BH 1994.4.179 Az üzleti kockázat áthárítása végett az utaló magatartásra való hivatkozás alaptalansága. [Ptk. 6. §].

A peres felek kereskedelmi hitelszerződést kötöttek, amely szerint a szerszámkészítő kisiparos alperes 13 000 000 forintot gépvásárlás céljára kereskedelmi hitelként felvett a felperestől. Vállalta, hogy a hitel összegét kizárólag a felperes útján beszerzendő gépek vásárlására használja fel, és szerszámkészítő kapacitásukat a felperes útján dolgozó kisiparosok, vállalatok részére kötik le. A felperes a jó együttműködés érdekében lízing lehetőséget is biztosított az alperes számára különféle gépek használatára és készfizető kezességet is vállalt a banknál. A kezesség feltételeiként megállapodtak abban, hogy a lízingszerződés ideje alatt az alperest a felperessel kötött vállalkozási szerződései alapján illető vállalkozói díj 50%-át a lízingszerződés fedezetére a felperes visszatartja és a banknak átutalja. Az alperes ezenfelül teljes kapacitását felajánlotta a felperesnek, hogy a megtermelt áru ellenértéke fedezze a lízingdíjakat.

A felek a hitelszerződésből eredő tartozás körében 1990. december 22-én tárgyaltak, és az akkor létrejött megállapodásban rögzítették, hogy a felperes az alperes részére gépvásárlásra, anyagvásárlásra és egyéb költségei fedezésére korábban hitelt nyújtott. Az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a hitelből 1991. február 20-ig 9 000 000 forintot egy összegben megfizet. Emiatt a felperes a 9 000 000 forint feletti részt nem követeli, és vele szemben semmilyen igényt nem támaszt. Ha azonban az alperes ezt a 9 000 000 forintos tartozását határidőre nem teljesíti, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét köteles fizetni késedelmi kamatként.

Az alperes a tartozását felszólítás ellenére sem fizette meg, ezért a felperes keresetében 9 000 000 forint, ennek 1991. február 21-től járó évi 44%-os kamata és perköltségei megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy tartozáselismerő nyilatkozatot tett, de az 1990. december 22-i megállapodást megtévesztés címén megtámadta. Másodlagosan a Ptk. 6. §-ára hivatkozással biztatási kár címén a kereset teljes összege erejéig beszámítási kifogással élt. E körben arra utal, hogy a felperes jelentősen közrehatott abban, hogy a kapacitás lekötése meghiúsult. A felperes biztatására nagymértékben költekezett, igen nagy mértékű gépeket vásárolt, illetőleg vett lízingbe, amelyet a felperes biztatása hiányában nem tett volna. Emiatt őt jelentős kár érte, ennek összegét azonban nem tudta megjelölni.

Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest a kereset szerint marasztalta.