A Szegedi Ítélőtábla Gf.30508/2008/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, 340. §, 387. §] Bírók: Kissné dr. Koch Ágnes, Rakita Zsuzsanna, Simonné dr. Gombos Katalin

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Gf.III.30.508/2008/4. szám

A M A G Y A R K Ö Z T Á R S A S Á G N E V É B E N !

A Szegedi Ítélőtábla Köstner Ügyvédi Iroda ( ügyintéző dr. Köstner István ügyvéd) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - ... jogtanácsos által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság 2008. szeptember 16. napján kelt 2.G.40.102/2007/24. számú ítélete ellen az alperes által 25. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, az alperesi marasztalás összegét 31.503.553 (Harmincegymillió-ötszázháromezer-ötszázötvenhárom) Ft-ra és ezen összeg elsőfokú ítéletben írt mértékű és tartamú kamatára leszállítja.

Az alperes által a felperesnek fizetendő perköltség összegét 262.500 (Kettőszázhatvankettőezer-ötszáz) Ft-ra leszállítja, megállapítja, hogy ezt meghaladó költségeiket a peres felek maguk viselik.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 450.000 (Négyszázötvenezer) Ft le nem rótt eljárási illetéket, míg az alperes által az államnak ugyanilyen módon fizetendő le nem rótt eljárási illeték összegét 450.000 (Négyszázötvenezer) Ft-ra leszállítja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 450.000 (Négyszázötvenezer) Ft másodfokú perköltséget, míg az ezt meghaladó másodfokú költségeiket a peres felek maguk viselik.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

- 2 -

I N D O K O L Á S :

A peres felek között 2004. október 25. napján közüzemi szerződés jött létre. Az alperes, mint áramszolgáltató a cím 1 alatti felperesi fogyasztási helyen vállalta - a felperesi fogyasztó villamosenergia igényének megfelelően - folyamatos villamosenergia szolgáltatását, a fogyasztó pedig ellenérték megfizetését. A felperes a fogyasztási helyen intenzív recirkulációs halnevelő rendszert üzemeltetett, ahol lénai tokot nevelt. A medencés haltartás során a víz a szilárd szennyeződések kiszűrését követően biológiai tisztításon ment át, majd oxigénnel történő dúsítását követően folyt be a haltartó medencékbe.

A felperesi fogyasztási helyen 2006. június 29. napján 15 óra 45 perc és 16.00 óra közötti időszakban megszűnt az áramellátás. A felperes képviselői több alkalommal igyekeztek e tényt bejelenteni az alpereshez, azonban ez csak aznap 22 óra körül vezetett sikerre. Ezt követően 30-40 percen belül érkezett ki az alperes ügyeleti gépkocsija a helyszínre, és a transzformátor állomás hibáját pár percen belül elhárította. Az áramellátás hiánya miatt 11.000 db 2,5 hónapos előnevelt hal, 6.780 db 7 hónapos hal, 2.830 db 18 hónapos hal, valamint 3.820 db 30 hónapos hal pusztult el.

A felperes kereseti kérelmében a peres felek közötti közüzemi szolgáltatási szerződés, az annak részét képező általános szerződési feltételek, valamint a közüzemi villamosenergia ellátásról szóló üzletszabályzat rendelkezéseinek megsértésére alapítottan 63.007.106 Ft kártérítés és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes szerződésszegő magatartását abban jelölte meg, hogy a hibabejelentések fogadására létrehozott call-centert az alperes nem megfelelő személyi feltételek mellett működtette, amennyiben megfelelő számú alkalmazottat rendelt volna be ügyintézés érdekében, úgy jóval hamarabb képes lett volna a felperes hibabejelentő hívásait fogadni. Az alperes a hibabejelentéseket a működésére vonatkozó szabályok megszegésével, a csoportosan javítható hívások szempontjából részesítette előnyben, noha a közüzemi villamosenergia ellátásról szóló üzletszabályzat szerint egyidőben fellépő üzemzavarok elhárítása során elsőbbséget kell biztosítani az élet, testi épség és a vagyonbiztonságot veszélyeztető üzemzavarok elhárításának. A felperes által nevelt lénai tok rendkívül oxigénigényes halfajta, és az oxigén előállítása, illetőleg a víztisztítás villamosenergiát igényel. A tokfélék életben tartása csökkent oxigénellátás mellett több órán át biztosítható, de az oxigénellátás csökkent mértékére, és az idő múlásával egyre fokozottabb mértékben a vízben növekvő nitrit mennyiségére figyelemmel megindult a halak pusztulása, és ezzel a felperest jelentős mértékű kár érte.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a káresemény időpontjában az egész dél-alföldi térségre kiterjedő, kivételes erejű vihar tombolt, ami a hibabejelentések számának ugrásszerű növekedéséhez vezetett. A 2006. június 29-i időjárási helyzet vis maior eseménynek minősül, az alperes ugyanis az elvárható gondosságot tanúsítva sem biztosíthatta volna valamennyi fogyasztói hívás, illetőleg annak több mint 80 %-a egyidejű fogadását, ugyanis a bejelentések száma

