BH 2003.6.237 Szarvas és személygépkocsi ütközésénél a vadásztársaság kártérítési felelősségének feltételei. [Ptk. 346. § (1) és (2) bek., 1996. évi LV. tv 75. § (3) bek., 30/1997. (IV. 30.) FM r. 58. §].

Sz. Cs.-né 1998. szeptember 22. napján személygépkocsival közlekedett a perbeli főúton, amelynek során váratlanul a gépjármű hátuljának ugrott egy szarvas. A rendőrség helyszíni szemlét tartott, amelynek eredményeként úgy foglalt állást, hogy a járművezető részéről közlekedési szabályszegés nem állapítható meg. A felperes a vele kötött casco biztosítási szerződés alapján, a gépjárműben keletkezett károk folytán 275 068 Ft biztosítási összeget fizetett ki a károsultnak. Ezt követően előterjesztett keresetében ennek megtérítése iránt támasztott igényt az alperessel mint a kár bekövetkezésének helyén vadászatra jogosulttal szemben. Követelését a Ptk. 558. §-ának (1) bekezdésében meghatározott törvényi engedményre alapította.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntését megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 275 068 Ft tőkét, valamint utána 1998. október 30-tól a kifizetésig járó évi 20%-os kamatot. Álláspontja szerint az úttesten hirtelen és váratlanul felbukkanó szarvast a vadászatra jogosult működési körén belül felmerült rendellenességnek kellett tekinteni.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és a keresetet elutasító elsőfokú ítélet helyben hagyása iránt. Ebben előadta, hogy a káresemény bekövetkezése idején, annak helyszínén a vadveszélyt jelző táblát elhelyezték, ott nem volt vadászat, és az erdők a közúttól több kilométer távolságban helyezkednek el. Ebből olyan következtetés levonását kérte, miszerint a vadászatra jogosult oldalán a 30/1997. (IV. 30.) FM rendelet 58. §-a által meghatározott felróható magatartások egyike sem volt megállapítható. Jogi álláspontja szerint a gépjármű vaddal történő ütközése a veszélyes üzemek olyan találkozásának minősült, amellyel kapcsolatban felróhatóság hiányában mindkét fél maga köteles viselni a kárát.

Az alperes a felülvizsgálati kérelmét megalapozó jogsértést tartalmilag a vadászatra jogosult kártérítési felelősségének téves megállapításában jelölte meg. [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése].

A vad védelméről, a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény 75. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a vadászatra jogosult a Polgári Törvénykönyvnek a fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályai szerint köteles megtéríteni a károsultnak a vad által a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt.

A Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése értelmében aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik.

A törvény idézett rendelkezéseinek az egybevetése alapján az állapítható meg, hogy a vadászatra jogosult tartalmilag objektív felelősséggel tartozik azon károkért, amelyeket a vad a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívüli területen okoz.