EH 1999.1 A jogos védelem túllépése esetén az elhárítás szükséges mértékének felismerését korlátozó "ijedtség" vagy "menthető felindulás" éplélektani (fiziológiás) indulat; a büntetés kiszabása - ezen belül különösen annak eldöntése során, hogy a büntetés korlátlan enyhítésére van-e lehetőség az elhárítás szükséges mértékének felismerésében korlátozott elkövető javára: alkalmazható a Btk. 24. §-a (2) bekezdése is, ha a beszámítási képességét korlátozó kóros elmeállapotban követte el a cselekményt [Btk. 29. § (2) és (3) bek., 24. § (3) bek., 87. § (4) bek., 166. § és 167. §].

A megyei bíróság a terhelt bűnösségét erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettében állapította meg, és ezért 7 hónapi - a végrehajtásában egyévi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő:

A vádlott a lakása konyhájában egy 18 cm pengehosszúságú késsel a jégszekrényt tisztította, amikor a férje (a sértett) ittas állapotban hazaérkezett.

A sértett vitát kezdeményezett, melynek során durván szidalmazta, majd bántalmazta is a vádlottat. Ötször pofon ütötte, majd az állánál fogva felemelte és a konyhaszekrényhez szorította és ismét arcon ütötte az asszonyt. Eközben további bántalmazást is kilátásba helyező kijelentéseket tett.

A vádlott - aki a kisméretű konyhából nem menekülhetett ki - akkor a már említett késsel nagy erővel mellbe szúrta a sértettet.

A kés pengéje a sértett szívén is áthatolt; a sértett perceken belül meghalt.

A vádlottat a cselekmény elkövetésekor is fennálló kóros személyiségzavara súlyos fokban korlátozta a cselekménye következményeinek felismerésében.

Az ügyész a cselekmény téves jogi minősítését sérelmezte és súlyosbításért fellebbezett az elsőfokú bíróság ítélete ellen. Álláspontja szerint a vádlott jogos védelmi helyzetben követte el a cselekményt, ám az elhárítás szükséges mértékét a felismerési képességét korlátozó ijedtségből, illetve menthető felindulásból túllépte. Ezért a cselekmény a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésében meghatározott emberölés bűntetteként minősül, s egyúttal a jogos védelem szabályait kell alkalmazni.

A Legfelsőbb Bíróság a jogi minősítés helyességét vitató fellebbezéssel egyetértett.

Az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra az állandó ítélkezési gyakorlatra, mely szerint az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapíthatósága kizárt akkor, ha az elkövető menthető indulatát a sértett támadása, mint külső ok váltotta ki, s az ilyen esetekben a szándékos ölési cselekményt - a jogos védelem szabályainak alkalmazása mellett - a Btk. 166. § (1) bekezdésében meghatározott emberölés bűntettének kell minősíteni. Ugyanakkor kellő alap nélkül jutott arra a következtetésre, hogy a sértettnek a tényállásban leírt magatartása nem tekinthető az elhárítást, védekezést igénylő támadásnak, mivel a vádlott életét a házassága ideje alatt már többször is átélthez hasonló jellegű bántalmazás nem fenyegette.

Az idézett indokolásból megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság az elhárítás "szükségességét" összetévesztette az elhárítás "arányosságával".

A sértett magatartása a vádlott életét valóban nem fenyegette, de egyértelmű, hogy a vádlott testi épsége ellen intézett folyamatos jogtalan támadásként értékelhető, mellyel szemben a vádlott - mivel kitérési lehetősége nem volt - joggal fejthetett ki elhárító, védekező tevékenységet.

A vádlott tehát jogos védelmi helyzetben cselekedett, az elhárítás szükséges mértékét azonban a felismerési képességét korlátozó ijedtség, illetve menthető indulat hatására túllépte, amikor a testi sértés előidézésére alkalmas támadást a sértett megölésével hárította el.