- 3 -

Gf.III.30.508/2008/4. szám

ugrásszerűen kb. az átlagoshoz képest tízszeresére emelkedett. Több ezer telefonvonal egyidejű üzemeltetése technikailag és munkaerő gazdálkodás szempontjából is megvalósíthatatlan, és ilyen rendszer működtetése el sem várható az alperestől. Hivatkozott arra is, hogy a felperes a kár megelőzése, illetve elhárítása terén nem a Ptk. 340. § /1/ bekezdésében foglalt kötelezettsége szerint járt el, ugyanis amennyiben a felperes gondoskodott volna megfelelő tartalék áramforrás biztosításáról, úgy a kár nem következik be, vagy annak mértéke jelentősen csökken. Vitatta a kártérítés összegszerűségét is.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a kereseti kérelemnek megfelelően marasztalta az alperest, és kötelezte őt perköltség, valamint le nem rótt eljárási illeték megfizetésére is. Megállapította, hogy a peres felek között a Ptk. 387. §-a szerinti közüzemi szerződés jött létre, e szerződés és az annak részét képező általános szerződési feltételek, illetve üzletszabályzat megsértése miatt az alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 318. § /1/ bekezdésének utaló szabálya folytán a Ptk. 339. § /1/ bekezdése alapján fennáll. Azt az alperes nem vitatta, hogy a felperesi fogyasztási helyen áramkimaradás történt. Azt sem vitatta, hogy a hibabejelentést csak 2006. június 29. napján 22 órakor tudta fogadni. Az alperes által üzemeltetett call-center hibabejelentő rendszer működtetése 2006. június 29. napján nem volt megfelelő, ugyanis az alperes előtt is nyilvánvalóvá kellett válni, hogy az átlagostól eltérő időjárási helyzet kialakulása folytán az átlagostól eltérő számú bejelentés érkezik. Az alperes azonban nem hogy növelte, hanem az idő elteltével folyamatosan csökkentette azon munkavállalói számát, akik a fogyasztói hibabejelentéseket fogadni tudták. E megállapításait az alperes 10. sorszám alatti nyilatkozatára alapította, amely szerint 2006. június 29. napján átlagosan 27 ügyintéző fogadta a hívásokat, 16 órától 12 fő, 17 órától 8 fő, 20 órától pedig 3 fő. Megállapításai tételénél értékelte az alperes 20. sorszám alatti feljegyzését is, amely szerint 10 munkavállalóját rendelte be pihenőidőből a hívásfogadás érdekében. Kifejtette, hogy a call-center, illetőleg a rendelkezésre álló 40-50 vonal önmagában a hiba elhárítására nem alkalmas, a telefonhívásokat megfelelő számú természetes személynek fogadni is kell annak érdekében, hogy a hibaelhárítást az alperes mihamarabb meg tudja kezdeni, e kötelezettségének pedig az alperes nem tett eleget. Az alperestől ebben a helyzetben az lett volna elvárható, hogy a rendkívüli időjárási helyzetre tekintettel minél több olyan munkavállaló álljon rendelkezésre, aki a hívásokat fogadni tudja, illetőleg ezt követően a hibaelhárítást az alperes meg tudja kezdeni. A perben kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján megállapította, hogy a 2006. június 29-én bekövetkezett igen jelentős halpusztulás, és az áramellátás szünetelése között közvetlen ok-okozati összefüggés van. A halelhullás az áramszünet miatt következett be. A halpusztulás a mérgezés következménye, amit az UV lámpa, a mechanikai szűrő és a biológiai szűrő működésének megszűnése, valamint a vízáramlás, vízforgatás leállása miatt következett be, a szerves anyag spontán bomlásából keletkező mérgező anyagok következtében. A meglévő szűkös áramtermelő berendezésekből származó elektromos energia mindössze arra volt elegendő, hogy a medencékbe a halak számára az oxigénszintet biztosító berendezések működjenek. Egyértelműen a