A Budapest Környéki Törvényszék Mf.20356/2015/4. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 64. §, 66. §, 82. §, 169. §] Bírók: Orosz Andrea, Sarudi Márta

Budapest Környéki Törvényszék,

mint másodfokú bíróság

8.Mf.20.356/2015/4.

A Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság által képviselt felperesnek - a által képviselt .) alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetése iránt indított perében a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. december 9. napján kelt 3.M.797/2014/9. számú ítélete ellen az alperes részéről 10. és 12. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 150.000 (egyszázötvenezer) forint + ÁFA együttes első- és másodfokú perköltséget.

A másodfokú bírság megállapítja, hogy a felperes munkavállalói költségkedvezményre jogosult.

A felperest terhelő 527.300 (ötszázhuszonhétezer-háromszáz) forint együttes első- és másodfokú eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Kötelezte az alperest jövedelempótló kártérítésként 856.923 forint és ennek 2014. október 5. napjától járó késedelmi kamata, valamint 239.268 forint perköltség megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest 226.080 forint elsőfokú eljárási illeték megfizetésére is.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1999-től először vállalkozói jogviszonyban, később munkaviszonyban hálózatszerelő karbantartóként, majd műszaki vezetőként, 2006. február 1. napjától pedig beruházási műszaki munkatárs munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Feladatát képezte a munkaterület átadása-átvétele során felmerülő feladatok, a felelős műszaki vezetővel és a műszaki ellenőrrel való kapcsolattartás, az ezzel összefüggő dokumentációs és adminisztratív feladatok elvégzése.

Az alperes a 2014. július 11-én kelt felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az intézkedés indokolása szerint az alperes igazgatóságának határozata alapján munkakör összevonásra került sor oly módon, hogy a beruházási műszaki ügyintézői munkakör beolvad, illetve egyesítésre kerül az építésvezetői munkakörrel, ezért a felperes munkaköre megszűnt. Az indokolás kitért arra is, miszerint nem áll rendelkezésre más olyan be nem töltött munkakör, amelyben a felperest, mint munkavállalót az alperes foglalkoztatni tudná.

A felperes keresetében a munkaviszonya jogellenes megszüntetését állítva az Mt. 82.§ (2) bekezdése alapján elmaradt munkabére 2014. augusztus 1. napjától történő megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Hivatkozott az Mt. 66.§ (5) bekezdésére és ennek alapján arra, hogy a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül történt a jogviszonya megszüntetése. Álláspontja szerint az alperes a felmondás közlésekor és ezt követően is rendelkezett olyan betöltetlen munkakörrel, amelyet az általa betöltött munkakörhöz szükséges képességgel és gyakorlattal be tudott volna tölteni. Értelmezése szerint a felmondás indokolása nem szűkítette le az Mt. 66.§ (5) bekezdésében foglalt korlátozásra a felajánlható munkaköröket. Állítása szerint az alperes portás-gondnok, ügyviteli asszisztens, illetve hálózatszerelő és karbantartó munkakörökben foglalkoztatni tudta volna.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy az Mt. 66.§ (5) bekezdésében foglaltakat betartotta.

Az elsőfokú bíróság ítélete jogi indokolásában - hivatkozva az Mt. 64.§ (1) és (2) bekezdésére, 66.§ (1) és (2) bekezdésére, valamint 66.§ (5) bekezdésére - kifejtette, hogy a felmondás indoka a munkáltató működésével összefüggő ok, a munkáltatónál végrehajtott átszervezés, létszámcsökkentés volt, amely oly módon valósult meg, hogy a felperes által betöltött beruházási műszaki ügyintéző munkakörhöz tartozó feladatokat a továbbiakban az építésvezető munkakört betöltő munkavállaló végzi. A felperes az átszervezés valóságát nem vitatta. Álláspontja szerint az Mt. 66.§ (5) bekezdésében foglalt korlátozás azt jelenti, miszerint a munkáltató olyan munkakört köteles felajánlani a védett korú munkavállalónak, amelynek betöltéséhez ugyanolyan feltételek szükségesek, mint a munkavállaló munkaszerződés szerinti eredeti munkaköréhez. A felperes nem vitatta, hogy az általa megjelölt hálózatszerelő és karbantartó műszerész, illetve a régiós üzletkötői csapatvezetői munkakörök betöltéséhez nem ugyanolyan feltételek voltak szükségesek mint az általa legutóbb betöltött munkakörhöz, ezért az elsődleges hivatkozás alapján a felmondás nem tekinthető jogellenesnek.

Ugyanakkor elfogadta a felperesnek azon érvelését, miszerint a felmondás második bekezdése nem szűkítette le a felajánlható munkaköröket az Mt. 66.§ (5) bekezdésében foglalt korlátozásra. A csatolt munkaszerződésekből és álláshirdetésekből megállapította, hogy az alperes 2014. május 1. és július 31. között portás-gondnok munkakörbe három, értékesítési ügyintéző munkakörbe kettő, ügyviteli asszisztens munkakörbe, területi műszaki vezető és műszaki adminisztrátor munkakörökbe egy-egy munkavállalóval munkaviszonyt létesített, továbbá álláshirdetést adott fel térinformatikus munkatárs, hálózatszerelő és karbantartó műszerész, valamint régiós üzletkötői csapatvezetői munkakörökre.