Az ilyen esetekben pedig - az állandóan követett ítélkezési gyakorlat szerint - a szándékos ölési cselekmény nem értékelhető az emberölés privilegizált eseteként.

A Btk. 167. §-ában írt "méltányolható okból származó erős felindulás" és a Btk. 29. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott "menthető felindulás" között nincs tartalmi különbség. Mindkét törvényi meghatározásban az elkövető javára szóló olyan körülmények megjelöléséről van szó, amely rajta kívül álló tényezők miatt keletkezett elhomályosult tudatot, gondolkodási, helyzetfelismerési zavart jelez. Az "ijedtség" és "menthető felindulás" között sem tehető lényegi különbség, már csak azért sem, mert két azonos irányba ható és tipikusan együtt jelentkező érzelemről van szó. A jogos védelem túllépése esetén értékelhető indulat, csakúgy mint az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapíthatóságát megalapozó felindulás éplélektani alapon kialakuló érzelem (fiziológiás affektus).

Ehhez képest a cselekmény erős felindulásban elkövetett emberölésként való minősítése és egyúttal a büntetés kiszabásánál a Btk. 29. §-a (3) bekezdésének alkalmazása a szándék keletkezését befolyásoló ugyanannak a tényezőnek (a sértett támadása által kiváltott felindultságnak) a kétszeres értékelését jelentené.

A cselekményt ilyen esetben a Btk. 166. §-ának (1) bekezdése szerinti emberölés bűntettének kell minősíteni azzal, hogy a büntetés kiszabásánál a Btk. 29. §-a (3) bekezdése alkalmazható.

A Legfelsőbb Bíróság a vádlott cselekményét minősítő ítéleti rendelkezést a kifejtettek szerint megváltoztatta, a büntetés súlyosbítását célzó fellebbezést azonban nem találta alaposnak.

A vádlott ugyanis azon túl, hogy jogos védelmi helyzetben cselekedett, a beszámítási képességét súlyosan korlátozó kóros személyiségzavar hatása alatt is állt, amikor a cselekményt elkövette.

Az ítélkezési gyakorlat egységes abban is, hogy az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapítása esetén sem kizárt a Btk. 24. §-a (2) bekezdésének alkalmazása akkor, amikor az elkövető indulata és annak korlátolt beszámíthatóságot eredményező hatása a méltányolható külső ok és az elkövető kóros személyiségének összhatásaként állott elő.

Ebből pedig az következik, hogy a jogos védelemnek a felismerési képességet korlátozó ijedtségből, illetve menthető felindulásból túllépése esetén is helye van a Btk. 29. §-a (3) bekezdése alkalmazásának, hiszen a jogos védelem körében szabályozott indulati tényezők természete - mint erről már volt szó - teljesen azonos a Btk. 167. §-ában megfogalmazott méltányolható okból fakadó erős felinduláséval.

A két eltérő jellegű indulati tényező együttes értékelése tehát szükségszerű a büntetés kiszabása, különösen pedig annak vizsgálata során, hogy a Btk. 87. § (4) bekezdése szerinti "korlátlan enyhítés" feltételei megvalósultak-e. Ez így van már csak azért is, mert a "korlátlan enyhítés" a vonatkozó törvényi rendelkezések szerint lehetőség csupán, amely akkor használható fel, ha a Btk. Különös Részében foglalt büntetési tétel túl szigorú [Btk. 87. § (1) bek.], s e mellett a Btk. 87. § (2) bekezdése által előírt enyhébb keretek sem elegendőek.

A Legfelsőbb Bíróság az adott ügyben arra a meggyőződésre jutott, hogy a jogos védelmi helyzetben cselekvő, s e mellett a beszámítási képességében kóros személyiségzavara miatt is súlyosan korlátozott vádlottal szemben az elsőfokú bíróság a büntetési céloknak megfelelő büntetést szabott ki.

Az elsőfokú ítélet büntetést kiszabó részét ezért helybenhagyta. (Legf. Bír., Bf.III.2.056/1998. sz.)