fellebbezéseket alaptalannak ítélte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást. Kellő alapossággal és körültekintéssel tárta fel a vád tárgyává tett cselekmények elbírálásához szükséges bizonyítékokat, azokat egyenként elemezve, egymással összevetve értékelte, majd ezt követően mérlegelő tevékenységéről is számot adott. Indokolási kötelezettségének eleget téve megalapozott tényállást állapított meg, mely irányadó a másodfokú eljárásban is. Okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, és törvényesen minősítette a terhükre rótt bűncselekményeket is. A büntetési nem meghatározásakor figyelemmel volt a vádlottak által elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyára, a bűnösség fokára és a büntetéskiszabási körülményekre, azonban figyelmen kívül hagyta, hogy szabadságvesztés kiszabása esetén a büntetési tétel középmértéke az irányadó. A vádlottakkal szemben törvénysértően enyhe büntetést szabott ki, melynek lényeges súlyosítása indokolt. Mindezek alapján az ítélet megváltoztatását, az I. r. és III. r. vádlottakkal szemben hosszabb tartamú fő-és mellékbüntetés kiszabását, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.

Az I. r. vádlott védője a jogorvoslat írásbeli indokolásában kifejtette, hogy kétséget kizáró módon nincs bizonyítva, hogy valójában az értékküldeményekben milyen összeget tároltak, hitelt érdemlően nem azonosítható be, hogy azok mit tartalmaztak. A jogi minősítés kapcsán utalt arra, hogy a cselekmény nem csalás, hanem trükkös lopás, illetve a február 01. napján elkövetett magatartás nem befejezett, hanem kísérleti szakban megrekedt, mivel ugyan a birtokbavétel megtörtént, de a tényleges és kizárólagos uralom megszerzésére nem került sor. Nem értett egyet a polgári jogi igény megítélésével sem, ugyanis ha nem a ...Kft. a sértett, ilyen igényt nem terjeszthet elő, másrészt a polgári jogi igény nem pontos, nem határozott, mely egy kereseti igény alapfeltétele a Pp. 121. § alapján. A büntetés kiszabásakor az elsőfokú bíróság nem megfelelő nyomatékkal értékelte a cselekmény elkövetését nagyban előmozdító ellenőrzés elmulasztását, az I. r. vádlott részletes beismerő és feltáró vallomását, az időmúlást, a kár teljes megtérülését, azt hogy a vádlott egyezséget ajánlott a kár megfizetésére, a tartásra szoruló hozzátartozót és azt a tényt, hogy a II. r. vádlott halála mélységes depresszióba sodorta a védencét és családját.

A nyilvános ülésen az I. r. vádlott védője bizonyítási indítvánnyal élt, a .... Kft. pénztárosainak tanúkénti kihallgatását kérte az értékküldemények összekészítése körében, mivel álláspontja szerint a rendelkezésre álló adatok alapján nem nyert igazolást azok pontos tartalma. Egyebekben az írásbeli beadványában foglaltakkal egyező tartalmú perbeszédet tartott, azt annyiban egészítette ki, hogy elsődleges indítványa a Be. 351. § (2) bekezdés c.) és d.) pontjaira tekintettel az ítélet hatályon kívül helyezésére irányult, másodlagosan pedig a kiszabott büntetés jelentős enyhítését indítványozta.

A III. r. vádlott védője az enyhítés iránt bejelentett fellebbezést fenntartotta. Ennek indokaként előadta, hogy az elsőfokú bíróság a védence javára nem vette figyelembe kellőképpen, hogy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, a bekövetkezett időmúlást, a ... Kft. jelentékeny közrehatását és a vádlott feltáró vallomását.

Az ítélet polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezését is aggályosnak találta, mert álláspontja szerinti a .... Kft. nem volt tulajdonos, ezért részére megtéríteni a keletkezett kárt nem lehet, a cselekmény minősítése is ellentmond ennek.

A vádlottak megváltozott személyi körülményeikre nyilatkoztak, az ügy érdemében a felszólalás jogával nem éltek.