ÍH 2011.45 FELSZÁMOLÁS ELŐTTI MEGÁLLAPODÁSSAL NAGYOBB HÁNYADHOZ JUTÓ HITELEZŐ VISSZATÉRÍTÉSI KÖTELEZETTSÉGE

Amennyiben az adós a hitelezőjével a felszámolás előtt olyan megállapodást köt, melynek következtében a hitelező a követeléseinek nagyobb hányadához jut hozzá, mint amelyhez a vele egy rangsorban lévő, a felszámolási eljárásba bejelentkező hitelezők, nem a teljes összeg visszatérítésére kell kötelezni, hanem azon összeg megfizetésére, amely tekintetében a többi hitelező kielégítési arányához képest jutott előnyhöz [Cstv. 40. § (2) bekezdés].

Pertörténet:

Kaposvári Törvényszék G.40055/2010/8., Pécsi Ítélőtábla Gf.30330/2010/7. (*ÍH 2011.45*)

***********

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében megállapította, hogy a peres felek között 2008. november 10. napján létrejött megállapodás - melyben a felek abban egyeztek meg, hogy a felperes az alperesnek a tőle felvett 23 500 000 Ft tagi kölcsönből 6 000 000 forintot a BHV Kft. által visszatérítendő vételár-előlegből megfizet - a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontjába ütközően érvénytelen, mert e megállapodással az alperes a felszámolás alatt álló felperes többi hitelezőjéhez képest előnyben részesült, mivel többhöz, követelése nagyobb hányadához jutott hozzá, mint amennyihez a felszámolási eljárás során hozzájutott volna. Megállapította az elsőfokú bíróság azt is, hogy a kifizetés ténylegesen az alperes részére a felperes bankszámlájáról, átutalással történt 2008. november 10. napján, 5 190 000 Ft összegben. Emellett utalt arra is, hogy a felek közti megállapodás a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján a jó erkölcsbe ütközően is semmis volna, mert az alperes a felszámolási kérelem benyújtása után más hitelezőket megelőzve tagi hitelkövetelésének egy részéhez hozzájutott, holott az adósnak egyéb vagyona nem volt. Megjegyezte, hogy egyébként a felperes általi kifizetés a Cstv. 40. § (2) bekezdése alapján is visszakövetelhető volna.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes jelentett be fellebbezést, az első ízben előterjesztett fellebbezési kérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a felperesi kereset elutasítását kérte, a másodfokú eljárás során előterjesztett előkészítő iratában az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, és a 3 100 000 Ft-ot meghaladó részben a kereset elutasítását kérte. A fellebbezési kérelmének indokolásában arra hivatkozott, hogy a felek által kötött megállapodás nem érvénytelen, nem semmis, és különösen 3 100 000 Ft erejéig az előnyben részesítés, illetve az érvénytelenség fel sem merülhet, mert azt az alperes nem tagi kölcsön címén kapta vissza, hanem ezen összeg erejéig a BHV Kft. részére a vételárat maga fizette ki. Az alperes fellebbezési kérelmeit a másodfokú bíróság a Pp. 3. § (2) bekezdése alapján úgy értelmezte, hogy az alperes elsődleges fellebbezési kérelme a kereset teljes elutasítására, másodlagos fellebbezési kérelme pedig - 3 100 000 Ft erejéig az indokolásban felhozottakra figyelemmel - az ítélet részbeni megváltoztatására irányult.

A felperes fellebbezési ellenkérelmet és csatlakozó fellebbezést terjesztett elő, melyet azonban a másodfokú tárgyaláson felhívásra akként pontosított, hogy azt fellebbezési ellenkérelemnek kéri tekinteni akként, hogy ha a másodfokú az érvénytelenséget az elsőfokú bíróság által felhívott Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja alapján nem tartaná megállapíthatónak, akkor a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján a semmisséget állapítsa meg.

A fellebbezés részben alapos.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú bíróság az elsőfokú eljárás iratai alapján az alábbiakkal egészíti ki:

A peres felek a köztük létrejött tagi kölcsönszerződésekben akként állapodtak meg, hogy a kölcsönt a felperesnek jogában áll bármikor részletekben vagy egészben visszafizetni, a felperes pedig azt 15 napos felmondási idővel bármikor felmondhatja.